Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-53

124 Az országgyűlés felsőházának 53. ülése 193% évi április hó 12-én, csütörtökön. tett, amelyeknek megtételénél nem volt figyelemmel^ a fővárosra, különösen szerzett jogaira és különös érdekeire. Ha nem beszélek másról, mint a borfogyasztási adó eltörléséről, azután bizonyos vámok rendezéséről, bizonyos illetékek felemeléséről, bizonyos új járulékok kivetéséről, akkor is elegendő olyan dolgot említettem fel, amelyek bizonyítják azt, hogy közérdekből olyan intézkedések tétettek a fővárosnál, amelyeket mi, akik láttuk a főváros helyzetét, nagyon is elleneztünk, mert a főváros anyagi ügyeit érintették. De rámutathatok továbbá a helyiérdekű vasutak megváltására is, amelyet a kormány kívánt és amelyet mi elleneztünk, mert már ab ovo tudtuk, hogy körülbelül másfélmillió pengő évi ráfizetéssel jár. Csak megemlítem a nagytétényi sertéshízlaló részvénytársaság részvényeinek megvételét, amit ismét a kormány kívánt és nem mi, akiknek eszünk ágában sem volt Nagytétényben sertést hizlalni a serte skivitel irányítása céljából. Akkor azt hitték, hogy ez nagyon jó dolog. Nem sikerült. A főváros viseli anyagilag a következményeket, de ne méltóztassék azért a főváros erkölcsi életére valami kellemetlen következtetést levonni. Ott van a'különböző házak megvétele. Nem mi akartuk. Isten látja lelkemet, az egész főváros nem akart palotákat összevásárolni. Az adott viszonyok között talán helyes volt, ihogy megvettük, sokan voltunk, akik ellene voltunk, de ezért azt mondani, hogy a törvény nem jó és a közigazgatás nem jólműködik, vagy a főváros háztartását nem tudja rendben tartani, tessék elhinni nekem, aki meglehetősen ismerem bent az ügyeket, ez nagy tévedés. Annál is inkább tévedés, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogyan állunk a betegápolási kérdésekikel, a szociális feladatokkal és sok egyéb intézkedéssel, amelyek felett, ha összeülünk és megbeszéljük őket és ' megállapítjuk azoknak anyagi következményeit, meg vagyok arról győződve, hogy mint más. esetekben is megtörtént, ebben a kérdésben is teljes összhangzó működést tuduník kifejteni a kormánnyal anélkül, hogy nekünk törvényjavaslatot kellene hoznunk, de mégis a főváros javát szolgáljuk. Mélyen t., Felsőház! Ezen indokok alapján nem tartom helyesnek, hogy az & törvény, amelynek talán szintén vannak hibái, de hibáinak megállapítására senki sem vállalkozhat, míg nem látta, hogy az hogyan hatályosul, már most módosíttassék. Nem tartom helyesnek annál kevésbbé, inert nem szeretem a törvényinflációt. Ez a rengeteg nagy törvényalkotás és rendeletalkotás és az egyik törvénynek a másik után való meghozása, mielőtt az előzőnek érvényesülését láttuk volna, rám azt a benyomást teszi, mintha a kormányzásban és a közigazgatásban bizonyos bizonytalanság volna és ez a bizonytalanság nem bírna elülni, megnyugodni, mert a rohanó élettel együtt kívánnak kormányozni és rohanni a közigazgatás vezetői is ahelyett, hogy ők megállnának és ezzel együtt megállást parancsolnának annak a nagy nyugtalankodásnak, amely nemcsak a fővárosban, de az egész országban észlelhető. Méltóztassék nekem megengedni, anélkül, hogy itt, ismétlem, pártpolitikára gondolnék, felemlítsem azt a rohamot, amelyet például megindítottak most újabban megint a kormány új pártjának megszervezése tekintetében és amellyel a főváros politikai életét felkavarták. Ez a roham szintén ezt a látszatot kelti és őszintén megvallva, az a benyomásom — és ebben a tekintetben nem tudtunk megnyugtatást kapni a kormány részéről, — hogy ennek a második, számú kormánypártnak sikertelen születési kísérlete következtében kellett ezt az egész törvényjavaslatot előterjeszteni. Nagyon szerettem volna, ha ebben a tekintetben minket a kormány megnyugtat, mint ahogy szerettem volna, ha a kormány meg tudott volna minket nyugtatni a ^szanálási tervezet tekintetében, hogy a szanálási tervezet nem lesz rosszabb, mint a mai betegség. Mert azokba szerteágazó, — szeretném hinni, hogy pletykák — holmi városi vagyonok elidegenítéséről beszélnek. Ezek a pletykák nem lettek volna olyan módon és olyan helyen megcáfolva, ami a főváros polgárságát megnyugtatni képes lett volna, azt a polgárságot, mely igenis nehéz áldozatok közt a háború utáni időkben képes volt ezeket a vagyonokat megszerezni és megtartani. Az a fővárosi lakosság, amely képes volt nagy beruházásokat különböző közüzemi szolgáltatásokért teljesített fizetésekkel eszközölni, az a főváros, amely ilyen gazdasági áldozatokat hozott a legnehezebb időben, — más kérdés, hogy helyes volt-e ez, vagy nem, de meghozta ezeket az éildozatokat, — az a főváros és annak a fővárosnak a polgársága méltó arra, hogy őt a kormány ne gyámság alá akarja helyezni, hanem segíteni akarjon rajta, akarjon rajta segíteni jó szívvel és olyan nyiltsággal, amilyen nyiltsággal mi az állapotunkat a kormány előtt mindenkor felfedtük. Én azt hiszem, hogyha a kormány ugyanazzal a szeretettel jön a fővárossal szemben, amilyen szeretetet mi mindig vártunk és reméltünk a keresztény kormányzat részéről, abban az esetben ez a törvényjavaslat felesleges és éppen azért, mert feleslegesnek tartom, a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés, éljenzés és taps a középen és a jobboldalon.) Elnök: T. Felsőház! Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Legközelebbi ülésünket holnapra, április 13-án délelőtt 10 órára tűzöm ki, amelyen folytatni fogjuk a mai napirendünkön szereplő, de még le nem tárgyalt székesfővárosi törvényjavaslat tárgyalását, majd utána a 33-as or^ szagos bizottság jelentését tárgyaljuk. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben'? (Nincs!) Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 óra 2 perckor.) Hitélesitih Erdőhegyi Lajos s. Jc. naplóhitelesitö bizottsági tagok. Fekete Zoltán s. h.