Felsőházi napló, 1931. III. kötet • 1933. december 13. - 1935. március 8.
Ülésnapok - 1931-52
Az országgyűlés felsőházának 52. ülése 1934. évi április hó 5-én, csütörtökön, báró Wlassics Gyula elnöklete alatt. Tárgyai : Gróf Somssich László napirend előtti felszólalása Titulescu román külügyminiszternek a román kamarában a békeszerződésekről tett nyilatkozata tárgyában. — Szontagh Jenő interpellációja a belügyminiszterhez a névmagyarosítás előmozdítása végett kiadott rendelet tárgyában. — A belügyminiszter válasza. — Elnöki előterjesztések. — Az igazoló bizottság jelentése. — A gazdasági bizottság jelentése a Felsőház 1934/35. évi költségelőirányzata tárgyában. — A mentelmi bizottság jelentése Láng Lajos felsőházi tag mentelmi ügyében. — Egy jegyző megválasztása. — A bizottságokban és bíróságokban megüresedett tagsági helyek betöltése. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány résééről jelen van : vitéz KeresztesFischer Ferenc. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 16 perckor.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Kühne Lóránt jegyző urat, a felszólalók jegyzésére pedig gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző urat kérem fel. Jelentem a t. Felsőiháznak, hogy gróf Somssich László ő excellenciája napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt Titulescu román külügyminiszternek a román kamarában a békeszerződésekről tett nyilatkozata tárgyaiban. Gróf Somssich László ő excellenciáját illeti a szó. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Somssich László: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! A román képviselőház tegnap lezajlott ülésén Maniu volt román miniszterelnök interpellációjára Titulescu külügyminiszter úr válaszaiban, amelyet a mai lapok közöltek, olyan kitételeket használt, amelyek mellett szó nélkül elmenni nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Amennyiben ezek a kitételek, amelyek a mai napilapokban megjelentek, tényleg megfelelnek a valónak és tényleg visszatükrözik azokat a szavakat, amelyeket-a külügyminiszter úr mondott, azokhoz vagyok bátor a következő észrevételeket .fűzni. (Halljuk! Halljuk!) A külügyminiszter úr a következőket mondotta (olvassa): »Magyarország azt állítja, hogy a békeszerződések tárgyalásai során nem kérték ki Trianonlban Magyarország véleményét és Magyarországra reáerőszakolták a trianoni békét. Ez nem felel meg a valóságnak, mert hiszen Magyarország kiküldöttei jelen voltak a békeértekezleten (Mozgás.) és Komania onnan kivonult Szerbiával és CsehorszagFELSŐHÁZI KAPLÓ III. , gal együtt, mert kérésüket nem teljesítették. A magyar küldöttség nagy felkészültséggel érkezett a ibékeértekezletre, hatalmas anyagú és nagytömegű bizonyítékot tárt elő, de mindennek ellenére kérése nem talált meghallgatásra.« Mint a békedelegáció egyik szerény tagja, aki 1920. [januárjától végig résztvettem az úgynevezett béketárgyalás okon, amelyek tárgyalásoknak nem is voltak nevezhetők, a román külügyminiszter úr nyilatkozatával szemben csak kizárólag a száraz tényeket, de a valót akarom itt a Ház előtt elmondani, úgy, ahogy a történelemben le van írva, és ahogy az tényleg meg is történi (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a magyar békedelegáció meghívást kapott volna a békefeltételek átvételére, előzőleg különféle anyagú és tartalmú jegyzékeket juttatott el az úgynevezett ötös tanácshoz. Ezek a jegyzékek többnyire válasz nélkül ma; radtak. Végre egy szép napon meghívást kapott a magyar békedelegáció arra, hogy a francia külügyminisztériumban, a Quai d'Orsay-n a békefeltételeket átvegye. Ez az átvételi szertartás, amely megfelelő külső pompa keretében játszódott le, kizárólag arra szorítkozott, hogy az ott jelen volt összes (hatalmak képviselői előtt átadattak a békefeltételek a magyar békedelegáció Istenben boldogult nagy elnöke, gróf Apponyi Alibert kezébe, amely békefeltételek egy vastag füzetben voltak nyomtatásban lefektetve. Ezen á*tadási aktus végén az elnöklő francia miniszterelnök, Clemenceau kijelentette, hogy másnap újból fogadni fogja a békedejegációnak azokat a tagjait, akik m az átadási szertartáson résztvettek, ezen az újabb értekezleten kizárólag gróf Apponyi Albertet illeti meg a szó, további vitatkozásnak vagy felszólalásnak helye nincsen. (Felkiáltások: r Hallatlan!) Másnap újból megjelentünk ott és akkor gróf Apponyi Albert emlékezetes nagyszabású beszédében kitért a békeszerződés összes pontjaira, kimutatta azoknak lehetetlen és teljesíthetetlen voltát és rámutatott azoknak súlyos 14
