Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-53

Az országgyűlés felsőházának 5d. ülése gondol arra, hogyha király fog a trónon ülni, akkor ugyanezt a törvényjavaslatot szó nélkül megszavazza. Ennélfogva, mélyen t. Felsőház, éppen Apponyi gróf úr ő méltóságának az első csoportban hozott indokaira való hivatkozással fogom megindokolni, miért nem tartom egyáltalán szükségesnek ezt a törvényjavaslatot és miért tartom szerencsétlennek azt az elgondolást, hogy egy ilyen novelláris törvényjavaslattal a főváros ügyeit, a főváros közigazgatásának belbékéjét most megzavarjuk. Nem tartom okosnak, ha valaki elvből ellenzékieskedik és elvből ellenez minden törvényjavaslatot, amelyet a kormány benyújt, hangsúlyozom, hogy elvből, talán pártállásánál vagy más hasonló okoknál fogva. Nem titok, hogy "en évek hosszú során át egyetértettem a kormányzattal és az sem titok, hogy ma is nagyon sok dologban egyetértek vele. Ezért ezt a kérdést sem nézem politikai szemmel, hanem kizárólag annak a törvényhatósági bizottsági tagnak a szemüvegén át, aki immár három évtized óta foglalkozik a főváros ügyeivel, 15 év óta pedig, mint a törvényhatósági bizottság tagjának, közvetlenül van alkalma látni, hogy ott mi történik. Ha azt mondom, mélyen t. Felsőház, hogy az ott történtekkel magam sem értek teljesen egyet, ha azt mondom, hogy ott igenis, én is találtam hibákat és kivetnivalókat, ha megállapítom, hogy én is látok olyan dolgokat, amelyeknek nem lett volna.szabad megtörténniök, akkor még nem kell törvényjavaslattal jönnöm, hanem a meglévő törvény alapján egy más kormányrendelkezéssel, amellyel, igenis, el lehet érni azt az eredményt, amelyet tárgyilagossággal és a pártszempontok kikapcsolása mellett részrehajlás nélkül kívánni lehet. Nekem az az álláspontom, hogy ez lett volna a kormány kötelessége. Az az álláspontom, hogy a .belügyminiszter úr nagy hálára kötelezett volna bennünket, ha ahelyett, hogy — amint a törvényjavaslat indokolásában mondja — várt volna türelemmel, 'mert nem akart beavatkozni az ügyekbe, igenis erélyesen beavatkozott volna (Gr. Széchenyi Aladár: Ügy van! Igaz!) és aziránt & törvény iránt való tiszteletből, amelyet három évvel ezelőtt alkottunk meg, követelte volna, hogy az az egész vonalon végrehajtassék. (Gr. Széchenyi Aladár: Ügy van!) Ezáltal mód adatott volna arra, hogy a törvényhozás akarata a közigazgatásban érvényesülhessen. Ezt meg kellett volna és ezután is meg kellene csinálni. Meg vagyok győződve arról, hogyha ez megtörténik, akkor a törvény és a jelen törvényjavaslat intenciói is újabb novelláris intézkedés nélkül is érvényesülni fognak. De van egy másik okom is, mélyen t. Felsőház, hogy miért vagyok ellene ennek a törvényjavaslatnak. Nem fogok kitérni azokra a statisztikai adatokra és azokra a tényekre, amelyek nemcsak az országgyűlés, hanem az egész ország előtt is ismeretesek és amelyek Budapest fővárosnak fejlődését mutatják. Nem kívánok visszamenni a régi fővárosi törvényre, amelyről most, a jelen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával egész nyiltan megállapítható, hogy az olyan jó volt, hogy kár volt eltörölni. Nem vagyok hajlandó tárgyalni a régi közigazgatásról, azt hiszem, az messze vezetne, de én azt — az idők változása álltai okozott és kívánt módosításokkal — fenn tudtam 193A. évi április hó 12-én, csütörtökön. 121 volna tartani és egészen jól el lehetett volna kormányozni ezt a fővlárost. Ellenben azt keÜ mondanom* hogyha már rászántam magam egy törvény alkotására mielőtt meggyőződtem volna arról, hogy az á 'törvény, amelyet módosítani kívánok, hogyan hatályosul a gyakorlatban, mielőtt meggyőződtem volna arról, hogy az a törvény, amelyet megalkottunk és amelynek érvényesülnie kellene, jó-e vagy rossz, ha, mondom, rászánom magamat ilyen törvényalkotási eljárásra, akkor okvetlenül szükséges lett volna, hogy azok, akik azzal a közigazgatással és annak gazdasági ügyeivel foglalkoztak, amely intézménynek alaptörvényét megváltoztatni kívánjuk, megkérdeztessenek, meghallgattassanak és hogy kiforrjon az az elvi álláspont, amelynek alapján későlbb az egész főváros közigazgatását vezetni kívánjuk. Mert ne méltóztassanak azt gondolni, hogy elintézett az egész elvi állásfoglalás azáltal, hogy kimondjuk, hogy mi pedig az egyéni felelősséget kívánjuk érvényesíteni ' a közigazgatásiban. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy ezzel valami nagyot mondtunk és alkottunk, 'ihiszen az 1872-es törvény is expressis verbis érvényesítette a felelősséget. Az 1930 : XVIII. te. is érvényesíti a felelősséget és annak ellenére, hogy 'ezek mind érvényesítik, ennek a törvényjavaslatnak mégis alapja az az elgondolás, hogy az egyéni felelősséget akarja kiszélesíteni. Azt hiszem, mélyen t. Felsőház, hogyha ehelyett a belügyminiszter úr a várakozás elmellőzésével azt a felelősséget, amelyet az 1930 : XVIII. te. előírt, alkalmazta volna és ha éppen úgy, mint a törvényhatóság, amelyiknek azonban nem volt meg' hozzá a megfelelő hatalma, éppen az 1930 : XVIII. te. alapján, a belügyminiszter úr ennek a felelősségre vonásnak következményeit levezette volna és kötelezte volna azokat, akik hívatottak arra, hogy azokat a szabályrendeleteket előteremtsék, kötelezte volna azokat arra, hogy mindent bemutassanak a kormánynak, amit kell és megvalósítsanak mindent, amit az 1930 : XVIII. te. előír, akkor nem kerültünk volna ide és akkor nem kellene nekünk az egyéni felelősség kiterjesztéséről heszélniünk, - amit úgyis, amióta Magyarország Magyarország, szinte sohasem érvényesítettek. De továbbmegyek egy lépéssel és azt állítom, hogy még lm a felelősség emeléséről volna szó, akkor is tévedésben van a kormány ezzel a törvényjavaslattal. A mi közigazgatásunk r a r fővárosban a kollegiális intézmény alapján állott a tanácsrendszer folytán, amelyet az 1872. évi fővárosi törvény már a régi városi tervezetből vett át és amely a város kormányzását, mióta városok vannak, mindig helyes irányban tudta vezetni. Ezt a tanácsi rendszert így eltörölni, — ne vegye rossznéven a kormány, — ha a helyébe mást ültetni nem tud, (ha helyébe más intézményt beállítani nem tud, nem tartom helyesnek. Nem abban a korhan élünk, amikor szabad sötétbeugrani, már pedig, ha valamikor, úgy ma, a legnehezebb időkben egy intézményt nem lehet eltörölni, amely, merem mondani, azalatt a rövid idő alatt, amíg az első kiforrás állapotában volt, megfelelően dolgozott és igyekezett megfelelni feladatának olyan körülmények között, amikor még a hatáskörök sem voltak annyira kialakulva, hogy ott ne lelhetett volna valami összeütközés. Ennek ellenére mondhatom, hogy a tanács végig gavallér módjára megfelelt 17*