Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-55

148 Az országgyűlés felsÖlmzának 55. illése Igen t. Felsőház! Ha látom, hogy ilyen horribilis munkafeladatunk van, akkor meg kell állapítanom, hogy ez tulajdonképpen a legnagyobb kincsünk. Rendkívüli értékeket jelent ez es amikor az országban több terem, mint amennyit magunk elfogyasztani képesek vagyunk, amikor siránkozunk azon, hogy a pluszt nem tudjuk exportálni, akkor ebben az országban nem voina szabad lennie egyetlenegy munkanélküli, éhező embernek, aki dolgozni akar. Es ha ez mégis úgy van, akkor a gazdasági és pénzügyi rendszerben kell, hogy legyenek súlyos hibák, mert másképpen ez meg nem érthető. A főváros munkaféladatával kapcsolatban rá akarok térni annak a bizonyos 12.000 üres lakásnak kérdésére, amely kérdés itt a Felsőházban is szóvátétetett és a nyilvánosságot az utóbbi időkben oly erősen foglalkoztatta. A legutóbbi ülésen Glücksthal felsőházi tagtárs úr ő méltósága ugyancsak szóvá tette és megállapította azt, hogy a főváros közel 300.000 lakásszámához képest a 12.000 üres lakás nem oly számottevő, hogy abból olyan bajok volnának levonhatók, - mint aminőket hivatalos helyről^ hallottunk. Ö a házak értékdevalvációját egészen helyesen a mostani rossz viszonyok terhére írta. Akkor, amikor a kereseti lehetőségeik csökkentek, az emberek nem képesek^ a régi lakbéreket megfizetni, ez okozta és okozza a házakban fekvő vagyon értékdeyalvációját, nem pedig a 12.000 üres lakás. Összehasonlításul szolgál, hogy ma Rómában 33.000 lakás áll üresen. Milánóban 26.000, Genovában 22.500, Turinban 16.500, Palermóban 9000, Nápolyban 8500. Milyen kicsi ez a 12.000-es szám a római 33.000-es számhoz képest, amikor Róma lakosságszám tekintetében kisebb, mint Budapest. Es mindezek ellenére múlt hó 18-án Mussolini, az olaszok Duce-j a, a fasiszta nagytanács üléséből kifolyólag előadta a maga programmját a legközelebbi hat esztendőre vonatkozólag és ebben többek között bejelentette, hogy körülbelül 450.000 ház lebontását fogja eszközöltetni és azokat újból fel fogja építtetni, 375.000 háznak pedig teljes átalakítását fogja elrendelni, mert nem tűrhető, hogy egyetlenegy olasz ember továbbra is ezekben az egészségtelen házakban lakjék. Méltóztassanak csak körülnézni Budapest utcáin. Nem is alkarok nagyon messzire menni, nem Óbudára, nem Kőbányára, de méltóztassanak a Terézváros és a Romibach-utca környékét.megnézni; a Józsefváros és Ferencváros mellékutcáiban, sőt a Belvárosban is hány teljesen csákányra érett, elavult, ház •• van, amelyeknek egészségügyi viszonyai felháborítók, amelyek értéket már nem jelentenek.^ Ezek a bűnnek melegágy ai, ezek szolgáltatják a legtöbb beteget a kórházaknak, ezek miatt börtönöket kell építeni és a rendőrséget kell megszaporítani. Akkor azt mondani, hogy Budapest telítve van lakásokkal, Budapest építkezése nem kíván további t támogatást, az én felfogásom szerint súlyos tévedés. Nem hagyhatom továbbá figyelmen kívül, hogy 1920-ban 3000 baraklakást építettek, mégpedig ideiglenes jelleggel. Ezek a baraklakások ma is állanak és szégyenfoltjai a fővárosnak. Méltóztassanak akármelyik ilyen helyre elmenni, például a Lenke-utcába az I. kerületben vagy a Mária Valéria-telepre, amelyek azoknak a környékeknek súlyos tehertételeit jelentik és minél hamarább lebontandók. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy 12.000-nél jóval több egyén sötét, levegő és fény nélküli pincelakásokban lakik» sőt 19 $J*. évi április hó 19-én, csütörtökön. Kőbányán földalatti lyukakban laknak az emberek., Ha mindezt figyelembe vesszük, nem lehet azt mondani, hogy az építkezés megállhat. Ha továbbá figyelembe vesszük, hogy mindezek a régi leromlott házak lebontandók voltak már a háború előtt és ha figyelembe vesszük, hogy ezeknek lebontása a háború és a háború után sem eszközöltetett, tehát egész csomó teljesen hasznavehetetlen lakás már meghalt, csak el neon temettetett még és ha ezeknek eltemetését 'Sürgetjük és kellene sürgetni, akkor a 12.000-es szám lényegesen redukálódik, számításaink szerint 2.21% -ra azzal a 4%-kai szemben, amelyet Glücksthal felsőházi tag úr ő méltósága említett volt. Ez a 2% pedig túlkevés .ahhoz, hogy a lakbéreket szabályozza és a költözködésre időt engedjen. Az az állítás^ továbbá, hogy az építkezések további támogatásával, építkezési termeléssel nem értékek termeltetnek, hanem a házakban levő értékek elpusztíttatnak, jobb megvilágítást kíván abból a szempontból, vájjon helyes-e ez a tétel, vagy nem! Mi, akik sok évtizedre tekinthetünk vissza és sok konjunktúraváltozást láttunk, megállapíthatjuk, hogy valahányszor konjunktúrák voltak, az építkezésben fellendülés következett be. Nemcsak az építkezéssel szoros kapcsolatban levők, de sokkal szélesebb körök is megérezték ennek a kedvező hatását; nemcsak az a harminc-negyven iparág, nemcsak a mérnökök, építészek, a munkások százezrei kaptak foglalkoztatást, jutottak keresethez, de jobban ment a dolga a kereskedőnek, az orvosnak, az ügyvédnek, a kávésnak, a vendéglősnek, több termény fogyott, tehát a mezőgazdaság is előnyösen érezte meg ennek a hatását. A háztulajdonosok pedig elsősorban érezték ennek a hatását, mert nagyobb keresetű embereknél nagyobb lakásigények jelentkeznek és me*rt ki tudják elégíteni igényeiket nagyobb keresetükből, ezáltal a házak értéke is megnövekedett. Az az állítás tehát, hogy a lakás- és háztermeléssel a meglévő házak értéke devalválódik, nem áll. De nézzünk csak körül, hogy a mostani rossz gazdasági viszonyok között micsoda értékdevalvációk következtek be a gazdasági élet egyéb területein egyéb vagyonértékekben. Hasonlítsuk ezeket össze. A mezőgazdasági területen az utolsó esztendőkben a földbirtok értéke egyharmadára esett és ma maximálisan másfél százalékos hasznot nyújt. Az ipari és pénzintézeti vagyonok értéke a tőzsde jegyzések alapján megítélve leszállott azok vagyonértékének 29—30%-ára, vagyis ugyancsak egyharmadára. Ezekkel szemben a házak bruttó jövedelme az utolsó három év alatt 600 millió pengőről 550 millió pengőre, tehát csak 10%-kal szállott alá, vagyis a házakban fekvő vagyonérték a rossz gazdasági helyzet ellenére is a legjobban konzerváltatott és csak azért, mert építkezések voltak. Állítom azt, hogy azok a kedvező tünetek, amelyekről ma olyan sokat beszélnek, amelyek itt-ott jelentkeznek, annak javára írhatók, hogy a múlt esztendő közepén a 30 éves általános adómentesség egy fél esztendővel meghoszszabbíttatott és ennek következtében sok tőke gyors elhelyezést keresett az építkezésben, aminek hatását most tavasszal érezzük. Ha pedig az építkezések leállanak, akkor az általános fogyasztóképesség ismét alább fog szállni és akkor súlyos bajok fognak bekövetkezni nagyon széles területeken. Egészen bizonyos az, hogy ebben az- esetben százezrek kergettetnek es ta-