Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés felsőházának 54. ülése 1934. évi április hó 13-án, pénteken, báró Wlassics Gyula, gróf Széchenyi Bertalan és Beöthy László elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Elnök kegyeletes megemlékezése gróf Tisza Istvánról. — A Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930 : XVIII. t.-c. egyes rendelkezéseinek módosításáról benyújtott törvényjavaslat iolytatólagos tárgyalása. Felszólaltak : Pap József, Szontagh Jenő, Glückstahl Samu és Láng Lajos. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen van : vitéz KeresztesFischer Ferenc. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 22 perckor.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök: T. Felsőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére gróf Bethlen Pál jegyző urat, a felszólalók jegyzésére pedig Bezerédj István jegyző urat kérem fel. Bemutatom a t. Felsőháznak az Országos Tisza István Emlékbizottság meghívóját, melylyel gróf Tisza István szobrának folyó évi április hó 22-én, vasárnap déli 12 órakor az Országház északi oldala előtti térségen végbemenő leleplezésére a Felsőházat meghívta. Felkérem a Felsőház t. tagjait, hogy az ünnepélyen minél nagyobb számban méltóztassanak megjelenni. Tudomásul szolgál. Tisztelt Felsőház! Gróf Tisza István szobrának a Felsőház bejárata előtt való elhelyezése és leleplezése kedvező alkalmat nyújt nekünk arra, hogy gróf Tisza István emlékének e helyen is kegyelettel adózzunk (A Felsőház tagjai felállnak) s ezáltal egyéni kiválósága, államférfiúi nagysága és megrendítő mártírsága előtt mi is mélyen meghajtsuk az elismerésnek, a hálának és a kegyeletnek zászlaját. Tisztelt Felsőház! Az az elszánt küzdelem, melyet gróf Tisza István a dualizmus keretén belül egész közéleti működésének ideje alatt a magyar érdekek kellő érvényrejutásáért és hazánk egyenjogúságáért folytatott s az a fáradhatatlan munkásság, melyet kimagasló egyéni képességeivel kulturális és gazdasági megerősödésünk érdekében kifejtett, — ma már a történelem lapjaira tartozik. Kég elcsendesedtek azok a sokszor felette szenvedélyes parlamenti harcok is, melyeknek középpontjában férfias meggyőződésének tántoríthatatlanságávtl állott s melyeknek célja a parlamentarizmus rendjének biztosításán keresztül az FELSŐHÁZI NAPLÓ III. egész ország rendjének fenntartása s a nemzeti láthatáron már-már tornyosuló vészfelhők távoltartása volt. Epp ezért tökéletesen érthető, de történelmileg is igazolt Tisza állásfoglalása a háborúval szemben. Államférfiúi nagyságának bizonyítéka, hogy éles sastekintetéyel belelátott a jövőbe és minden erejével elhárítani igyekezett nemzetétől azt a rettenetes katasztrófát, melynek fenyegető körvonalait ő már előrelátta. (Ügy van!) Nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült. Amikor a háború kitört és Tiszának választani kellett aközött, hogy helyén maradjon-e vagy pedig jobb meggyőződését követve lemondjon, — nem sokáig habozott. Nemzetével szemben érzett határtalan kötelességérzete diadalmaskodott jobb meggyőződése felett s helyén maradt, hogy nemzetét a sorsdöntő időkben is rendkívüli egyéniségének teljes odaadásával szolgálhassa. Tettei, beszédei és írásai tanúskodnak arról, hogy mennyire tudatában volt az őreá háruló emberfeletti feladatoknak, mennyire szívén viselte az egész ország megpróbáltatásait, aggodalmait és reményeit s hogy a minden áldozatra kész, önzetlen ihonszolgálatnak minő tündöklő példájával járt legelői. (Ügy van!) ökölbeszorított kezekkel állta a vihar,', s kereste a réyet, melybe bevezetheti nemzetének sokat hányatott hajóját. A bekövetkezett események igazolták, hogy mennyire végzetessé vált az országra Tiszának a legfőbb őrhelyről való távozása. El lehet képzelni lelkének viharos ihullámzását, mikor a hatalom vezetésétől visszalépve, feltartózhatatlanul kifejlődni látta a vérzivatarnál is súlyosabb veszedelmet, mely hazája s egyúttal o ellene is irányult s melynek áldozatául esett a történelmi Magyarország és mártírja lett gróf Tisza István is. Történelmünk egyik leggyászosabb lapját: országunk Összeomlását így az ő ártatlan vére pecsételte meg. Gróf Tisza István mártirkoszorús történelmi egyénisége a trianoni rabságban ezer sebből vérző nemzetnek ma már közkincse. A 19