Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-28

88 Az országgyűlés felsőházának 28. üléi évi tilalom alól, sőt egyáltalában mindenféle tilalom alól a Legfőbb Állami Számvevőszék el­nöki állását, tehát olyan állásit, amelynek a poli­tikától olyan messze kell lennie, mint a bírói állásoknak. Kiveszi azután mindazokat az állá­sokat, amelyekkel felsőházi tagság van egybe­kötve, tehát az összes felső bírói állásokat, az­után a honvédség főparancsnoki állását, az Oti. elnökét, szóval valamennyi állást, amellyel felső­házi tagság jár, kiveszi továbbá azokat az állá­sokat, amelyek az országgyűlési képviselőséggel kompatibilisek; ide tartoznak a budapesti egye­tem és műegyetem tanárai. Hogy mii az indoka ennek a kivételnek, — tudniillik, hogy ha felállítjuk azt a szabályt, hogy a képviselő ne használja fel az ő befolyá­sát tisztviselői állások szerzésére — hogy mi ala­pon veszi ki a javaslat éppen a legmagasabb fokú állásokat a tilalom alól és a tilalom alatt csak a kisebb állásokat nagyja, ezt a javaslat nem. mondja meg. Itt bizonyos kisiklás van a jar vaslat indokolásában, merít azt mondja, hogy hasonló szempontok teszik kívánatossá. Ez kisik­lás, nem lehet másnak mondani, mert hiszen politikai szempontok nem tehetnek indokolttá bírói és számszéki kinevezéseket, sőlt ellenkező­leg, azt tartom, hogy ezeket a politikától távol távol kell tartani. Hiába keressük, hogy mi az indoka ennek a kivételnek. A laikus előtt most úgy áll a kérdés, hogy például országgyűlési képviselőit egy éven belül nem lehet kinevezni járásbírónak, kúriai bírónak, kúriai tanácselnöknek, de másodelnök­nek és elnöknek lehet és így van a többi állások­kal is. Ez teljesen érthetetlen álláspont. A meg­fordító ttját még érthetné az ember, ha (tudniillik a kisebb állásokra mondaná ki a javaslat, mond­juk a VI. fizetési osztályon aluliakra, 'hogy ezekre nem áll az inkompatibilitás, mert ezek olyan csekély állások, hogy itt a politikai be­folyásnak nem kellett érvényesülnie. De ha ellenkezően, azokat az állásokat tilalmazzuk, amelyek rendszerint nem is képezik a képvise­lők ambiciójának tárgyát, ott pedig, ahol az ambició megnyilatkozhatok, mert tekintélye­sebb és hatalmasabb állásokról van szó, ezeket az ál-ásokat a. tilalom alól kivesszük, akkor az egész köztisztviselői szabályozás nem komoly dolog, akkor azt a tilalmat, amely az 1. bekez­désben van, nem kell komolyan venni. Gondolkoztam rajta, hogy micsoda más okot lehetne e részben felhozni. Hiszen azt csak nem lehet állítani, hogy zavarba jönne a kor­mánv, az államfő, ha ezekben a magas állá­sokban üresedés következik be és azt be kell tölteni. Vegyük mindjárt a bírói állásokat. A Kúria elnökévé és másodelnökévé kinevezhető minden bíró, aki 10 éve bíró, minden ügyvéd, aki 10 éve ügyvéd, minden igazságügyminisz­teri tisztviselő, minden egyetemi és jogakadé­miai tanár, ha 10 éve folytatja működését, szó­val óriási választéka van a kormánynak és az államfőnek, a meglévő szervezetek keretén belül. Azelőtt csak egy nappal előbb kellett le­mondani az illetőnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akkor kár az egész törvényt meghoz­nunk, ha az ezelőtti állapotot annyira szent­nek éf* sérthetetlennek vesszük: hiszen a tör­vény célzata éppen az volt, hogy mindenütt szi­gorítsunk és rendet teremtsünk. Másokra, különösen a bírói állásokra nézvp -- bár ismétlem, nemcsak a bírói állásokról van Szó. hanem egész sereg egyetemi tanári állásról és 'itt van a Legfőbb Állami Szám­széki elnöki állás, amelyek a felsőházi tagság­e 1932. évi december hó 21-én, szerdán. I gal egybe vannak kötve — van kivétel. A bí­I rói állásoknál pedig különösen nem kívánatos, hogy a politika területéről lépjen oda át va­laki, pláne a legmagasabb vezető állásokba. Ez nem azt jelenti, mintha egy politikus bírói állásban nem tudná teljesen levetkőzni az ő politikai összeköttetéseit és nézeteit, hiszen en­nek gyönyörű példáitfc láttuk, de nagy súly ter­het visz magával az, aki politikai pártból iép át a bírósághoz. Legyen szabad egy példát mondanom. Ami­kor azelőtt sok idővel, talán 1902-ben történt, hogy országgyűlési választások előtt állottunk, amikor még a Kúria bíráskodott a választások fölött, akkor én a kassai táblánál voltam tábla­bíró és minket táblabírákat küldtek ki ezek­nek a keserves vizsgálatoknak a lefolytatására, ahol néha hetekig és hónapokig a tanuk szá­zait és ezreit kellett eskü alatt kihallgatnunk. Én bementem akkori principálisomhoz, Isten­ben boldogult Berczelly Jenő táblai elnök úr­hoz és azt kérdeztem, hogy engem is kikülde­nek-e? Amikor azt mondotta, hogy igen, én nem vettem részt a szavazásban. Kiküldtek Sátor­aljaújhelyre, ahol igen kíélesedettek voltak a pártviszonyok, a Búza—Dókus-f éle petíció meg­vizsgálására. Amikor a nevemet hallották, meg­indult a kombináció, hol született, kik a roko­nai és a legutolsó kérdés az. volt, vájjon melyik párthoz tartozik, és kire szavazott. S mikor megtudták, hogy sehová, mindjárt kezdett a gyanú eloszlani. Ezt csak arra bátorkodtam felhozni, hogy aki a politikai életből lép át a bírói székbe, annak erős küzdelmet kell folytatnia addig. amíg meggyőzi a közönséget arról, hogy ö már végleg elszakadt a politikától és bírói hivatá­sát tényleg pártatlanul tölti he. Ezek voltak azok az indokok, amelyeknél fogva a bizottság többsége is elfogadta a 4. §-nak azt a változtatását, hogy az egy evikiue­! vezési tilalom alól — úgy, ahogy az megegye­zik is az indokolással — ne vegyünk ki mást mint a nem politikai bizalmi állásokat, szóval korlátozzuk kivételt a miniszteri, államtit­kári, főispáni, kormánybiztosi, főpolgármes­teri, a külhatósági képviselői állásokra. Ezt kérem elfogadni. Még csak azt vagyok bátor megemlíteni, hogy a felsőházi tagokra nézve a bizottság a 17. Í-nak teljesen új szövegezést adott. Méltóz­tatik tudni, hogy a bizottság változtatott az eredeti szövegen. Ezt nagyon megfontoltuk, s azt hiszem, a szakasz úgy van megszövegezve, hogy ahhoz komoly aggodalom nem fér. Ezzel aztán az a nehéz kérdés, hogy a Felsőház es a Képviselőház egy törvényben szabályozhato-e, azt gondolom, megnyugvásra megoldatott. Még csak egy megjegyzést. A törvény­javaslat igen számos bejelentéssel kívánta ter­helni úgy az összeférhetlenségi bíróságot, mint a Ház elnökeit. Nevezetesen a javaslat sze­rint minden kiviteli engedélyt külön be kel­lett volna jelenteni és azt hivatalból vizsgálat tárgyává kellett volna tenni. Ugyanez vonat; kozott az iparfejlesztési engedélyekre. Ezt mi elhagytuk. A céhb írós ágnak be kellett volna jelentenie minden egyes igazgatósági, fel­ügyelőbizottsági tagválasztást külön átiratok­kal. Ezt is mellőztük, amivel azt akartuk el; érni, hogy a jury ne legyen tömegadatgyüjtő és. nyilvántartó hivatal, hanem komoly _ bíró­ság, amely vitás kérdésekben dönt. Mindezt annyival is inkább feleslegesnek találtuk, mert hiszen a képviselő súlyos következmé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom