Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-44

426 Az országgyűlés felsőházának U. ü adóztatás is mint ennek ellensúlyozója, olyképpen alakult ki, Ihogy aki nagyobb jövedelemre tesz szert, az nemcsak lineárisan, hanem progresszíve is nagyobb terhet kell, hogy viseljen. Ilymódon jutott azután a különböző adórendszerekben — csaknem az összes modern adórendszerekben —, a progresszivitás elve határozott elismerésre. Megvan ez nálunk a mezőgazdaságnál is. A panasz éppen az volt — amint azt a mai felszólalók egyike is kifejezésre juttatta —, hogy ez a progresszivitás elvész bizonyos merevítő szabályok tömkelegében és hogy a mezőgazdaság jövedelmi adója lassan-lassan egy merevebb hozadéki adóvá kezd átalakulni. Nem akarnék most a szabályok részleteire kitérni és a tényleges helyzettel foglalkozni, csak az alapgondolatra térek vissza. Méltóztassanak ugyanis megfontolni azt, hogy a mezőgazdaság termelési feltételei mások és különösen a szabadverseny érvényesülése a mezőgazdaságban nem képzelhető el ugyanolyan módon, fint a kreskedelemben, vagy az iparban. A szabadverseny révén a kereskedelemben és az iparban kitermelődnek és felszínen maradnak a legjobban termelők, tehát a gazdaságilag legértékesebb elemek és ennek következtében a szabadversenynek ez a szelektáló hatása javára szolgál az egész társadalomnak is. Mi a helyzet a mezőgazdaságnál? A mezőgazdaságnál a szabadverseny nem érvényesülhet azért, mert a föld korlátolt mennyiségben áll rendelkezésre. Szerény nézetem szerint a föld a nemzet legnagyobb kincse. (Ügy van!) Akikre a föld bízva van, azoknak a földdel hűségesen kell sáfárkodniuk és azt az eszesség javára úgy kell kezelniök, hogy az összességnek a földből a legnagyobb előnye, a legnagyobb haszna legyen. Egyfelől meg akarjuk tartani a történelmi osztályoknak — és ideszámítom a magyar kisgazda-osztályt, a magyar paraszt-osztályt is —, kezén azt a földet, amelyet évszázadok óta művel. De amikor ezt az ő kezükön meg akarjuk tartani, akkor nekünk segítségre is van szükségünk ennek ,a történelmi osztálynak részéről, még pedig arra a segítségre, hogy ezt a földet úgy művelje meg, amilyen jól azt a földet csak meg lehet művelni és azt a maximális hozamot biztosítsa, amelyre szükség van a kilenc millió emberrel sűrűn lakott ország egész lakosságának ellátására. Amikor ezt el akarom érni, akkor az adórendszerben is figyelemmel kell lennem arra, hogy azt, aki ennek a célnak lógj óbban megfelel, aki jól gazdálkodik és akinek ebből kifolyóan nagyobb jövedelme van, ne büntessem. Ennek következtében véleményem szerint a mezőgazdaságban a progresszivitás elvének túlzott érvényesítése nem helyes, miért ez elejét veszi annak, hogy a jó gazdálkodó gazdálkodásának gyümölcsét élvezhesse. (Elénk helyeslés és taps.) IPanaszok merültek fel azután a behajtás kérdése körül és talán kisebb mértékben, de panaszokat hallottam és saját bensőmben panaszokat érzek a kivetés tekintetében is. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy itt a kivetés tekintetében nemcsak az adóközegekben van a hiba, sőt sokkal kevésbbé van a hiba az adóközegekben, inkább a társadalom közreműködésében érzek bizonyos hiányosságokat. Magam személyes tapasztalatból mondhatom, hogy nyos és igazságos teherviselésnek és szolidaritásnak eszméje egyeseknél, akik meglehetősen nagyszámban vannak, még mindig nem jut ése 1933. évi június hó 27-én, kedden. kellő mértékben érvényre és még mindig bizonyos virtust találunk abban, ha a fináncot lehetőleg falhoz állítjuk. (Ügy van!) Ezzel a praxissal szakítanunk kell; ezekben a nehéz időkben egyéni, önös érdekeket követni az adózás terén sem szabad. Itt nem arról van szó, hogy tőlünk idegen hatalom kisajtoló közegeiivei szemben védekezzünk, hanem arról van szó, hogy a valamennyiünk érdekeit egyformán szívén viselő nemzeti kormánynak rendelkezésére bocsássuk azokat az eszközöket, amelyek nélkül az állam életét biztosítani nem tudja. (Helyeslés.) A behajtások terén nagy általánosságban mondhatom, hogy minden törekvésem arra irányul, hogy egyrészt szociális szempontok is érvényesüljenek, tehát, hogy ne követeljem az adók: behajtását mereven ott, ahol ennek az elvnek szigorú érvényesítése az illető 'tönkretételét iés a jövőre nekem egy adóforrás bedugulását jelentené. Azt hiszem, ez közös érdek, azért ímeg lehetnek győződve arról, hogy ezt a meggyőződést, ezt a felismerést igyekszem a legalsóbb fokon működő adóközegekig is eljuttatni. Ezekben a kérdésekben azonban kevésbbé a szabályokon múlik a helyzet megoldása, mint inkább a végrehajtás módján. A leghelyesebb politika, .amelyet ezen a téren^ követhetünk, az, ha a gyakorlati végrehajtás terén igyekszünk minél tökéletesebben eljutni a gazdasági és szociális követelmények felismerésésez és azoknak gyakorlati érvényesítéséhez. A vagyonváltságföldekre és a földreform keretében kisajátított és juttatott földekre vonatkozólag is elhangzott számos észrevétel. Ezeknek részleteiről most azért nem nyilatkozom, mert tárgyalás alatt áll az egész anyag és kialakult álláspont ínég nincsen. Csak nagyon kérem a mélyen t. Felsőház tagjait, akik teljesen átérzik ennek a problémának súlyos voltát, ne méltóztassanak tőlünk olyan megoldásokat kérni, amelyek az állam részére újabb terhek vállalását jelentenék, mert a mai súlyos helyzetben nem tudnék olyan megoldásokhoz hozzájárulni, amelyek az államkincstárnak, tehát a közösségnek újabb megterhelésével járnának. Vannak itt egyes részletkérdések, amelyeknek felemlítését nagyon helyesnek tartom; mert olyan momentumokra mutattak itt rá, — mint például a Lebosz-kötvényekkel kapcsolatos tényekre és a még ki nem szolgáltatott kötvényeknek az adóztatás alapjául való bevonására — amelyeket magam sem tartok helyesnek. Méltóztassanak 'meggyőződve lenni, hogy mindezt a legsürgősebben tárgyalás alá fogom venni, mert nem kívánok mást az állami adókivető közegek részéről sem, mint fair playt (Általános helyeslés.) és nem kívánom, hogy bárki is olyan vagyontételek után adóztassék meg, amelyeknek léte még teljesen bizonytalan. (Helyeslés.) Legyen szabad most áttérnem arra a gazdasági kérdésre, amely itt a vita során talán a legnagyobb szerepet játszotta: ez a gazdaadósságok kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úr ő excellenciája a Felsőháziban mondott beszédében kitért erre a problémára és leszögezte, hogy ez a probléma megvan, ennek fontosságát a kormány felismerte és ennek a problémának megoldását ia legsürgősebben tető alá kívánja hozni. Ennek kiegészítéseképen bátor vagyok megint csak néhány elvi