Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

â94 Az országgyűlés felsőházának U3. ü figyelembe is fogom venni. Ismételten ki kell jelentenem azonban, hogy ha döntésre kerül a sor, ezt a döntést csak a. nemzet egyetemes érdekei irányíthatják. (Helyeslés.) Ebben a döntésben nekem más irányadó szempontom nem lehet,^ mint a magyar nemzeti kultúra egyetemes érdeke. Amennyiben bármely partikuláris, bármely részleges érdek evvel az egyetemes nemzeti érdekkel szembekerül, nekem amazt kell érvényesítenem. (Ügy van!) Ez a szempont vezet és éppen ezért tiltakozóim, — aminthogy már tiltakoztam is — a kulturális leépítés vagy lebontás gondolatának hangoztatása ellen. Nem erről van szó, hanem a nemzet tényleges szükségleteinek és teherbíró képességének megfelelő kulturális átépítésről. Hangsúlyozom ezt azért, mert ismételten tiltakozni kívánok az ellen, mintha itt tisztán pénzügyi szempontból végrehajtott takarékossági intézkedésről volna szó. Itt nem ez a szempont a fő, nemi ez az irányadó, hanem ia kultúrpolitikai szempont. Igenis, nekünk meg kell állapítanunk, hogy az intézmények közül melyek fednek tényleges szükségleteket és melyek nélkülözhetők. Célunk csak az lehet, hogy — mint említettem — a nemzet szükségletének és teherbíró képességének megfelelő kulturális intézmények hálózatát, a reális kulturális szervezetet életképesen fenntartsuk és biztosítsuk. Természetesen ezt a célt esetleg részleges áldozatok árán lehet csak elérnünk. Az első feladat tehát ennél a munkánál a tényleges szükséglet megállapítása. Ha ez megtörtént, akkor jöhet a nagy épület esetleg felesleges díszeinek lefaragása, és akkor egy egyszerű, de sokkal racionálisabb kultúrszervezetben kiélheti a nemzet a maga teljes kulturális életét. A szükséglet megállapítása természetesen hosszadalmas munka és alapos megfontolást igényel, ezért nem is siettem ennek a munkálatnak eredményeit hamarosan a t. országgyűlés elé hozni. Csak ha az előkészítő munkálat, amely ismétlem, igen nagy anyaggyűjtésen és feldolgozó munkán alapszik, elkészült, lesz módomban a döntés és akkor jöhetek majd ide javaslataimmal. Nagyon gyenge ambíció lenne tőlem, ha ötletszerűen, egy-egy részletet kikapva, előre akarnék ily részletekkel a közvélemény elé jönni, bemutatandó azt, hogy igenis dolgozom és egyes részleteket már sietek is megoldani. En az egész kérdést szerves kérdésnek tekintem, amelyet együttesen és az egyetemes érdekek szempontjából kell megoldanunk. Természetes, hogy itt nagy óvatosságra van szükség és nagyon jól esett nekem, amikor itt-a Felsőházban is és a Képviselőházban is ezt az óvatosságomat dicsérték, azért bizonyos elismerésben részesültem. Ennél a kérdésnél valóban szükségünk lesz óvatosságra, szükségünk lesz tapintatra, mert csak így lehet a kérdést teljes megelégedésre megoldani. Ismétlem, én az egész racionalizálási kérdést az egyetemes nemzeti kultúr érdek szempontjából fogom fel és csak arra kérem a t. Felsőház tagjait, hogyha majd a javaslatokkal jövök, ne iméltóztassanak azokat partikuláris, személyi, szakszempontok szerint elbírálni, hanem csupán az egyetemes nemzeti kultúrérdek szempontjából . Ezzel az egész átszervezési munkálattal azonban tulajdonképpen çsak a keretei lesznek megállapítva a kulturális munkának. Jól funkcionáló eszközöket létesítünk, amelyeknek keretében folyik majd az a nemzetnevelő munka, amelyre ma a legégetőbben szükségünk van. lése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. Tisztelt Felsőház! Az intézmények, a szervezetek: és a hivatalok átszervezését nyomon kell követnie a benső tartalom elmélyítésének. Az intézmények tartalmát kell elmélyítenünk, szellemüket kell megjavítanunk mert nem habozom kimondani, hogy ma a magyar kultúrpolitika legfőbb problémája nem az alikotás, nem az intézményeik létesítése, nem a szervezés, hanem a nemzetnevelő munka megalapozása. Szükségünk van a gazdasági és társadalmi válsággal párhuzamos lelki válság eloszlatására és evégből egy erőteljes nemzeti nevelő munkára s a kultuszminiszternek meggyőződésem szerint ma legelsőrendű feladata ennek a nemzetnevelő munkának az elősegítése. Ezt a munkát előmozdítandó és megalapozandó, túlságosan széteső, túlságosan differenciált iskolarendszerünket valahogyan egységesebbé, összefüggőbbé kell tennünk s a különböző, egymástól távol álló és szinte öncélként működő iskolatípusok között valami kapcsolatot kell teremtenünk. Ennek a kapcsolatnak megteremtésével, amelyet egyrészt az iskolafelügyelet átszervezésével, másrészt pedig a tanerőképzésben minden vonalon f egységes szempontok érvényesítésével kívánnék elérni, meg lesz a lehetősége annak, hogy az egységes jellemképző és erkölcsnevelő nemzeti oktatási rendszert minden iskolatípusban bevezessük. En nem akarom a szakoktatási rendszert lekicsinyelni, nem akarom a szakismeretek nyújtásának szükségességét - az iskolában megtagadni, de nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a mai nagy világnézleti harcban álló korszakban a nevelő munkára az iskolának sokkalta nagyobb szüksége van, mint volt bármikor és erre talán nagyobb súlyt kell helyeznünk még a szakismeretek terjesztésénél. is. (Ügy van Ügy van!) E cél érdekében foglalkozom az iskolafelügyelet reformjának és a tanerőképzés megjavításának kérdésével. Hiába vannak intézmények, hiába lesznek jól felszerelt iskoláink, kutató intézeteink, hiába vannak a legjobb kulturális törvényeink és szabályrendeleteink, ha nincsenek megfelelő személyi erők, akik ezekbe az intézményekbe életet vigyenek, akik azoknak munkáját a nemzeti életben ható tényezővé emeljék. Ezek a személyi erők a jól képzett tanárok és tanítók. Ezeknek a képzésére kell tehát a legnagyobb súlyt helyeznünk. A tervbevett új iskolafelügyeleti rendszernek az a célja, hogy az a másodfokú iskolafelügyeleti hatóság, amely a kultuszminisztérium és ,az alsóbb iskolai hatóságok közé ékelődik és amely mintegy a mai tankerületi főigazgatóságnak egy kibővített formája, valamennyi iskolatípust fogja össze egy-egy kerületben, egységes irányítás alá, természetesen nem a szakkérdésekben, mert hiszen ez más lapra tartozik, hanem a pedagógiai, a nevelési szempontok tekintetében. Gyakoroljon állandó és intenzív felügyeletet a maga közegei útján és ezáltal tegye lehetővé azt a kapcsolatot, amely ma sok helyen hiányzik a tanyai tanító és a felügyeleti hatóság, az irányító tisztviselők, az irányító tanerők és a nép gyermekeit kint a vidéken oktató tanerők között. Áttérve a részletekre, elsősorban is a hercegprímás úr ő eminenciájának felszólalására kívánnék itt reflektálni. Ö eminenciája régi tradíciónak hódolva, miként elődei a Főrendiházban és a püspök urak később a Felsőházban minden évben megtették, az idén is megtette a nagyméltóságú püspöki kar nevében azt a deklarációt, amely az Egyetemi Alap katolikus