Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-27

Az országgyűlés felsőházának 27. ülése érdekképviseletek a maguk törvényes működési körükben és a javaslat 1. §-ához mérten kellő védelmet találjanak. Ezért hozta javaslatba a bizottság- a következő új szakaszt. Azokban a kérdésekben, ahol segélyről, jutalomról, jogról, kedvezményről, szerződésről, üzleti viszonyról van szó, (olvassa): «nem okoz összeférhetlenséget olyan jog vagy kedvezmény, amelyet a Felsőház tagja a felsőházi tagság előtt szerzett, úgyszintén olyan szerződéses vagy üzleti viszony semi, amelybe a Felsőház tagja ugyancsak a felsőházi tagság előtt lépett.» Szó volt ugyanis arról, hogy miután ezekben az esetekben kinevezés, választás, jelölés történik, az illető személy viszonyai a hatóság, illetőleg az államfő előtt ismeretesek, ha tehát a kinevezés megtörtént, ezt többié bántani nem lehet, ez tehát legyen lezárt dolog. A második pont azt mondja, hogy (olvassa), «nem okoz összeférhetetlenséget a jog, vagy a kedvezmény, a szerződés vagy üzleti viszony, ha az a felsőházi tag rendes gazdasági tevékenységének a körében keletkezett és annak a kereteit nem haladja meg» és kedvesésről nem lehet szó. Végül kijelenti ugyanez a 17. § 3. pontjában, hogy ezek megfelelően állanak arra az esetre is, amikor nem maga a Felsőház tagja, hanem az a vállalat szerzi meg azokat a jogokat, kedvezményeket, stb., amelyekről már szóltam. Azt hiszem, ennél kedvezőbbet, ennél simábbat, a viszonyoknak ennél megfelelőbbet talán már nem is lehetett volna találni. Mindent elkövetett a bizottság, hogy ebben a tekintetben lehetőleg tiszta és világos bort öntsön a pohárba. Az hiszem, ez a javaslat, amelyet itt most bátor voltam szó szerint ismertetni, megfelel annak, amit a Felsőház struktúrája mellett is megnyugvással fogadhatnak el az egyes tagok. A ,18.—22, meg az 53. §-nál van azután egy rendkivül fontos kérdés, az a kérdés, hogy mi érvénytelen abból, amit a joggal, a kedvezménnyel, a szerződéssel, az üzleti viszonnyal megszerzett az, aki összeférhetetlen, megszerzett a megbizója. vagy megszerzett más harmadik extraneus? Olyan súlyos, olyan nehéz kérdés ez, hogy itt a bizottság is alig tudott közmegnyugvást keltő megfejtést, megoldást találni, de azt hiszem, hogy a bizottságban felmerült kiegyenlítési elvnek mégis meg fog felelni. Megoldotta a bizottság a dolgot úgy, hogy az a bíróság, amely a javaslat szerint szervezendő, voltaképpen csak az összeférhetetlenségi kérdésben határozzon és emellett csak azokat a konzekvenciákat vonja le, amelyek az összeférhetetlen képviselővel, illetőleg felsőházi taggal összefüggésben vannak. Reánézve tehát az Összeférhetetlenség kimondása esetén kimondják az érvénytelenséget: Azt tudniillik, hogy a szerzett jog, kedvezmény, szerződés vagy viszony érvénytelen, ebből semmiféle igényt nem támaszthat. Kimondja a 22. § ezt arra is, aki őt megbízta, ha világos, hogy ki bízta meg, vagyis a megbízóval szemben szintén érvénytelen a jogviszony. Viszont az extraneusokra nézve azt mondja a módosító javaslat, hogy ha valaki magánjogi igényében sértve érzi magát, annak tessék elmenni a rendes bírósághoz és keresse ott a jogát. Ha pedig az ügy nem magánjogi, hanern közigazgatási természetű, a közigazgatási bírósághoz ad panaszjogot, ami populáris akció módjára 1932. évi december hó 20-án, kedden. 6l mindenkit megillet, aki ön jogú magyar állampolgár. Erről lehet vitatkozni egy esztendeig vagy talán többig is, de nem hiszem, 'hogy valaki jobbat tudna találni ennél úgy, hogy meglegyen ennek a javaslatnak a garanciája és ereje abban a tekintetben, hogy minden viszszaélés megtorolható legyen, de viszont ne legyen az a felesleges summum jus summa injuria, amely a gazdasági és ipari vállalkozásnak kereteit egyszerre feldönti és óriási károkat okozhat. Ezenkívül megfontolta a bizottság azt is, hogy esetleg az államnak ezek a szerződések kellemesek lehetnek, az állam nem károsodik ezekben a szerződésekben, amelyeket felborít, azoknak visszagöngyölítése pedig nagyon nehéz és nagy hátrányokkal jár. Azt mondja ugyanis a bizottság, — amint méltóztatik a jelentésben olvasni — hogy nem lehet a bíróságot olyannak tekinteni, amely messze kiható rendkívüli anyagi jogi kérdésben határozhat. Azért tartotta jónak, hogy amennyiben az összeférhetlenségi perekben távolabbi extraneusokra, harmadikokra vonatkozó kérdések akadnak, ezek a rendes bíróságnál találjanak megfelelő orvoslást. Itt van azután a többi összeférhetlenségi eset. Itt van még az egyéb esetek között az, hogy ha olyan ok van, amely már a választást is kizárná, ezt is lehet érvényesíteni. Továbbá nem lehet egyidőben valaki mindkét Háznak tagja; hogyha az akadályozó ok már a tagság elérése idejében volt meg, azért, hogy megszűnt időközben, az eljárás folytatandó. Továbbá, hogy féléven át tartó távolj lét összeférhetlenséget okoz s hogy be kell i adni a megbízólevelet, amit ha valaki elmuj laszt, az annyit jelent, mintha nem is vá! lasztatott volna meg. Ha valakire nézve harj madízben határozták el a kizárást» akkor is i összeférhetlenség van. Mindezek nem okoztak gondot a bizottságnak és azt hiszem, a Felsőháznak sem fog gondot okozni. Hogyan kell érvényesíteni az összeférhetlenséget? Nagyon röviden megmondom: igazolás alapján, megtámadás alapján, de lehet a törvény szerint is. Hogy ki érvényesíti? Vagy az illetőnek kell bejelenteni, — mert érrenézve törvényes rendelkezés van — vagy pedig a hatóságok küldenek be iratokat, — amiről a törvény szintén rendelkezik — és ezekből látszik valami összeférhetlenség; vagy pedig a bejelentés. Magának a bejelentésnek pedig meg vannak határozva az alaki és anyagi kellékei, amelyekkel nem untatom a mélyen t. Felsőházat, mert ezekben nincsen semmi érdemleges. Nunc venio ad fortissimum! A törvényjavaslat azt mondja, hogy ezeknek a kérdéseknek elbírálására és eldöntésére külön bíróságot szervez meg és pedig úgy, hogy a javaslat szerint minden elnök kilenc-kilenc embert jelent be, képviselőt és felsőházi tagot, s ezekből alakul a héttagú tanács, amely azután törvényesen ítél. Itt nagy problémák előtt állunk. Nem tagadhatom, hogy egyénileg nekem az a nézetem, (Halljuk! Halljuk!) hogy rendes bírósági hatáskörbe utalnám ezt a kérdést. Már az ankénten, már a bizottságnál is részletesen kifejtettem ebbeli okaimat, de ha meg méltóztatnak hallgatni, lehetőleg röviden itt is elmondhatom. {Halljuk! Halljuk!)