Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-55

i^ Az országgyűlés felsőházának 55. ülése Bezerédj István jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, valamint 1—2. §-ainak sorszámát. A cím és az 1. és 2. § észrevétel nélkül elfogadtatnak. — Olvassa a 3. § sorszámát.) Elnök: Szólásra jelentkezett Szőke Gyula ő méltósága. Szőke Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A mélyen t. Felsőház bölcsesége ennek a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását kimondotta, ennélfogva csekélységem nem vitatkozik, nem is illene vitába bocsátkoznom tovább arról, hogy erre a törvényjavaslatra van-e szükség. A belügyminiszter úr ő nagyméltósága készséggel állapítja meg, mai felszólalásában teljesen igazat adva nekem, hogy voltak és vannak eszközök a most módosítandó törvényiben is, amelyek a főváros háztartására, a főváros közigazgatására és üzemeire való kormányfelügyeletet és kormány befolyást biztosítják. Még nagyobb örömmel állapítom meg, hogy a törvényjavaslat védői között két olyan illusztris férfiú, mint Némethy Károly ő excellenciája és Gaár Vilmos ő méltósága megállapítják, hogy a törvényjavaslat 3. §-ának elfogadása esetén olyan hiátusz fog előállani, amelynek betöltésére nagyon hamar új javaslattal kell jönni. Magam részéről, aki úgy a vidéki, mint a fővárosi autonómiai életben meglehetősen résztveszek, megállapítom, hogy ebben a tekintetben nekik igazuk van, tehát az én álláspontomat helyeselték, amikor azt mondják, hogy a polgármesteri hatáskörnek ilyetén felállítása nem fog megfelelni a helyes közigazgatás kívánalmainak. Még inkább igazat adnak nekem abban, amit mondottam, hogy a törvényhatósági bizottság hatáskörének ez a kiterjesztése! nehézkessé fogja tenni a törvényhatóság működését. Ebben a tekintetben Gaár Vilmos ő méltósága nagyon helyesen mondotta meg, hogy annyira kiszélesítették a törvényhatósági közgyűlés hatáskörét, hogy az még talán jobban, mint a múltban, kénytelen lesz hetenkint kétszer-háromszor is üléseket tartani. Most, ha hozzávesszük, hogy elfogadtuk a javaslat 2. §-át, amely a törvényhatósági bizottság közgyűlése tagjainak számát leszállította, tehát alig pár emberre, 100—120 emberre lesz bízva ez az állandó ülésezés és határozathozatal, abba a helyzetbe fogunk kerülni, hogy a törvényhatóság az ő autonómikus életét nem fogja tudni kiélni. Ennélfogva nem látom helyesnek a törvényjavaslat 3. §-át. De van egy másik dolog, amely szintén énmellettem érvel. Csik József ő méltósága nagyon szép beszédében azt megmagyarázta nekünk, hogy nem helyes a kollektív felelősség intézménye és mégis helyeselte, hogy a törvényhatóság közgyűlésében fennmarad a kollektív felelősség. Én azt mondom, hogy a kollektív felelősség igenis komoly dolog, ha azt komolyan veszik. A mi összes törvényeink a kollektív intézmény mellett is ismerik az egyéni felelősséget, amely abban nyilvánul meg, hogy mindenki, aki hozzájárulásával vagy szándékossággal a közületnek kárt okoz, azért egyénileg is felelős és pedig nemcsak po-* litikailag, amint a miniszterek felelősek az ő gesztiójukért, amelyre tehát az én t. barátom tévesen hivatkozott, mikor azt mondotta, hogy ha a miniszterelnök és a miniszter meg tud felelni, viselheti a felelősséget, viselheti a polgármester is. Ez a két felelősség ugyanis egészen más, ezt a két felelősséget összezavarni nem szabad, ha azt nem akarjuk tényleg, hogy az autonómikus közigazgatás egyszerű politi^ 1934-, évi április hó 19-én, csütörtökön. 163 kai játékká váljék. En ezt a Ihiátuszt szeretném már most pótolni; ezért szeretném, ha nem méltóztatnának ezt az elgondolást azzal a szemmel nézni, hogy szembenáll a kormány elgondolásával; szeretném, ha nem azzal néznék, hogy előttünk van egy javaslat, amelyen szeretnénk már túlesni, amelyet nem kívánunk visszaküldeni a Képviselőházhoz, hanem méltóztatnának azokat a fontos érveket elfogadni, amelyeket csekélységemen kívül Némethy Károly ő excellenciája és Gaár Vilmos ő méltósága is elfogadnak s amely — úgy veszem észre — bizonyos mértékig a belügyminiszter úr ő excellenciája nézetével is tudna találkozni és méltóztatnának már most elfogadni az én módosító javaslatomat, amely csak azt akarja, hogy ne jöjjön megint egy új fővárosi törvényiavaslat a legközelebbi jövőben. Méltóztassanak nekeim elhinni, hogy az a rengeteg sok törvény és minden 2—3 éviben újabb törvényjavaslat, újablb módosítás és újabb novella nem szolgálja az egészséges közigazgatás érdekeit. En a bizottságban voltam bátor már ezt a javaslatot beterjeszteni. Hogy itt újból beterjesztem, annak ellenére, hogy a kortmány nyilatkozott, hogy nem fogadja el, teszem ezt a mementóért, teszem ezt azért, ihogy nyotma legyen annak, hogy a Felsőház igenis foglalkozott az itt elhangzott indokok alapján azzal, milyen irányban kellene a főváros közigazgatását kiépíteni és fenntartani, & én meg vagyok áriról győződve, hogy ha a kormány ma nem fogadja is el a módosítást s a mélyen t. Ház nem. teszi magáévá ezt az indítványomat, a legközelebbi novellában már ez fog szerepelni. Azért módosító javaslatom az, hogy méltóztassék a 3. §-t törölni s helyébe a következő szöveget iktatni (Olvassa): »Az 1930. évi XVIII. t c. 6. §. 2. .bekezdésének b) pontjában a Székesfőváros közigazgatásig hatóságai közé iktatott törvényhatósági tanácsnak ugyanezen törvénycikk 45. §-a 2. pontjában írt szervezete olykép módosul, hogy: »A törvényhatósági tanács tagjai létszáma 20, akik közül 7 tagot a törvényhatósági bizottság közgyűlése saját választott, főiskolai képesítésű tagjai közül választ 6 évre. 3 tagot pedig ugyanezek közül 6 évre a főpolgármester nevez ki. Ezenkívül tagjai a polgármester, 2 alpolgármester éa 7 tanácsnok és pedig rangidősség szerint 5 a jogi minősítésű és 2 a műszaki minősítésű tanácsnokok közül«. Mélyen t. Felsőház! A kollektív felelősség megvan egy ilyen szervezetben, ahol a közigazgatás állandó szervei bent vannak, ahol nemcsak jogi, de műszaki képesítés is dönt, ahová a törvényhatósági közgyűlés választott tagjai sorából a főiskolai képzettségűekből választandók lennének a tanács tagjai, akik tehát a közigazgatás, üzemi kezelés és pénzügyi gazdálkodás -magasabb dolgait is értik és azt hiszem, ezzel biztosítva lenne az a nyugodt közigazgatás, amelyet — meg vagyok róla győződve — a kormány is, az országgyűlés és a főváros is egyformán kíván. Mely tisztelettel kérem módosító javaslatom elfogadását. Elnök: Kíván-e valaki még a szakaszhoz szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr ő nagyméltóságát illeti a szó. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad néhány szóval reflektálnom erre a módosító javaslatra, amelyet Szőke Gyula felsőházi tag úr előterjesztett. 24*