Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-27

Az országgyűlés felsőházának 27. ülése szik egész jogi berendezkedése is. Ennek a felfogásnak következményeit le is vonta a választójog tekintetében is, amidőn azt a legszélesebb mértékben kiterjesztette, feltételül csupán a 21 éves kor betöltését és a francia honpolgárságot írván elő. íme, ez a demokratikus és liberális felfogásnak a megvalósítása. Es ezzel szemben milyen kiáltó ellentmondás a másik oldalon, milyen szélső konzervativizmus éppen a választójog szabályozásával kapcsolatban, amikor a nőket teljes mértékben kirekesztik a választójog gyakorlásából. Hát, kérdem, bol van itt a demokratikus és liberális felfogás? Hát egy tisztességes, magát és családját tisztes keresettel fenntartó nő vagy egy érdemes, művelt családanya nem méltóbb-e a választójog gyakorlására, mint egy 21 éves, esetleg éretlen, műveltség és erkölcsi habitus dolgában fogyatékos ifjú? (Ügy van! Ügy van!) Tehát ne hivatkozzunk mi kritika nélkül külföldi példákra, hanem vizsgáljuk meg a kérdést a maga valóságában, pártatlanul, először elvi szempontból és másodszor, mindenesetre a nemzeti szellem prizmáján keresztül bocsátva a megfontolásokat. (Ügy van! Ügy van!) Mégis, ezen elvi megfontolás mellett is elfogadom és helyeslem azt, hogy most, — mint mondják — kísérletképpen külön parlamentközi bizottságra, mint összeférhetlenségi bíróságra bízzuk az összeférhetlenségi ügyek elintézését. Ennek tudniillik a jelentőségét abban látom, hogy itt a két Ház paritásos alapon működik egymással. Ha ez az együttműiködés nem volna meg, akkor már nem tudnám elfogadni azt az egyoldalú^ megoldást, hogy a Házak ítélkezzenek, de éppen ebben a kooperációban látom a biztositékát annak, hogy ez a bíróság minden szempontból hivatásának magaslatán fog állani. Méltóztassanak megengedni, hogy itt most még röviden ezzel a paritásos gondolattal kapcsolatban, — hiszen utaltam a két Ház egymáshoz való viszonyára — a két Ház egymáshoz való viszonyát a paritás szempontjából más vonatkozásban, a törvényalkotás munkájában is szőnyegre hozzam. (Halljuk! Halljuk!) Mint méltóztatnak tudni, az 1926:XXII. törvénycikk felső táblánkra vonatkozólag azt a szerintem hibás és meg nem indokolt rendelkezést tette, hogy a törvényalkotás munkájában a Felsőház nem egyenjogú tényező az Alsóházzal. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház és, — lm szabadna és lehetne azt mondanom, a Felsőház falain túlhangzóan — mélyen t. Képviselőház! Az 1926. évi XXII. teilkknek ez a rendelkezése, ez a valóban reformáció in peius ellentétben van az ősi jogfejlődés minden tradiciójával, (Ügy van! Ügy van!) ellentétben van a logikával, de ellentétben van a gyakorlati politikai szempontokkal is. Mert méltóztassék meggondolni, hogy évszázadokon keresztül a parlament felső táblája, bármilyen érdemes működést fejtett ki, de mégis egyoldalú főrendi tábla volt, mánt ahogyan ez a nevében is kifejezésre jutott s ennek ellenére, egyenrangú tényezője volt a törvényhozásnak, amikor pedig megreformáltuk ezt a Házat, demokratizáltuk és ezáltal közelebb hoztuk a néphez, a népképviselet gondolatához, amikor a korporációs elvre fektettük az egész Felsőház összetételét, éppen akkor fokoztuk le a Felsőházat FELSŐHÁZI NAPLÓ II. 1932. évi december hó 20-án, kedden. 7-"> és szüntettük meg egyenrangúságát az ismert értelemben a Képviselőházzal. Igazán, ha ezzel a kérdéssel foglalkozom, ha töröm a fejemet és keresem a 'motívumokat, hogy mi lehet ennek az oka, nem tudom megtalálni. Mert logikai oka nincs, s politikai oka sem lehet. Szembekerültünk a tradícióval, holott a magyar jognak, a magyar jogfejlődésnek egyik szép vonása a tradícióhoz való ragaszkodás. S éppen most hajtottunk végre a Felsőház demokratizálása alkalmából egy capitis diminutiót. (Ügy van!) Ha ezen elgondolkozom, más okot nem találok, mint, hogy ez tévedésen alapszik. Amikor ezt a törvényjavaslatot a Képviselőházban tárgyalták, akkor ott egyes képviselők szeme előtt valószínűleg az 1911. angol parlamenti reform új szabályozása lebegett. Angliában tudnillik az történt, hogy a Lordok Házát 1911-ben a liberális, demokratikus felfogású Képviselőház meg akarta reformálni és főrendi jellegét meg akarta szüntetni. Igen heves politikai harc ütött ki és a Lordok Háza, hogy megvédje főrendi jellegét, összetételének és struktúrájának érintetlenségét, kénytelen volt belemenni abba a koncesszióba, mint árba, hogy megmarad ugyan a főrendi jellege, de a hatáskörét csorbítják. (Ügy van! Ügy van!) Es valóban, 1911 óta a Lordok Házának hatásköre nem paritásos a Képviselőház hatáskörével. Ez a példa lebeghetett a Képviselőház szeme előtt is, mert valóban olvastam is, hogy hivatkoztak a Lordok Házának reformjára. Már most hogyan állunk ezzel az utánzattal? Angliában az történt, hogy megmaradt a főrendi jelleg és ennek volt az ára, hogy viszont a hatáskört csorbították, nálunk pedig megszüntetnék a főrendi jellegét és tetejébe még lefokozták a jogkörét is. (Úgy van!) Ennek igazán semmiféle elfogadható oka nincs. (Ügy van!) Éppen azért azt hiszem, hogy nem a Felsőház egyoldalú intencióinak szempontjából beszélek, hanem a nemzet egyetemes érdekének szolgálatában i® vélek eljárni, amikor csekély személyem részéről is bátor vagyok hangot adni annak az óhajnak, hogy keressen a parlament módot arra, hogy az 1926 : XXII. tc.-nek, ennek a különben valóban kiváló törvényalkotásnak ez az úgyszólván egyedüli hibája megfelelő módon helyesbíttessék. (Helyeslés és taps.) Ezzel be is fejeztem talán hosszúra nyúlt beszédemet. (Halljuk! Haljuk! a jobboldalon.) Ezt a törvényjavaslatot, mint a részletekben voltam bátor indokolni, a maga egészében helyesnek tartom, különösen a módosításokkal tartom nagyon helyesnek és haladásnak jogfejlődésünkben. Természetes dolog, hogy mint minden törvénnyel, ezzel szemben is az a követelés támasztható és támasztandó, hogy a törvényt megfelelően hajtsák is végre, mert a legszebben megfogalmazott törvény sem ér semmit, ha rossz a végrehajtása, s viszont a hiányos törvénynek értéke is megmenthető, ha helyes, jó a végrehajtás. E részben is azonban meg vagyok nyugtatva éppen annál fogva, hogy az eljárási rész szépen ki van építve és hogy olyan új szervre, az összeférhetlenségi bíróságra ruházzuk a bíráskodást ezen a téren, amellyel szemben teljes joggal lehetünk azzal^ a várakozással, hogy feladatának magaslatán fog állani és a magas judikatúra követelményeit az alkotmányjogi téren ki fogja elégíteni. Mindezeknél fogva a törvényjavaslatot általánosságban a részletes 12