Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.

Ülésnapok - 1931-53

Az országgyűlés felsőházának 53. ülése vagyis itt találjuk meg a központi irányítás kezdetleges állapotát és fejlődését. A központi irányítás minél nagyobb töme­gekre való kihatását határozottan kívánatos­nak tartom, sőt annyira továbbmegyek, hogy állítanám, hogy a világon csak akkor lesz béke és nyugalom, ha az egész világ egy köz­ponti irányítás alatt fog állani, mert akkor meg fognak szűnni az országok közti ellenté­tek, a háború s az olyan gazdasági és közigaz­gatási anomáliák, hogy a világ egyrészében a gabonaraktárákat felgyújtják, a kávét hajó­számra a tengerbe süllyesztik, a világ másik végén pedig az emberek milliói éhenhalnak. Ezt az individualisztikus állapotot, az ország központi irányítását Wells angol író ecseteli »Mi lesz holnap« című művében, amely álla­potot, sajnos, manapság még utópiának kell neveznünk; éppúgy utópia még ma Pán-Euró­pának az eszméje is. Attól tartok, hogy az em­beriségnek mindenkoron külső kényszerre lesz szüksége ahhoz, hogy az ilyen ideálok tovább­fejlesztését szorgalmazza s ha megengedik, hogy tréfásan fejezzem ki magam, a világ köz­ponti irányítása nem képzelhető el azelőtt, mielőtt például a Mars lakóival olyan ellenté­tekbe és súrlódásokba nem kerülünk, amelyek folytán azután azokkal szemben tömörülnünk kell. Ismétlem, ez az én elgondolásom csupán utópia, de ki akartam emelni s t alá^ akartam húzni a központi irányításnak évszázadokról­évszázadokra fokozódó jelentőségét és szüksé­gességét a tömegek jólétének céljából. Akadé­mice még megállapítom, hogy a központi irá­nyítás és az autonómia fogalma között elvi el­lentét van, amely teljesen át nem hidalható. A központi irányítás eredetileg diktatóri­kus alakban élte ki magát, amennyiben a tö­megek irányítása egy személyben összponto­sult, aki legfeljebb a munka és felelősség 'megosztása céljából tanácsadókat vett magá­hoz. Későtbb a központi irányítás alatt álló tö­megek azon óhaja lépett fel, hogy ebben a köz­ponti irányításban ők maguk is résztvegye­nek, ami a parlamentarizmusra vezetett, ahol még most is tartunk. Ha az abszolutizmus és a parlamentjarizmus közti csak néhány száz­éves küzdelmet grafikon .alakjában szemlél­tetni akarnám, akkor a legjobban hasonlítana egy beteg lázemelkedésének hullámvonalához, vagyis majd az abszolutizmus, majd a parla­mentarizmus elve dominálna benne. A világ­háború utáni korszak ebben a hullámvonalban egy olyan változást hozott, hogy ismét az ab­szolutizmus, vagy modernebben kifejezve, a diktatúra elve kezd jobban érvényesülni prak­tice a parlamentarizmussal szemben olyany­nyira, hogy már hangokat is hallani, hogy a parlamentarizmus idejétmúlt felesleges va­lami és egy más kormányzati rendszerre való áttérés megfontolandó lenne. Ezt nem állítom, sőt ha szabad volna jósolnom, merném állí­tani, hogy ez a hullámvonal, amely most de­pressziót mutat, bizonyos átmeneti idő után a parlamentarizmus javára ismét emelkedni fog. De tény, hogy ha most szétnézünk a világban. a legtöbb országban, sőt a legtöbb nagyha­talmi országban azt látjuk, hogy a diktatóri­kus kormányzati rendszer kisebb-nagyobb mértékben érvényesül a parlamenti kormány­zattal szemben. Tagadhatatlan tény az is, hogy a nagyhatalmak között egyedüli, vagy majdnem egyedüli ország, amely szigorúan ragaszkodik régi parlamenti rendszeréhez, vagyis Franciaország olyan visszás helyzetbe FELSŐHÁZI NAPLÓ III, 1934. évi április hó 12-én, csütörtökön, 119 került ma, hogy kormányai kaleidoszkópsze­rűen változnak ; és ennélfogva eredményes munkára képtelenek. Viszont tény az is, hogy az abszolutisztikus kormányrendszernek egyik : főszerzője a Duce, végtelen bölcsességében, miután céljait elérte országa javára és orszá­gának egész népét maga mögé tömörítette, most lehetőleg óvatosan és lassan a parlamen­tarizmus visszatérése felé kívánkozik. A-par­lamenttel való együttműködés más útját- jár"-, ják Lengyelország és Ausztria elnökei és az' Egyesült Államok elnöke; a világ legszaba­dabb népének elnöke azzal a parlamenttel sza­vaztatja meg magának a kivételes hatalmi eszközöket, amelyek őt tulajdonképen a parla 1 menttől teljesen függetlenítik. Magyarország abban a szerencsés helyzet J ben van, hogy ezeréves alkotmányon alapuló, kifejlődött parlamentáris rendszeréivel teljesen meg lehet elégedve, vagyis ennek a rendszer­nek a változása nem is kívánatos. (Ügy yan!^ Ügy van!) De a jelenlegi politikai és gazdasági élet oly rohamos ütemben, olyan szédületes iramban halad, hogy az ország érdekéinek meg­védésére és a központi irányítás helyes bekap­csolására esetenkint kivételesen, kivételes 'mód­szerekkel igenis szükségünk lehet, hogy a gyors elhatározás ós ennek következményeképpen, á gyors tettek t teréről más országokkal szemben le ne maradjunk; tagadhatatlan ugyanis, hogy a parlamentáris rendszer bizonyos tevékeny­ségekben késleltetően hat. Was rastet, rostet, mondja egy német közimondás, nem csatlakoz­hatom tehát ahhoz a (nézethez, hogy az, áimi eddig jó volt, mindig jó is marad. Ennélfogva a jelen idő követelte központi irányítás érdeké­ben nekem személyes kifogásom nincs az ellen, ha kormányzatunknak esetenként megadjuk azokat a csekély és átmeneti hatalmi eszközö­ket, amelyek a központi irányítás céljából szük­ségesek és hasznosok, még akkor is, ha egyik­emásik autonómiának kicsi részlete átmenetileg vagy ideiglenesen veszendőbe menne is. Ilyen esetenkénti kormányzási hatalmat csak olyan ;ormánynak nem volna szabad megszavazni, amelynek működésével teljesen elégedetlenek vagyunk. Mélyen t. Felsőház! A mai "időben csodákat művelni kizárt dolog. El kell tehát ismernünk, hogy abban a politikai és^ gazdasági lehetetlen helyzetben, amelybe az egész világ és ezzel kap­csolatosan szegény országunk is sodródott, kor­mányzatunknak olyan sikerei voltak, amelyer kért csak a legmélyebb hálával és 'elismeréssel kell adóznunk. (Ügy van! Ügy van!) Nem ta­gadhatjuk, hogy kormányelnökünknek sikerült Magyarországot kivezetni abból a hihetetlen izoláltságból, amelyben a háború befejezése óta hasztalanul vergődött. (Ügy van! Ügy van!) Be kell ismernünk, hogy a világszerte uralkodó és az agrárországokra nehezedő krí­zis közepette a kormányzat elérte, hogy eddig zsírunkban nem fulladtunk meg és hogy pén­zünk lényegesen nem romlik. Es kérdem, váj­jon az nem számítható-e eredménynek, hogy ebben az országban olyan rend és fegyelem uralkodik, (Ügy van! Ügy van!) amelyért min­den nagyhatalom megirigyelhetne bennünket? Ami igaz, az igaz, és én fenhangon kijelen­tem, hogy egy olyan kormányzatnak, amely ebben az irányban dolgozott és dolgozik éspe­dig emberfeletti akarással és munkabírássál, szívesen megszavazom a központi irányítás ér­dekében azon kicsiny hatalmi eszközöket, ame^ 1 y eket, egyes paragrafusok keretében tőlünk 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom