Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-44

426 Az országgyűlés felsőházának U. ü adóztatás is mint ennek ellensúlyozója, oly­képpen alakult ki, Ihogy aki nagyobb jövede­lemre tesz szert, az nemcsak lineárisan, ha­nem progresszíve is nagyobb terhet kell, hogy viseljen. Ilymódon jutott azután a különböző adórendszerekben — csaknem az összes modern adórendszerekben —, a progresszivitás elve határozott elismerésre. Megvan ez nálunk a mezőgazdaságnál is. A panasz éppen az volt — amint azt a mai felszólalók egyike is kifejezésre juttatta —, hogy ez a progresszivitás elvész bizonyos me­revítő szabályok tömkelegében és hogy a me­zőgazdaság jövedelmi adója lassan-lassan egy merevebb hozadéki adóvá kezd átalakulni. Nem akarnék most a szabályok részleteire kitérni és a tényleges helyzettel foglalkozni, csak az alapgondolatra térek vissza. Méltóztassanak ugyanis megfontolni azt, hogy a mezőgazda­ság termelési feltételei mások és különösen a szabadverseny érvényesülése a mezőgazdaság­ban nem képzelhető el ugyanolyan módon, fint a kreskedelemben, vagy az iparban. A szabadverseny révén a kereskedelemben és az iparban kitermelődnek és felszínen maradnak a legjobban termelők, tehát a gazdaságilag leg­értékesebb elemek és ennek következtében a sza­badversenynek ez a szelektáló hatása javára szolgál az egész társadalomnak is. Mi a helyzet a mezőgazdaságnál? A mező­gazdaságnál a szabadverseny nem érvényesül­het azért, mert a föld korlátolt mennyiségben áll rendelkezésre. Szerény nézetem szerint a föld a nemzet legnagyobb kincse. (Ügy van!) Akikre a föld bízva van, azoknak a földdel hűségesen kell sáfárkodniuk és azt az eszesség javára úgy kell kezelniök, hogy az összesség­nek a földből a legnagyobb előnye, a legna­gyobb haszna legyen. Egyfelől meg akarjuk tartani a történelmi osztályoknak — és ideszá­mítom a magyar kisgazda-osztályt, a magyar paraszt-osztályt is —, kezén azt a földet, ame­lyet évszázadok óta művel. De amikor ezt az ő kezükön meg akarjuk tartani, akkor nekünk segítségre is van szükségünk ennek ,a törté­nelmi osztálynak részéről, még pedig arra a segítségre, hogy ezt a földet úgy művelje meg, amilyen jól azt a földet csak meg lehet mű­velni és azt a maximális hozamot biztosítsa, amelyre szükség van a kilenc millió emberrel sűrűn lakott ország egész lakosságának ellá­tására. Amikor ezt el akarom érni, akkor az adó­rendszerben is figyelemmel kell lennem arra, hogy azt, aki ennek a célnak lógj óbban meg­felel, aki jól gazdálkodik és akinek ebből ki­folyóan nagyobb jövedelme van, ne büntes­sem. Ennek következtében véleményem szerint a mezőgazdaságban a progresszivitás elvének túlzott érvényesítése nem helyes, miért ez ele­jét veszi annak, hogy a jó gazdálkodó gazdál­kodásának gyümölcsét élvezhesse. (Elénk he­lyeslés és taps.) IPanaszok merültek fel azután a behajtás kérdése körül és talán kisebb mértékben, de panaszokat hallottam és saját bensőmben pa­naszokat érzek a kivetés tekintetében is. (He­lyeslés.) Azt hiszem, hogy itt a kivetés tekin­tetében nemcsak az adóközegekben van a hiba, sőt sokkal kevésbbé van a hiba az adóközegek­ben, inkább a társadalom közreműködésében érzek bizonyos hiányosságokat. Magam szemé­lyes tapasztalatból mondhatom, hogy nyos és igazságos teherviselésnek és szolidari­tásnak eszméje egyeseknél, akik meglehetősen nagyszámban vannak, még mindig nem jut ése 1933. évi június hó 27-én, kedden. kellő mértékben érvényre és még mindig bizo­nyos virtust találunk abban, ha a fináncot le­hetőleg falhoz állítjuk. (Ügy van!) Ezzel a praxissal szakítanunk kell; ezekben a nehéz időkben egyéni, önös érdekeket követni az adó­zás terén sem szabad. Itt nem arról van szó, hogy tőlünk idegen hatalom kisajtoló közegei­ivei szemben védekezzünk, hanem arról van szó, hogy a valamennyiünk érdekeit egyfor­mán szívén viselő nemzeti kormánynak ren­delkezésére bocsássuk azokat az eszközöket, amelyek nélkül az állam életét biztosítani nem tudja. (Helyeslés.) A behajtások terén nagy általánosságban mondhatom, hogy minden törekvésem arra irá­nyul, hogy egyrészt szociális szempontok is érvényesüljenek, tehát, hogy ne követeljem az adók: behajtását mereven ott, ahol ennek az elvnek szigorú érvényesítése az illető 'tönkre­tételét iés a jövőre nekem egy adóforrás bedu­gulását jelentené. Azt hiszem, ez közös érdek, azért ímeg lehetnek győződve arról, hogy ezt a meggyőződést, ezt a felismerést igyekszem a legalsóbb fokon működő adóközegekig is el­juttatni. Ezekben a kérdésekben azonban kevésbbé a szabályokon múlik a helyzet megoldása, mint inkább a végrehajtás módján. A leghe­lyesebb politika, .amelyet ezen a téren^ követ­hetünk, az, ha a gyakorlati végrehajtás terén igyekszünk minél tökéletesebben eljutni a gaz­dasági és szociális követelmények felismerésé­sez és azoknak gyakorlati érvényesítéséhez. A vagyonváltságföldekre és a földreform keretében kisajátított és juttatott földekre vo­natkozólag is elhangzott számos észrevétel. Ezeknek részleteiről most azért nem nyilatko­zom, mert tárgyalás alatt áll az egész anyag és kialakult álláspont ínég nincsen. Csak na­gyon kérem a mélyen t. Felsőház tagjait, akik teljesen átérzik ennek a problémának sú­lyos voltát, ne méltóztassanak tőlünk olyan megoldásokat kérni, amelyek az állam részére újabb terhek vállalását jelentenék, mert a mai súlyos helyzetben nem tudnék olyan megoldá­sokhoz hozzájárulni, amelyek az államkincs­tárnak, tehát a közösségnek újabb megterhe­lésével járnának. Vannak itt egyes részletkérdések, ame­lyeknek felemlítését nagyon helyesnek tartom; mert olyan momentumokra mutattak itt rá, — mint például a Lebosz-kötvényekkel kapcso­latos tényekre és a még ki nem szolgáltatott kötvényeknek az adóztatás alapjául való bevo­nására — amelyeket magam sem tartok he­lyesnek. Méltóztassanak 'meggyőződve lenni, hogy mindezt a legsürgősebben tárgyalás alá fogom venni, mert nem kívánok mást az ál­lami adókivető közegek részéről sem, mint fair playt (Általános helyeslés.) és nem kívá­nom, hogy bárki is olyan vagyontételek után adóztassék meg, amelyeknek léte még teljesen bizonytalan. (Helyeslés.) Legyen szabad most áttérnem arra a gaz­dasági kérdésre, amely itt a vita során talán a legnagyobb szerepet játszotta: ez a gazda­adósságok kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A mi­niszterelnök úr ő excellenciája a Felsőháziban mondott beszédében kitért erre a problémára és leszögezte, hogy ez a probléma megvan, en­nek fontosságát a kormány felismerte és en­nek a problémának megoldását ia legsürgőseb­ben tető alá kívánja hozni. Ennek kiegészítése­képen bátor vagyok megint csak néhány elvi

Next

/
Oldalképek
Tartalom