Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-56

Az országgyűlés felsőházának 56, pasztalásból mondhatom, hogy a Közgazdasági Egyetemet végzett hallgatók nemcsak kiváló elméleti és gyakorlati képzettséggel, hanem elsőrangú üzleti érzékkel is bírnak, úgy, hogy kevésbbé képzett kollégáikat gyors iramban túlszárnyalják. Ezek a bíztató eredmények kötelességünkké teszik, hogy a megkezdett úton tovább haladjunk, sőt egyes szakmák specializálását is programmba vegyük. Azt hiszem, hogy ezt — ifjúságunk gyakorlati érvényesülése szempontjából — az összes kereskedelmi érdekeltségek velem együtt feltétlenül szükségesnek tartják, viszont a leghatározottabban ellenzik az eddigi keretek szűkítését, mert ez csak az igazi gazdasági kiképzés rovására menne. A kereskedelmi érdekeltségeknek másik kívánsága az, hogy a kereskedelmi érettségivel bírók az új egyetemen eddig élvezett jogaikat tovább is megtarthassák. Miután a törvényjavaslat alapgondolata az, hogy szerzett jogokat nem érint, nem is volna méltányos, /ha a József Nádor Egyetem éppen a kereskedelmi végzettségű ifjúságot fosztaná meg az egyetemi fokú képzés lehetőségétől. Rendkívül nagy fontosságot tulajdonítok a modern nyelvek kötelező tanításának is. Jól tudom, hogy ezekre a kultuszminiszter úr is igen nagy súlyt helyez s így — meg vagyok győződve — nyilt ajtókat döngetek. Legcélszerűbbnek tartanám azt a megoldást, ha a négy legfontosabb világnyelv: az angol, francia, német és olasz, valamint — kézenfekvő okokból — a szlovák, szerb és román nyelvek — egy professzor vezetése alatt — közös nyelvi tanfolyamban egyesíttetnének. A külföldi közgazdasági egyetemeken az idegen nyelvek az előadások 20—25%-át teszik és azokkal kapcsolatban nemcsak beszédgyakorlatot és levelezést tanítanak, hanem az illető ország politikai, gazdasági és társadalmi viszonyait is ismertetik. Ezek a külföldön sem mint kisegítő tárgyak, hanem teljesen önálló tudományszakként adatnak elő. A nyelvtanítás a mi Közgazdasági Egyetemünkön is ebben az irányban fejlődött s jelentékeny sikereket ért el. Ezt a módszert a József Nádor Egyetemen nemcsak adaptálni, hanem még fejleszteni kellene. T. Felsőház! Utolsónak hagyom — last, not least — a szövetkezeti tanszék visszaállítására irányuló kérelmemet. A Közgazdasági Egyetemet létesítő törvény, illetve annak végrehajtási rendelete annakidején külön agrárpolitikai és külön szövetkezeti tanszéket rendszeresített, amelyre a »Hangya« Szövetkezet alapítványa szolgált fedezetül. Ez a külföldi szövetkezeti közvéleményben is köztudomású és a szövetkezeti oktatás tárgyainál ott soha megemlítés nélkül nem marad, hogy Magyarország volt az első, amely a szövetkezeti oktatást a közgazdaképzésben kötelezővé tette. « Az 1927. évi költségvetésben azonban a szövetkezeti tanszék már nem szerepelt. Szerencse, hogy a szövetkezeti ügy — a törlés ellenére is — a legalaposabb gondozásban részesült, mert Czettler Jenő, az agrárpolitika professzora, vállalta ezen tudománynak további kötelező előadását, mindhárom szakosztály hallgatói részére. Igen szép eredménnyel működik a szövetkezeti szeminárium is Ihrig Károly adjunktus vezetése alatt. E kiváló tanférfiaknak köszönhető, hogy mindnagyobb számban találkozunk a fiatalabb generáció között modern szövetkezeti felfogású ülése 1934- május 1-én, kedd&n. \ 177 . egyénekkel, sőt hogy évente 25—30 hallgató vá, lasztja disszertációjának és doktori szigorlatának főtárgyául a szövetkezeti kérdést. Ezek a sikerek azonban nem elégíthetik ki ; a mai kor igényeit. Amikor gazdaságpoliti| kánk alapiránya a termelő alanyok együttműködése és a termelésnek a fogyasztással s a külj földi igényekkel történő összhangbahozatala, í akkor a szövetkezeti képzés fontossága és jelenj tősége rendkívül fokozódik, mert minden tervszerű, vagy irányított gazdálkodásnak legjobb iskolája. A modern gazdasági forgalom egységes minőségű, nagy árutömegek mozgatására rendezkedik be. Ez váltotta ki a standardolás és márkázás néven ismert, igen helyes intézkedéseket is. Ilyen egységes minőségű standard áruk nagy tömegekben való előállítása a termelők egyesülését feltételezi, tehát szükségképpen szövetkezésre vezet. Nem véletlen, hogy a mezőgazdaság helyzetének megjavítására és az értékesítés megszervezésére irányuló törekvések világszerte mindenütt, elsősorban szövetkezetekre támaszkodnak, mert az illetékes tényezők belátták, hogy sem az állam, sem valamely más központi szerv nem foglalkozhatik közvetlenül az egyéni kistermelőkkel, hanem csakis szövetkezeti szervezeteik révén tudja velük az állandó kapcsolatot fenntartani. A termelési és értékesítő akciónak szerves kiegészítő része az a tanító és nevelő munka, amelyet a szövetkezetek a termelés helyes módszereinek és az áru szakszerű kezelésének megismerteté?e céljából kifejtenek. Mert a szövetkezetek nem kizárólag kereskedelmi szervek, hanem egyszersmind nevelő, tanító intézmények,^ amelyek tagjaik gazdasági érdekeit az oktatás és felvilágosítás eszközeivel is előmozditani igyekeznek. r Éppen ezért a szövetkezeti tanszék visszaállítása s'\fl. szövetkezeti oktatás fejlesztése a legidőszerűbb kérdések egyike. Ez felel meg a »Hangya« 1 milliós alapítványa feltételeinek is. Tisztelt Felsőház! Amint látni méltóztatnak, a ^törvényjavaslat a gyakorlati problémák egész tömegét veti fel, amelyek megoldása elől a kormány, az ország egyetemes érdekeire való tekintettel, nem térhet ki. Éppen ezért vagyok bátor felvetni azt a gondolatot is, hogy a József Nádor Egyetem tanácsa mellé — úgy, amint az a Közgazdasági ^Egyetemen volt — közgazdasági életünk kitűnőségeiből egy úgynevezett Véleményező Bizottság állíttassék fel, konzultatív hatáskörrel, amire a végrehajtási utasításban lehetne provideálni. Ez nem sérti az autonómiát, kapcsolatot teremtene az Egyetem és az élet között, megkönnyítené a miniszter úr helyzetét különféle partikuláris érdekek összeegyeztetésében és abban, hogy a szervezeti és tanügyi kérdések a gyakorlati élet követelményei, nem pedig szubjektív, vagy rosszul alkalmazott takarékossági szempontok figyelembevételével nyerjenek megoldást. Mert egygyel legyünk tisztában. Nem a megtakarítások miatt kell a József Nádor Egyetemet felállítani. Ezt a ^miniszter úr is koncedálta képviselőházi beszédében. Még azt sem remélhetjük, hogy az összes parallel tanszékek összevonhatók lesznek. Más kémiára van .szükségük például a mérnököknek, mint a mezőgazdáknak és más matematikára, mint a kereskedőknek. A takarékosságnál — amint az elmondottakból kitűnik — sokkal fontosabb ' szempontok szólnak a törvényjavaslat mellett,