Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-28

86 Az országgyűlés felsőházának 28. ülé nyugodt lélekkel rábízhatja az én megítélésem szerint annak a kérdésnek az eldöntését is, hogy ki maradjon a törvényhozás ta^ja. Sőt merem állítani, hogy bizonyos esetekben sikamlósabb a kérdés akkor, amikor afelett döntünk, hogy ki váljék a törvényhozás tagjává. Méltóztassék elképzelni egy esetet, amikor valaki a legszélsőségesebb demagógiával szerzi meg mandátumát. Az ilyen ember mentalitása szükségkép az lesz, hogy képviselői minőségében is tovább űzze a Képviselőházban ezt a szélsőséges demagógiát, mert hiszen jól tudja, hogy mandátumát csak így tudja megtartani. Mármost ennél az embernél ab ovo ki van zárva, hogy ő, amikor törvényhozói működésében eljár és cselekszik, objektív szempontok szerint cselekedjék. Ez az ember minden lépésében saját mandátumát félti, és ezért demagóg húrokat fog pengetni egész képviselői működése alatt. Ez egészen bizonyos. (Ügy van!) Mármost ha ilyen esetekben ki merte adni a magyar törvénvhozás a bíráskodást a független bíróságnak, hát ne merné kiadni az igen sokszor kevésbbé veszedelmes helyzetekben? Hát kinek jutna eszébe egy percig is félteni ezeket a kérdéseket a legfelsőbb magyar bíróságoktól, amelyeknél működésére minden magyar ember lelkében büszke? Én itt ismét bátor vagyok az igazságügyminiszter lírra hivatkoznom, aki tegnap azt mondotta, hogy a törvényhozás ezzel arról adna bizonyítványt, hogy nem képes bíráskodásra. Én azt gondolom, nem erről állítana ki bizonyítványt, hanem csupán arról, hogy nem alkalmas, hogy nem tartja magát alkalmasnak, sőt még erről sem, hanem csak arról, hogy lát egy másik orgánumot, amelyet alkalmasabbnak tart macánál a bíráskodásra. Csak erről adna bizonyítványt, és ebben a bizonvítványban felfogásom szerint helyes megállapítást adna. Ezért a magam részéről nem látnék semmi nehézséget abban- ha már most, ebben a tekintetben is a Ház határozatot hozna, azonban hozzájárulok^mégis az egyesített bizottságnak ahhoz a^ határozatához, hogy kísérletképpen három évig próbáljuk meg, megv-e ezen az úton fL

f bíráskodás, és akkor leplünk rá. a bíráskodásnak igen sokunk által helvésnek tartott útjára, amelvről Tomcsányi ő méltósága tegnap megállapította, hogv a tudomány iránva is ebben.az irányban halad, és a modern államok törekvései is abban az irányban haladnak, hogy igenis az efféle bíráskodások is bízassanak a független bíróságokra és vétessenek ki a Házak hatásköréből, amelvben ha benne maradnak, akkor a gyanú árnvéka mindig ott fos- lebegni, hogy az egyes ítéletek meghozatalánál talán pártpolitikai szempontok játszanak közre, hogy talán az nem a teljes objektivitással történik. Hát miért vállaljuk ezt, amikor megvan a módja annak, hogy ettől függetlenül ^ átadjuk a. bíráskodást egy olvan bÍT-ósáe" kezébe, amelvben mindannyian télies lélekkel megbízunk. De mondom, az egyesített bizottság javaslatát a magam részéről mégis elfogadom s ebben az irányban javaslatot tenni nem óhajtok. Mindezek alapján a végső konklúzió, amelyre jutok. az

; hogy ezt a javaslatot, amely igénytelen felfogásom szerint igenis alkalmas arra, hogy a lelkek koncentrációját a maga részéről is szolgálja, szolgálja azt az ideált, amelyet a miniszterelnök úr zászlajára írt, hogy a magyar lelkeket egy közös táborba le 1932. évi december hó 21-én, szerdán. hozza össze és a nemzeti öncélúság gondolatába állítsa, mondom, a javaslatot, mint eme cél egyik eszközét a magam részéről készséggel és örömmel fogadom el. (Éljenzés és taps a Felsőház minden oldalán. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Juhász Andor ő excellenciája. Juhász Andor: Nagyméltóságú Elnök Ürí Mélyen t. Felsőház! Az idő előrehaladottságára való tekintette] nem fogok a javaslattal kiterjedtebb mértékben foglalkozni, hanem felszólalásomat egy-két olyan körülményre fogom korlátozni, amely itt már eddig is vita tárgyát képezte. Erre a javaslatra igazán el lehet mondani, hogy: habent sua fata libelli. Ez a javaslat ugyanis mindig a sürgősség jegyében kerül elő. így volt ez a nyári vakáció előtt, azután a bízottsági tárgyalás kitűzésekor, amikor be kellett várnunk a kormányváltozást, az új kormány megalakulását, és így van most, amikor lejáróban van az a hat hónap, amely a Felsőház számára rendelkezésre áll. A javaslat célzatát természetesen mint ember és mint bíró egyaránt a legnagyobb tiszte-lettel és méltánylással fogadom, ami azonban nem zárja ki, hogy annak összes rendelkezéseit nagyon gondos és nagyon precíz megítélés alá me vegyük, mert hiszen mindig ra kell gondolni arra a mondásra, amelyet II. Katalin cárnőnek tulajdonítanak, hogy a törvényeket tulajdonképpen nem papirosra, hanem az emberek érzékeny bőrére írják. Éppen ezért az együttes bizottság napokon keresztül igen beható mérlegelés, megvitatás tárgyává tette ennék a javaslatnak, mondhatni, minden egyes rendelkezését, igyekezett megszüntetni a benne talált ellenmondásokat és következetlensége ket és igyekezett kiküszöbölni azokat a vésze delmeket, amelyeket egyes rendelkezések ma ff likban rejtettek. Az első kérdés, a főkérdés és ütköző pont. a jury bíráskodásának kérdése volt. A magam részéről mint utolsó kísérlethez, hozzájárulok,, hogy még egyszer ilyen közös juryvel kísérletezzünk, remélve, hogy mai összealakításában talán inkább be fog válni, mint edldig. Ami iái jury személyi és tárgyi hatáskörét illeti, az együttes bizottság mindkét irányban módosításokat proponált. Bennünket személyi részről érint a módosítás. Itt vannak a legfelsőbb bíróságok tagjai és a koronaügyész, akikre nézve indítványoztatott, hogy ne tartozásinak ez elé a jurybíráskodás elé, hanem tartozzanak az Országos Legfelsőbb Fegyelmi Bíróság, tehát egy másik parlamenti bíróság elé,- amely a mi fegyelmi ügyeinkben van hivatva ítélkezind. Ezt a módosító indítványt nem szabad úgy felfogni, mintha ezzel mi ítélő bírák, akik szintén ezen az állásponton vagyunk, annak akarnánk kifejezést adni, hogy nekünk derogál olyan^ jury elé állani, amelynek hatásköre a fenségekre^ Ő eminenciájára, a legfelsőbb egyházi méltóságokra és egyéb kiválóságokra kiterjed. A világért sem. Aki ismeri a bírák szerénységét és puritánságát, az tisztában lesz azzal, hogy mi nem valamely privilégiumra vágyunk. Ennek az indítványnak egyedüli indoka, hogy féltékenyen őrizzük a bírói függetlenség garanciáit (Helyeslés.) és ezeket is nem hiú egyéni, testületi szempontból, hanem az igazságszolgáltatás biztonsága érdiekében. Én a bírói függetlenséget érintve látnám azzal, ha az én magatartásom felett, , amely egyrészről fegyelmi vétséget, másrészről Összeférhetienséget alkot, itt párhuzamo-