Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-27
54 Az országgyűlés felsőházának 27. ülét Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét s azután a szokásos módon .szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét s az 1—3. §-ok sorszámát, amelyeket a Felsőház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a külügyi, valamint a pénzügyi bizottságok együttes jelentésének tárgyalása «az 1924. évi március hó 27-én kelt egyezménynek a budapesti Első Magyar Általános Biztosító Társaságra való alkalmazása tárgyában, 1932. évi november hó 12-én Rómában kelt magyar-olasz egyezmény becikkelyezéséről» szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a bizottságok jelentését.) Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét s azután a szokásos módon szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ainak sorszámát). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, méltóztatnak-e azt elfogadni a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint (következik a külügyi és a pénzügyi bizottságok együttes jelentésének tárgyalása «egyes pénzügyi kérdések tárgyában 1932. évi november hó 12-én Rómában kelt magyar—olasz megegyezés és nyilatkozat becikkelyezéséről» szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a bizottságok jelentését), w 1932. évi december hó 20-án, kedden. Elnök: Szólásra következik Szterényi József báró ő nagyméltósága. Báró Szterényi József: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! Ne méltóztassék t szerénytelenségnek venni, ha a szóban levő törvényjavaslattal kapcsolatban az előző három törvényjavaslathoz is szót emelek, (Halljuk! Halljuk!) — rekedt vagyok, nem bírom hanggal — mint olyan megegyezések töryénybeiktatásához, amelyeknél a Kormányzó Űr ő r főrnéltóságának megtisztelő megbízásából és a kormány nevében közreműködni, iiletve megegyezéseket a kormány nevében megkötni szerencsém volt. Természetszerűleg nem fogok a javaslat érdemi részéhez hozzászólani. Annak tartalmát ós a megegyezéseik^ intencióját kifejtette maga a bizottsági jelentés. Én csak azért szólalok fel, hogy egy kedves kötelességet teljesítsek, amelynek elmulasztását a magaan szempontjából súlyos hibának tartanám mind egyénileg, mind az ország szempontjából. Kedves kötelességet kell teljesítenem, amidőn ezeknek a tárgyalásoknak befejezte és immár a vonatkozó egyezmények törvíénybeiktatása alkalmával, amelyek a mai lapok híradása szerint tegnap az olasz kamarában is törvényes ^bei'ktatást nyertek, hálás köszönetet mondjak az olasz, kormány elnökének, Mussolini ő excel j lenciájának, (Élénk éljenzés.) valamint kiváló munkatársainak, Jung pénzügyminiszter és Suvich külügyi államtitkár uraknak azért a messzemenő előzékenységért, azért a nemzetünk iránt ez alkalommal is tanúsított jóindulatért, amellyel lehetővé tette Mussolini ő exoellenciája, hogy Magyarország és Olaszország között még a háborúból folyolag fennállott ügyek végleges elintézést nyerhessenek, és pedig elintézést Magyarország összes ^igényeinek, illetőleg kéréseinek teljesítésével. írt IPTlí^PSc ) Mélyen t, Felsőház! Ebben az esetben Olaszországnak olyan előzékenységéről van szó, amely százmillió pengőnyi adósság elengedésében jut kifejezésre. Olaszországgal szemben a háborúból folyolag még kötelezettségben voltunk, bár azok egy része tekintetében köztünk véleménykülönbség állott fenn; és az olasz kormányelnök úr egy előkelő gesztussal ezt az ügyet is a mi javunkra intézte el. Ugyanezt az előzékenységet tapasztaltam, amikor először volt szerencsém vele tárgyalhatni 1927-ben. Akkor többek között a Magyarországból elvitt 3 millió körmöci vert arany visszaadásának biztosításáról volt szó és midőn a legnagyobb nehézségekkel kellett megküzdenem a tárgyalások során, Mussolini kormányelnök úr akkor is Magyarország javára döntötte el a kérdést egy előkelő gesztussal. Ez alkalommal jegyezte meg a minisztertanácsban Bethlen István gróf, akkori miniszterelnök szellemesen és helyesen, hogy végre az első eset a háború óta, hogy Magyarország is kap valamit és nem fizet. A bolsevista rablóuralom idejében ugyanis többek között hárommillió kö!rmöcb anyai aranyat vittek el Magyarországból azért, hogy élelmiszert szerezzenek maguknak Olaszországból. Élelmiszer nem szállíttatott, de a hárommillió ottmaradt. Ezt a hárommilliót sikerült akkor 1927-ben kizárólag Mussolini előkelő gesztusából kifolyólag hazahozni. Azóta is minden tárgyalásom alkalmával tapasztaltam ezt a barátságot, ezt a jóindiula, tot Magyarország és nemzetünk iránt és ezért ! tartóim kötelességenmek, hogy itt a nemzet
