Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-43
Az országgyűlés felsőházának 4-3. ülés* kérdést érinteni, amelyet már tavaly nagy részletességgel adtam elő s amelyeket most nem ! akarok ismételni. Bizonyos tekintetben azonban változás állott be e téren s azért kénytelen vagyok ezt a két kérdést mégis felemlíteni. Az első az erdőgazdasági szakoktatásra • vonatkozik, annyiban, hogy méltóztatnak tudni, hogy az erdészeti főiskola mindig a pénzügyminiszter fennhatósága alá tartozott, ami anomália s amit az erdőgazdasági érdé- ! kéltség^ kifogásolt. Most az hallatszik, hogy az erdészeti főiskola nem úgy, ahogy mi azt kívántuk, a íöldmívelésügyi minisztérium | fennhatósága alá, hanem a kultuszmini szté- | rium fennhatósága alá kerül és hogy a köz- j gazdasági egyetemhez lenne csatolva. Nekünk, ' erdőgazdasági érdekeltségnek azonban az a ! kívánságunk, hogy az^ erdészeti főiskolát ne csatolják a közgazdasági egyetemhez, hanem maradjon egyelőre önállóan a kultuszniinisz- ; térium fennhatósága alatt de úgy, hogy a földmívelésügyi miniszternek bizonyos ingerencia biztosíttassék. Mi csak abban az esetben kívánjuk azt, hogy az^ erdészeti főiskolát ' nagyobb keretben kapcsolják be, ha, — mint Somssich gróf ő excellenciája említette, — j Magyarországon, egy agrárországnak megfelelően, mezőgazdasági egyetemet állítanának j fel. Ebben az esetben szívesen látnánk azt, : hogy az erdészeti főiskolát, mint olyant, a \ kísérleti állomással együtt ehhez az egyetem- ; hez csatolják. Ezt vagyok bátor a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr figyelmébe aján- , lani. ! A másik kérdés, amelyet szintén csak per tangentem akarok érinteni, az Alföld fásításának kérdése. Ez olyan nagy probléma, ; amelyről nagyon sokat lehetne beszélni. A ma- , gyár Alföld fásításának kérdése régi problé- j ma, ennek nagy fontosságát már Széchenyi ! István felismerte. Mennyivel nagyobb jelentő- j seggel bír azonban a mai csonkaországban az Alföld fásítása, mint régebben! Erre azonban : most egyáltalában nem akarok kitérni. Csodálkozóm azon, hogy bár ennek helyességét az országgyűlés felismerte, s bár az országgyűlés törvényt alkotott az Alföld fásításáról, az eredmény az, hogy ez a kérdés teljesen elaludt. Erre mi a költségvetésben egyáltalában nem találunk előirányzatot. A magam részéről nem szeretném ezért a felelősséget vállalni, mert meggyőződésem az, hogy nemcsak magyar fapolitikát nem lehet Alföld-fásítás nélkül csinálni, hanem Alföld-fásítás nélkül egyáltalában magyar gazdasági politikát sem lehet folytatni. Kérve-kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, hogy az Alföld fásításának kérdését okvetlenül karolja fel nagyobb erővel, mint eddig, mert ezt a kérdést nem szabad elejteni. Amikor mi, akik ezzel a kérdéssel foglalkozunk, ennek rendezését minduntalan ki akartuk forszírozni a kormányoktól, ezt a választ kaptuk: mutassanak rá valami bevételi forrásra, amelyből ezt a kérdést meg lehetne oldani. Mi rögtön készen voltunk a válasszal: tessék megadóztatni a külföldi fát, amely a magyar termelési fával ellentétben forgalmiadómentességet élvezett — egyedülálló eset volt ez — tessék a külföldi fára is vámot kivetni s akkor ebből a vámból és forgalmi adóból bőségesen megtérül az az összeg, ami az Alföld fásítására szükséges. Az akkori igen t. kor : mány kapott is ezen a gondolaton. A külföldi fa vámját megállapították, a külföldi fa után forgalmi adót kellett fizetni, ez a pénz azonPELSŐHAZI NAPLÖ II. i 19 SB. évi június hó 26-án, hétfőn. 383 ban becsúszott a nagyfazékba és így megint nem volt pénz az Alföld fásítására. Mi most megint rámutattunk olyan kereseti forrásokra, amelyek segítségével az Alföld-fásítás kérdését meg lehetne oldani. Igen kérem az igen t. kormányt: méltóztassék most ez alkalommal kapni ezeken a gondolatokon s az Alföld-fásítás nagy problémáját erős kézzel megfogni és keresztülvinni. Az általános gazdasági válság nem kímélte a fatermelést sem. Annak ellenére, hogy ez az egyedüli őstermelési cikkünk, amelyben behozatalra szorítkozunk, mégis nagy árvisszaesések jelentkeznek a fapiacon. (Ügy van! Ügy van!)' À műfával mindenesetre így vagyunk, de ha tovább is így haladunk, akkor a tűzifával is nemsokára ott állunk, hogy az erdőgazdaság jövedelemezősége megszűnik. Ezzel szemben bebizonyított tény az, hogy minden állam a legkönnyebben azoknak a termelvényeinek az árnívóját tudja tartani, amelyekben importra szorul, így látjuk, hogy az osztrák Viehzentrale tudja tartani a marha árát, különben mellékesen mondva, nekünk is nagy szolgálatokat tesz vele. • Látjuk, hogy az óriási (hosszú határ ellenere Csehszlovákia 80%-kai magasabban tudja tartani a búzaárt, mint Magyarország, nagyon helyesen ítélve meg a gazdasági helyzetet, mert az őstermelés elszegényedése magával hozza a nemzetgazdaság, az államháztartás egyensúlyának, sőt társadalmi rendnek veszélyeztetését is. Könnyű volna tehát Magyarországon a faárakat, különösen a tűzifaárakat olyan nívón tartani, amely a magyar erdőgazdaság jövedelmezőségét és megélhetését biztosítaná. Ne tessék elfelejteni azt, hogy itt kétmillió katasztrális hold magyar föld sorsáról van szó. Ennek ellenére semmiféle intézkedést nem látok. Vannak sokan, akik folyton azt hangoztatják, hogy minden árvédelmi intézkedés felesleges, egyedül csak a szabadkereskedelem hozhat ebben a kérdésben megoldást. Kérdezem azonban, hol lehet ma fakereskedelmet látni? Még Anglia, a szabadkereskedelem klasszikus országa is áttért a vámvédelmi szisztémára! Hogyan lehet tehát ma szabadforgalomról, szabadkereskedelemről beszélni, az árucsere, az árukontingentálás, a rekompenzációs rendszer, devizazárlat, a kiviteli- és beviteli engedélyek korszakában 1 ? Mindezeknek megszüntetése és a régi szabadforgalom helyreállítása mindannyiunk forró kívánsága, mi mind ezt akarjuk, mindenki meg van győződve ennek helyességéről, ezt mindenki hangoztatja, de senki sem csanálja. A kis Magyarország gazdaságilag teljesen ki van szolgáltatva a trianoni békeszerződés folytán, nem tudja magát emancipálni a I szomszéd államoktól és míg a hatalmas, nagy I államok nem tudnak rendet csinálni egymás j közt, kényszerítve vagyunk alkalmazkodni azokhoz • az átkozott gazdasági módszerekhez, amelyek ma Európaszerte uralkodnak. Ami most már a fapolitikát illeti, nagyon egyszerű volna a helyzet. Mivel az ország szükségletének nagyrészét saját termeléséből tudja fedezni, az észszerűség azt követelné, hogy csak a mutatkozó hiány pótlására engednénk be külföldi tűzifát. Ebben az esetben igazat adok azoknak, akik azt mondják, hogy semmi rendszabályra nincs szükség a magyar faár védelmére, de a valóság máskép fest. ^Mi sokkal több fa behozatalára adunk engedélyt a külállamoknak, mint amennyi nekünk kell. 1 Merem állítani: ha csak azok a fakontingen59
