Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-28

Az országgyűlés felsőházának 28. ülése 1932. évi december hó 21-én, szerdán. 79 Az 1875. évi törvény volt az első összeférhetlenségi törvény és úgy ez, mint az 1901. évi össaeférhetilenségi törvény azon az állásponton volt, hogy a közszolgálati összeférhetlenség fennáll a képviselőkre vonatkozólag. Az 1875:

1. te. 1. §-a így szól (olvassa): «Országgyűlési képviselő nem viselhet olyan hivatalt, nem foglalhat el olyan állása amely a korona kijelölésétől, vagy a korona, a kormány, r a. kormányközegek kinevezésétől függ és fizetéssel vagy pedig díjazással jár.» Az 1901:XXIV. te. 1. Va ezt a rendelkezést szó szerint fenntartotta. A helyzet tehát 1875-től 1918-ig az volt, hogy ha egy köztisztviselőt megválasztottak országgyűlési képviselővé, annak állásáról le kellett mondania. Az ok: az állásbeli függőség volt. 192Ö-ban összeült a nemzetgyűlés és az erre a nemzetgyűlésre, de az 1922-ben összeült nemzetgyűlésre is érvénvben lévő miniszterelnöki rendeletek, az 5896/1919. és a 2200/1922. számú miniszterelnöki rendeletek a köztdsztviselői összeférhetleruséget egyáltalában megszüntették, homlokegyenest szembehelyezkedtek tehát az 1875. évi és az 1901. évi törvény rendelkezéseivel. Az 1925. évben az országgyűlési képviselőválasztásokról megalkotott XXVI. törvény 182. §-a éppen olyan rendelkezéseket tartalmaz, mint az előbb idézett két miniszterelnöki rendelet; vagyis röviden összefoglalva, a rendeletek szerint a nemzetgyűlési taggá me^választotíit tisztviselő állását továbbra is megtarthatta, illetménye't továbbra is élvezte* de a szolsrálat alól felmentetett. Az 1925 : XXVI. te. 182. §-a pedig azt mondja, hogy ha a köztisztviselő, akit képviselővé megválasztottak, még nem nyugdíjképes, végkielégítendő, ha pedig már nyugdíjképes, akkor kívánságára véglegesen nyugdíjazandó. Ha nem akarja a nyugdíjazást, saját rangját megtarthatja, de állását el nem láthatja. Képesítésének megfelelő foglalkozást azonban űzhet tovább, lehet ügyvéd, orvos, mérnök, stb. A képviselőség tartama alatt nyugdíjat élvez, az összeférd állások kivételével. A képviselőség tartama a nyugdíj szempontjából a szolgálati időbe beszámít; magasabb állásba ugyan elő nem léphet, de az automatikus előléptetéslhez szükséges idő betöltése illetményeinek megállapításánál figyelembe kell hogy vétessék. A képviselőség megszűntével télies illetményének élvezetébe lép. Az ilyen közalkalmazottak lehetőleg korábbi állásukba visszahelyezendők. Ha pedig ez nem lehetséges, akkor két éven belül rangjuknak megfelelő más állásba kell őket elhelyezni Ha ez sem volna lehetséges, akkor két év elteltével végelbánásban kell őket részesíteni. Ennek a rendszernek, amely a két miniszterelnöki rendelet és az ország-gyűlési képviselőválasztásokról alkotott 1925. évi törvény folytán kifejlődött, igen sok hátrányos következménye volt. Az 1920- évi és az 1922. évi nemzetervűlésbe, de az 1931. évi legutolsó választások alkalmával a Képviselőházba is nagy számban jöttek be tisztviselők; így a nemzetgyűlés idejében a képviselőknek 57 százaléka volt köztisztviselő — ezeket az adatokat az indokolásból merítem — az 1931. évi választás eredménye pedig az volt, hogy 23*26 százalék köztisztviselő jött be a Képviselőházba. Most nézzük meg, hogv a törvén vi avaslat milyen állásnontot foglal el ebben a kérdésben. A 2. ^ egy elvet mond ki, még pedig azt, hosrv a közszolgálat az országgyűlési tagság, tehát ús;y a felsőházi, mint a képviselőházi tagság elnyerésének általában nem akadálya. Elvileg tehát köztisztviselők továbbra is tagjai lehetnek a parlamentnek. A 3. §-nak második bekezdése, azt mondja, hogy a köztisztviselő, ha országgyűlési képviselővé megválasztották, összeférhetlen helyzetbe jut. nem tarthatja meg állását és nem láthatja el az azzal járó szolgálatot. A 3. § 4. bekezdése pedig úgy intézkedik, hogy azt a köztisztviselőt és más közszolgálati alkalmazottat, aki az országgyűlési tagsággal öszszeférhetlen állást tölt be, az országgyűlési tagság igazolása után nyugalomba kell helyezni, ha pedig a nyugdíjra igénye általában véve nincsen, akkor végkielégítésben kell őt részesíteni. Látjuk tehát, hogyha törvényjavaslat közeledik az 1901. évi törvény felé, szakít azzal az abuzussal. amelyet az 1920. évi és az 1922. évi rendeletek és az 1925 : XXVI. te. teremtettek, de nem megy el a kellő határokig; mert kétségtelen, — amint ki fogom mutatni — hogy ha így marad a törvényjavaslat, még mindig igen nagy számban fognak köztisztviselők a magyar parlamentbe bejutni. Legjobb szeretném, ha a közszolgálati összeférhetlenség a képviselőkre vonatkozólag olyképpen rendeztetnék, amint az az 1901. törvényben volt. Ha azonban a mélyen t. Háznak más lenne a felfogása és a törvényjavaslatot így kívánná elfogadni, amint az előterjesztetett, akkor nekünk már most ebben a törvényjavaslatban bizonyos intézkedéseket kell felvennünk, amely intézkedések paralizálják azokat a káros következményeket és hatásokat, amelyekre rámutattam. Egy ilyen intézkedés az, hogy már most ebben a törvényjavaslatban rendeztessék az a kérdés, hogy a képviselő képviselői tiszteletdíját és közszolgálati állása után járó díját egyidőben megkaphatja-e vagy sem. Már most kellene szabályozni azt a második kérdést, hogy a nyugdíjas tisztviselő képviselőségének tartama alatt nem kaphatja magasabb állás címét és rangiát. Már most kellene szabályozni és megakadályozni azt, hogy az 1912. évi LXV. te. 35. §-a alapján ideiglenesen nyugdíjazott tisztviselő a képviselőség megszűnése után kérhesse a közszolgálat kötelékébe való újrafelvételét és már most kellene olyan intézkedéseket tenni, hogy ha egy képviselő képviselőségének letelte után újra kineveztetik köztisztviselővé, az eltelt szolgálati idejét ne számítsák be sem a rangsorozatba, sem pedig a a fizetésbe. Ilyen értelemben egy határozati javaslatot leszek bátor benyújtani. E törvényjavaslat indokolása rámutat ezekre a kérdésekre és azt mondja, hogy ezek a kérdések mind később lesznek szabályozandók, külön törvények számára kell ezeket a matériákat fenntartani. Nem osztom az indokolásnak idevonatkozó intézkedéseit azért, mert nem tudhatom és a t. Ház sem tudhatja, hogy ezeket a későbbi törvényekbe be fogják-e nyújtani és ha benyújtják, akkor azok milyen eredménnyel fogják a törvényhozás termeit elhagyni? Azért szükségesnek tartom a junktimmal való szabályozást. Hiába hozunk jogszabályokat arról, hogy csak nyugdíjas tisztviselő lehet képviselő, ha nem fogjuk ezeket a kérdéseket is megoldani, akkor a nyugdíjazás csakis fiktív dolog lesz. (Helyeslés.) Tesséklássék kedvéért szerepel, lényegileg pedig nem lesz hatékony és az illető továbbra is tisztviselő fog maradni. Helyesnek tartom az inkompatibilitás szempontjából, a törvénytervezet azon rendelkezését, hogy egy képviselőt képviselősége tar-