Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

Àz országgyűlés felsőházának 43. ülése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. 403 akik egészségüket és testi épségüket áldozták lei, minden vita nélkül hozzájussanak ahhoz, amit a törvény részükre biztosit. Az iparoságnak egyik nagyon súlyos terhe az, hogy az aggkori és rokkantsági biztosítás céljaira évente meglehetősen sok milliót keli lefizetnie anélkül, hogy ezidőszerint ennek gyümölcsét valaki és valakik élveznék. A kezrnüiparossagnak az volna a kívánsága, hogy ezek a levonások, amelyek révén milliókat vonnak el az iparostársadalom forgótőkéjéből, ezeknek a díjaknak a szedése néhány esztendőre szüneteltessék, mert ezeknek a millióknak az elvonásával, amelyeket pótolni semmiképpen nem lehet, idővel az iparosság forgótőke tekintetében annyira szegény lesz, hogy bizony kérdéses, hogy miképpen tud majd tovább küzdeni a gazdasági viszonyokkal; tudvalévő ugyanis, hogy a fogyasztóképesség' annyira megcsökkent, hogy rendelések alig vannak és egymás között sem tud az ipar és a kereskedelem mint fogyasztó szerepelni, mert hiszen ott, ahol megrendelések nincsenek, nincs forgótőke es nincs fogyasztásra való töke. Ezeknek a levonásoknak szüneteltetése tehát nagyon áldásosán hatna a kereskedelemre és iparra, mert ezáltal lélegzethez jutnának és, Istenem, legfeljebb majd egy-két esztendővel később fognak ennek az. intézménynek áldásához hozzájutni azok, akik aggkorukra, vagy rokkantságuk idejére segélyben részesítendők. A fővárosi törvény tárgyalása alkalmával a r Felsőházban egy nagy érdekeltség azt kívánta, hogy az .érdekképviseletek fővárosi bizottsági tagjait, amennyit a törvény szerint az egyes érdekképviseleteknek jogukban van kiküldeni, ne a .törvényhatósági bizottság közgyűlése válassza meg, hanem az illető érdekkép viselet és pedig azért, mert ő tudja a legjobban megbírálni, ki alkalmas hogy az ő érdekeit a fővárosi törvényhatósági bizottság közgyűlésén képviselje. Akkor a belügyminiszter úr kapacitálta az indítványtevőket, hogy álljanak el attól az indítványtól, hogy az érdeképviselet válassza meg a törvényhatósági bizottsági tagjait és ő majd novelláris úton gondoskodni fog arról, hogy a. törvény megváltoztattassék, mert ő is belátja, hogy ebbe a kérdésbe politikumot vittek bele. Azonban ez igéret ellenére sem került ez a novella még a törvényhozás elé. A valóság az, hogy például a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamaránál — ahol az érdekképviseletet az egyik politikai párt kapta meg, s ő választhatja meg, illetve jelölheti ki azokat, akiket a közgyűlés megválaszt abból az érdekképviseletből, — megválasztottak egy iparost és egy kereskedőt. Az illetők azután, amikor most a törvényhatósági feözgyűlés tárgyalásainak napirendjén a Községi Élelmiszerüzem kérdése szerepelt, nem a kamara álláspontjára helyezkedtek a szavazásnál, hanem az illető párt álláspontjára. Pártikérdést ..csináltak abból, hogy meg kell szavazni a párt álláspontját. Mivel az üzemek fenntartására és a versenytárgyalás mellőzésére vonatkozott a párt. határozata és kívánsága, az illető kamarai bizottsági tagok a kamara akarata és határozata ellenére a párt álláspontja mellett szavaztak. Pártkérdést csináltak tehát ebből, és reverzálist kellett aláírniuk. Ez az állapot nem maradhat fenn tovább, mert nincs értelme annak, hogy egy érdekképviselet képviselve legyen a törvényhatóságban, ha nein az érdekképviselet akarata és határozata szerint járhatnak ott el. Mindenesetre sürgős és fontos volna, hogy ebben a tekintetben történjék valami. Az ipartestületi törvény, amely a múlt esztendő novemberében lépett életbe, olyan dolgoka^ foglal magában, amelyek az ipartes tületek érdekeit sértik, és pedig azért, mert olyan passzus van benne, amely szerint a gyárosok nem tartoznak az ipartestületek tagjai lenni. A gyárszerűséget, mondja ez a törvény, az 1922. évi törvény állapítja meg. Az 1922. évi törvény megállapítása szerint az az iparos, aki csak viszonteladónak ad el, és aki" tíz szakmunkást foglalkoztat, már gyárszerű üzemmel rendelkezik. Az az iparos, aki elemi erővel hajtott gépekkel dolgozik, de fogyasztónak ad el, h.a. húsz szakmunkást foglalkoztat, már gyárszerű üzemmel rendelkezik. Ezeknek a törvény értelmében nem kellene a testület tagjaivá lenniök, ami azután azért lesz hátrányos, mert a törvény előírja, hogy a testületi tagokat legalább négy kategóriába kell osztani a tagsági díjak szempontjából, tehát a legnagyobb forgalmú üzletek tulajdonosai kerülnének a legmagasabb kategóriába. Ezek e törvény szerint egyszerűen azt mondhatják, hogy nem maradnak a testület tagjai, mert hiszen fogyasztónak adnak el, húsz szakmunkást foglalkoztatnak s így a törvény megengedi azt, hogy kilépjenek, illetőleg' ne legyenek tagjai a testületnek és ne fizessenek tagsági díjat. Az étkeztető iparoknál, a kávésoknál, vendéklősöknél nagyon könnyen előfordul, hogy húsz szakmunkást foglalkoztatnak, mert hiszen ott felváltó rendszer van életben, van nappali és van éjjeli személyzet, tehát ha csak egy kicsit nagyobb forgalma van az üzletnek, a tulajdonos már nem tartozik a testület tagja lenni. Az építőmestereknél ugyancsak az a helyzet, hogy 20 .szakmunkást nagyon könnyen foglalkoztathat egy építész egy épület építésénél s így nem tartozik a testület tagja lenni. így van ez az asztalosoknál, a cipészeknél, a szabóknál s a többi iparosoknál, is, akik igen könnyen foglalkoztathatnak húsz szakmunkást, amely esetben már szintén nem tartoznak a testület tagjai lenni. Ez az állapot tehát a testület érdeke ellen van, illetve a testület exisztenciáját veszélyezteti. Itt is novelláris úton kellene gondoskodni arról, hogy ez minél előbb megváltoztattassék, mert különben, ha már egyszer megtörténtek a kilépések s így a testületek anyagi helyzete megrendült, a bajon már nehezebb segíteni. Akkor vissza kellene szólítani mindazokat, akik eddig benn voltak a testületben, míg ha a novelláris intézkedés a kellő időben megtörténik, akkor egyszerűen bent maradnak, tovább semmiféle izgalom stb. nem követkézhetik be azért, hogy most nekik tágokká kell visszalépniök, holott ők azt hitték, illetve a törvény biztosította őket arról, hogy nem tartoznak tagok lenne. A testületi törvénnyel kapcsolatban az a kívánság merült fel, hogy intézkedésnek kellene történnie abban az irányban, hogy a testületi tisztikar megválasztásánál necsak titkos szavazás legyen, hanem kötelezővé is tegyék a szavazást. Az utóbbi időben előfordult több eset, hogy szociáldemokratapárti ember lett az egyik-másik testület elnöke, holott meg vagyunk róla győződve, hogy az önálló iparosság nem tartozik a szociáldemokratapárthoz, csak egyesek vannak az önálló iparosok közt szociáldemokra-