Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-44

Az országgyűlés felsőházának Uh. ülé mívelésügyi minisztérium és a kultuszkormány között, az egyik magának vindikálja, a másik nem törődik vele, így tehát elhanyagoltatik az egész gazdasági szakoktatás. Legyen szabad megemlítenem, hogy más társadalmi osztályok iskolái hogyan aránylanak a gazdasági népiskolákhoz. Megemlíteni például, hogy nekünk van 52 önálló gazdasági népiskolánk, 12 földmívesiskolánk, 9 téli gazdasági iskolánk és 21 téli gazdasági tanfolyamunk. Ellenben van ezzel szemben 39 főisko Iánk, 82 tanítóképezdénk — ámbár én 47-et tudtam, de a miniszterelnök úr a napokban azt mondotta, hogy 62 és maga kifejezést adott annak, hogy elég volna 15. Van 156 középiskolánk és — ez a gazdákat közelebbről érintő dolog — méltóztasék elképzelni, van 486 iparostanonciskolánk. Tegnap Morvay István barátom azt mondotta, hogy az, iparostanonciskolákat fejleszteni kell. Nagyon helyeslem, amikor látom, hogy más társadalmi osztályok iskolafejlesztéssel akarják az ő fajtájukat nevelni. De méltóztassanak megengedni, ezzel őzemben nekünk van 52 népiskolánk. A magyar mezőgazdaságnak, amely az ország lakosságának 70%-át teszi ki, 52 önálló népiskolája van. Ezzel szemben az egész országban van összesen 800 olyan iskola, amelyben tanárok tanítanak, s az összes ilyen iskolákban 10.950 tanerő működik és ezek közül csak 148 tanít gazdasági iskolákban, tehát elenyésző szám. majdnem azt mondhatnám, 1%-a az egésznek. Ez nagyon elszomorító reánk, gazdákra nézve. Méltóztassanak megbocsátani, amikor ezt szóvá teszem, fajtám érdekében teszem azért, hogy a magyar parasztot, akit olyan ^sokszor és anynyian le szoktak nézni, emeljék fel abból a letargiából, abból &z elfásultságból, abból a lelki válságból, amelyben ma él. Ez pedig csak az iskolán keresztül lehetséges. Nem kívánunk részére magasnivójú iskolákat, azt az iskolafajtát azonban, amely a nagy tömegek oktatását végzi, a magyar kormánynak meg kell valósítania, s ezt a gondolatot magáévá kell tennie. A háború alatt egy kis országban, Bulgáriában szolgáltam Mackensen hadcsoportjában; ott voltunk összpontosítva Szófia, Plevna, Trnovo környékén; ott volt alkalmam látni, hogy a bolgár falvakban minden kis iskolának megvolt a maga 5—6—8—10 holdas kertié az iskola körül, ahol már az első osztálytól kezdve tanulták a fiúk a konyhakertészetet és a gyümölcskertészetet. így lehet megérteni, méltóságos Felsőház, hogy ma

? Magyarországot elözönlötték a bolgár kertészek akkor, amikor mi magyarok saját fajtánkkal íiem törődünk. (Ügy van!) Legyen szabad most még megemlékeznem a bolettakérdésről, amelyet sokan szóvátettek. Különösen arra akarok reflektálni, hogy a, kereskedelmi kamara alelnöke. Székács ő méltósága szóvátette, hogy mi gazdák kevesebb területen termeljünk búzát, akkor a búzának jobb ára lesz és nem lesz szükség megsegítésre. Lehet hogy neki teljesen igaza van; nem vonom kétségbe, hogy nem voliia igaza. De mit termeljünk a többi területen? ö azt mondotta: termeljünk hagymát és zöldséget. Mi gazdák Blindem lehetőt elkövetünk; én pl. éppen olyan vidékről való vagyok, ahol az országnak legnagyobb területén termelnek hagymát — Makó környékén — s mégis azt látom, hogy ott koldus mindenki. Több mint tízezer család termel ott hagymát s ezek ma rongyokban, elszegényedve élnek, mért nem tudják értékesíteni terményeiket w 1933. évi június hó 27-én, kedden. 413 Székács Antal ő méltósága összehasonlításokat tett, hogy 1931-bcn és 1932-ben a fogyasztó 100 pengőért vette a makói hagymát akkor, amikor Makón 19 pengő volt az ára. A földművelésügyi miniszter úr helyreigazította ezt a tévedését, — mert tényleg tévedés volt,^ — mert kizártnak tartom, hogy a hagyma ára Budapesten métermázsánként 100 pengő lett volna; ez az ár igazán lehetetlen. Amikor azonban Makón egy métermázsa, hagyma termelési költsége 7—7.20 pengő s amikor a makói kertészek ebben az esztendőben is 1.50—1.70 pengőért adták el, meg lehet érteni, milyen jövedelmet hoz a hagyma. Mindennek ellenért; az volna szerény kérésem a magas kormányhoz, hogy annak az igen tevékeny és szorgalmas kertésznépnek, amely Makó környékén sok tízezer holdon termeli a hagymát, tegye könynyebbé és elviselhetőbbé az életét s a katonaság, csendőrség, rendőrség, állami intézmények, katonai fogdák, állami fogdák, kórházak és különböző intézmények hagyma- és gyökér szükségletét ne a közvetítő kereskedőktől vegye meg, hanem egyenesen a makói kertészek egyesületétől. (Élénk helyeslés.) Sokkal jobban fog így járni, mert 50%-kai olcsóbban kapja meg az árut s az a nyomorult kertész is el tudja adni termeivényeit. (Ügy van!) Ezt a kérést ennek a nagy kertésztársadalomnak érdekében terjesztem elő; remélem, megszívlelésre i'og találni és a magyar kormány megérti kérésemet. Legyen szabad most egy olyan témát megpendítenem, méltóságos Felsőház, a melyről a hétnapi tárgyalás alatt nem hallottam, vagy legalább is nem voltam akkor jelen, amikor esetleg szó volt róla. Ez pedig a háziiparok felkarolásának kérdése. Itt igen sok felszólalótól, ifj. Mészáros István barátomtól és másoktól hallottuk, — magam is tudom — hogy most a bolettarendelettel kapcsolatban jön a textilfázisadó, amely minden ol^an textilárut, amely a gyárból kijön, megadóztat. A gyárak ezt természetesen át fogják hárítani a fogyasztókra. Nekünk, kisembereknek, e tekintetben az volna a kérésünk, hogy a kormány lehetőleg támogassa a háziipart. A magyar nép nehezen tanul ezekből a dolgokból, mert sajnos, úgy volt nevelve, hogy a Nyugat modern kultúráját hozták be hozzánk, nemcsak az életben, hanem a ruházkodásban is. Kényelmesebb, könnyebb volt megvenni mindenkinek a rongy gyári terméket, mintsem odahaza családi körben állítani elő a legszükségesebbet a^ maga részére. Ez tette népünket koldussá és szegénnyé, hogy mindent a nagyipari kartellek kerítettek hatalmukba és ez tette elsősorban lehetetlenné azt, hogy a magyar háziipar fejlődjék. Ez sérelmezem annál is inkább, mert a háziipar felügyeleti joga a jelen pillanatban a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. Kégente a földmívelésügyi minisztérium hatáskörébe tartozott. Azzal, hogy áttették a kereskedelemügyi minisztériumba, teljesen elsikkasztották a háziipar jövőjét, mivel a kereskedelemügyi minisztériumba tartozik mindenféle nagyipari érdekeltségnek és kartellnek a felügyeleti joga s ezek teszik lehetetlenné, hogy Magyarországon a háziipar életre keljen, mert hiszen az ő érdekük nem ezt kívánja. Bármilyen nagy tisztelettel vagyok is a kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltósága iránt, — hiszen többször hallottam beszé1 deit, amelyekből a magyar nép iránti szeretet