Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-27

6 4 Az országgyűlés felsőházának 27. üíé való szeretetével. Ismétlem, jólesik látni egy kormányt, amely a sok-sok nyomorúság' után is ennyi lelkierőt tud összehalmozni önmagában és ezzel a lelkierővel tudja az egész társadalmat egységbe forrasztani. Áldja meg az Isten törekvéseit, hogy teljesen sikerüljenek! Ez a lelki erő amonnan felülről adatott meg neki, hogy a nemzetet megmentse és erkölcsi erőkészleteit is amennyire lehet, folyton gyarapítsa. Nos, méltóságos és kegyelmes uraim, ez a javaslat ennek az erkölcsi erőgyarapításnak egyik nagy értékű akciója, erő sűrítő je, amely a mának rekonstruáló tényezője akar lenni, a holnapnak pedig irányt akar adni. Hogy ezt az igazságomat egy kissé megalapozzam, illusztráljam és aláfessem, méltóztassanak megengedni, ibogy egy rövid kis kitérést tegyek egészen idegen területre. (Halljuk! Halljuk!) Angliának 1910-től 1918-ig volt Oroszországban egy nagyhírű nagykövete — azt hiszem, Buchanan-nak hívták. — Ennek leánya igen érdekes könyvet írt erről a borzalmas korszakról. Ebben a könyvben — engem a politika nem érdekel, mert ez nem kenyerem — egy nepismei, hétköznapi passzus ragadta meg figyelmemet, az, amely az orosz szagról beszél. Szó szerint ezt írja az írónő (olvassa): «Oroszország határától kezdve különös szag követ. Belevegyül lélekzetvételünkbe, belevegyül ételünkbe, átjárja egész valónkat, rosszulléttel határos émelygést, fejfájást okoz. Később hozzá lehet szokni és azt mondják, az orosz maga nem is érzi. Ez a jellegzetes orosz szag az egész, országot és népet átjárja, benne van az orosz házban, templomban, sőt a középületekben is. Miből ered ez az orosz szag? A cserzett bőrnek és báránybőrbekecsnek, a káposztának és a napraforgóolajnak szaga ez, amelylyel az orosz főz. Akik az orosz nép lelkét ismerik, továbbá az orosz irodalomban is jártasak és az, ott jelentkező különös lelki jelenségeket is értékelni tudják, azok megerősítlhetik azt, hogy a kedélynek a savanyúsága, a pesszimizmus áporodottsaga, a világnézleti felfogás fanyarsága, valóban nem mindig idegen az orosz lelkiségtől. De azt kérdezhetné valaki, hogy mi köze ennek ehhez a mi javaslatunkhoz? Az a köze, hogy az állami rend ellenségei éppen orosz segítséggel ezt a lelki betegséget csökönyös, konok kitartással ide újra be akarják hurcolni, továbbá az, hogy a magyar demagógia is nagyméretű tűzélesztéssel, kútmérgezéssel romboló erők kirobbantására tör. Ezt látjuk napnap mellett a rendőrségi jelentésekből. (Ügy van!) Szükséges tehát, hogy ezzel szemben az erkölcsi erők minél hathatósabb ellentállásra tömöríttessenek. Ez az értelme az erkölcsi front vas egysége kiépítésének, amelyre a jelenlegi kormány törekszik. Ez a javaslat is a nagy erkölcsi erősűrítők közé akar állni, egy nagy kondenzátor ez a javaslat is, amely fentről, az országgyűlés magaslatáról akar lefelé példát mutatni, hogyan kell minden illegitim befolyástól mentesen szolgálni a magyar haza közérdekét. A javaslat a parlament kifogástalan nagy erkölcsi tisztességével, a közérdekért dolgozó tiszta önzetlenségével akar követendő példát mutatni az egész társadalomnak. Azért szükséges, azért sürgős e javaslat elfogadása, mert ez is egyik biztosítéka annak, hogy a művelt világ a magyarok szegény, nyomorult országában csak honszeretetet, csak szabadságszeretetet, csak ember- és kuitúrasze1932. évi december hó 20-án, kedden. retetet találjon meg és nem rothadt erkölcsök áporodottságát. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Befejeztem hosszúra nyúlt előadásomat. Azt hiszem, az angol parlamenti szokásból fejlődött ki az a parlamenti axióma, hogy ahol tudnak figyelő értelemmel és megtisztelő érdeklődéssel hallgatni, ott megtanulnak művészi tökéletességgel beszélni. Sajnálom, hogy ennek a gyönyörű axiómának az én jelen esetemben csak az első fele valósult meg, mert az önök megtisztelő, éber, felvillanyozó figyelméhez képest az én előadásom nagyon gyarló teljesítmény. (Ellenmondások a Felsőház minden oldalán. — Felkiáltások: Sőt!) Ezért bocsánatot kérek, a figyelmet pedig a legalázatosabban köszönöm. A javaslatot különben általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a magam részéről elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr ő excellenciája kíván szólásjogával élni. Lázár Andor igazságügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen t. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy az első alkalomból, amikor a Felsőházban felszólalni^ szerencsém van, azt kérjem az igen t. Felsőháztól, hogy ha talán szavaim néhol, némely vonatkozásban nem felelnek meg annak az atmoszférának, amely a Felsőházban uralkodik s amely atmoszféra tisztaságát az előadó úr ő excellenciájának beszéde még inkább fokozta, méltóztassék ezt csupán annak tulajdonítani, hogy elsőízben szólalok fel ebben a Házban. (Halljuk! Halljuk!) Igen t. Felsőház! Nem mulaszthatom el, hogy őszinte köszönetemet és az egész kormány köszönetét fejezzem ki azokért a meleg szavakért, amelyekkel az előadó úr ő excellenciája a jelenlegi kormány törekvését illetni kegyes volt. A kormánynak azok az intenciói, amiket ő itt elmondott. A kormánynak az ad erőt. az adhat működésének sikert, ha intencióit megértik és mivel a cselekedeteket nem a kormány hajtja végre, hanem a nemzet, a nemzet végre is fogja hajtani azokat a gondolatokat, amelyeket a kormány a nemzet vezetésében, a nemzet jövője érdekében szuggerálni szükségesnek tart. Ez az összeférhetlenségi javaslat egyike azoknak iaz alapköveknek, amelyekre a nemzet jövőjét felépíteni óhajtja, (Ügy van! jobb felől.) mert ha minden nemzet ereje és talpköve a tiszta erkölcs, akkor ez a javaslat ennek a talpkőnek egy része. Ha a mi szerencsétlen, sokat szenvedett magyar nemzetünk a jövőben nagyot akar alkotni, akkor sokkal több kötelesség teljesítését kell miagára vennie, mint bármely más nemzetnek. Amikor tehát összeférhetlenségi javaslatot alkotunk, abba az erkölcsi követelménynek úgyszólván a maximumát kell belevenni, mert amint csak a maximális erkölcsi erő tesz bennünket képessé mai gyászos sorsunkból való kibontakozásra, éppúgy csak az a többletmunka, amivel ennek a nemzetnek többet kell dolgoznia, mint másnak, fog bennünket képessé tenni arra, hogy mai gazdasági helyzetünkből reménységgel kibontakozhassunk. Azt hiszem, helyes közjogi álláspontot képviselek akkor, ha úgy, amint a bizottságban tettem, ezúttal is kijelentem, hogy az öszszeférhetlenség kérdésének mikénti szabályozását a törvényhozás két Háza belső ügyének