Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés felsőházának U3. ülése 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. 381 daságilag boldogulni, és hogy minden ország iparkodott vámsorompók emelésével, árukontingentálással, devizakorlátokkal és valutáris elzárkózással megvédeni nemzetgazdaságát. Ez az elzárkózottság pedig mind komplikáltabbá tette az egész nemzetközi forgalmat és végeredményben ahhoz a kötött gazdasági rendszerhez vezetett, amelynek súlya alatt most mindannyian nyögünk. Sajnos, mindezeknek a szomorú jelenségeknek megszüntetésére a kis Magyarország nem elég erős, és mi csak a nagy világhatalmak kibékülése esetén tudnánk számítani a mi bajaink megszüntetésére is. Tekintetünk nagy várakozással irányul London felé, ahová egybehívták a világgazdasági konferenciát, amelytől beteg gazdaságunk gyógyulását várjuk. Egyelőre nem nagyon biztatóak azok a hírek, amelyek onnan ideszállingóznak, és attól félek, t. Felsőház, hogy reményeink nagy része el fog merülni a londoni köd tengerében. A magyar szőlőgazdaság: részletkérdéseibe most nem akarok belemélyedni, csak arra szorítkozom, hogy egy nagyvonalú, általános keretben foglaljam össze mindazt, amit mondani kívánunk, ez pedig az, hogy a magyar közgazdasági politikának egyik tengelyévé kell tenni a magyar szőlő- és borgazdaságot. Amikor a magyar iparral legalább is egyenlő arányú mértékben nyújtunk kenyeret a magyar nép százezreinek, akkor nem fogunk szó nélkül és hallgatólag elhaladni olyan intézkedések mellett, amelyek ezt a tényt figyelmen kívül hagyják. Nekünk kötelességünk őrködni a felett a mintegy 1 milliárd pengő értékű vagyon felett, amely be van fektetve a magyar szőlő- és borgazdaságba. És itt örömmel kell megállapítanom, hogy a miniszterelnök úr ő nagyméltósága e tekintetben teljesen egy véleményen van velem, és hogy ennek a nézetének a közelmúltban határozott formában kifejezést adott, amiért mi, magyar szőlősgazdák, hálával tartozunk ő excelleneiájának. Nagy örömömre és megelégedésemre szolgál az a bebizonyított tény, hogy a borfogyasztási adó 50%-os redukálása teljes sikerrel járt, és hogy éveken át folytatott küzdelmünk teljes igazolást nyert a tények által. Ha nem is állanak még statisztikai adatok rendelkezésünkre, mégis megállapíthatjuk, hogy körülbelül 50 százalékkal emelkedett a magyar belföldi fogyasztás azóta, hogy a borfogyasztási adó redukciója keresztülvitetett. De viszont statisztikailag be van bizonyítva, hogy annakidején, amikor a szerencsétlen borfogyasztási adót bevezették, 50%-kal visszaesett a magyar belföldi fogyasztás. Annál nagyobb megdöbbenéssel vettünk tudomást olyan hangokról, különösen a főváros részéről, amelyek megint régen elcsépelt ellenérveket hoznak fel, hangoztatván, hogy a borfogyasztási adó redukciója csak a vendéglősöknek hozott hasznot, nem pedig a szőlősgazdáknak. A leghatározottabban tiltakozunk az ilyen helytelen beállítások ellen, mert hiszen nemcsak hogy lényeges áremelkedés mutatkozott a belföldi borpiacon, hanem maga az a tény is, hogy a belföldi borfogyasztás 50%-kal emelkedett, rácáfol ennek az állításnak a helytelenségére. Mi tehát nemcsak hogy örömmel vettük, üdvözöljük és helyeseljük a borfogyasztási adónak felére való redukálását, hanem mint egy ember ki is tartunk azon határozat mellett, hogy a borfogyasztási adó teljes eltörlését követeljük, mert a magyar szőlő- és borgazdaság prosperitása csak abban az esetben lesz biztosítva, ha a borfogyasztási adót teljesen eltörlik, mint ahogy^ ezt más országokban régen meg is tették. Beszédem elején rámutattam arra, hogy állami költségvetésünket csak akkor fogjuk tudni betartani, ha biztosítani fogjuk termelő gazdaságunk jövedelmezőségét. Minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni arra, hogy ezt elérjük és itt háttérbe kell szorulnia minden kicsinyes fiskális praktikának, mert azok csak látszólag hoznak sikert, mivel hogy azok a források, amelyekből mesterségesen akarják megtölteni az állam pénztárát, rövid időn belül úgyis elapadnak, mert ezeket reálisan csak azzal a felesleggel lehet táplálni, amelyet a termelőgazdaság tőkéje és munkája produkál. Feltűnő, hogy milyen nagy arányokat vett fel az utóbbi időben a termelő saját borának kismértékben való kimérése. Ez mellesleg mondva, megint csak rácáfol arra, amit különösen a főváros részéről hangoztatnak, hogy tudniillik a vendéglősök javára szolgál a borfogyasztási adó redukálása, mert hiszen éppen ezek a kis kimérések a közvetítő kikapcsolásával mind a fogyasztóközönség, mind a termelő érdekeit szolgálják. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a fogyasztó olcsóbban juthat a borhoz, a termelő pedig így valamivel jobban tudja borát értékesíteni, mint a vendéglősök és kereskedők láncolatán keresztül. Annál nagyobb nyugtalanságot keltett az egész magyar szőlősgazdatársadalomban az az újabb támadás, amely Őket az adóhivatalok részéről érte azáltal, hogy ezek a szőlősgazdák saját termésű borainak korlátolt kiméréséből származó jövedelmet kereseti adó alá vonták. Érdekes, hogy ennek a kereseti adónak a kivetése csak azóta rendeltetett el, amióta keresztülvitték a borfogyasztási adó csökkentését. Ilyen módon a szőlőbirtokosokat meg akarják fosztani attól a haszontól, amelyet ez a kormányrendelkezés nekik juttatni kart. Tettünk tehát egy intézkedést a magyar! szőlőgazdaság előmozdítására, a fiskus azonban azonnal külön ellenintézkedéssel nemcsak ellensúlyozta ezt a kedvezményt, hanem még rosszabb helyzetbe is hozta a szőlősgazdákat azáltal, hogy fokozottan megadóztatta őket. A fiskus azonban határozottan törvényellenes úton vetett ki ilyen módon sok ezer magyar szőlősgazdára adót, és ezáltal nemcsak törvénytelenül, hanem kétszeresen is megadóztatta a magyar szőlősgazdákat. Ha én ilyesmit állítok, be is kell azt bizonyítanom. Az általános kereseti adóról szóló 1922 : XXIII. te. 2. §-ának 1. pontja kifejezetten kimondja, hogy (olvassa): «Nem tartoznak kereseti adó alá a földadó alanyainál a mezőés erdőgazdasági termelés, a szőlő- ési kertművelés, továbbá az ezekkel kapcsolatos mellékiparágak jövedelmei, ha ezek saját nyerstermékeiknek ipari feldolgozás nélkül való eladására szorítkoznak.» {Ügy van! Ügy van!) • Ehhez a pénzügyminisztérium 30.000/1925. P. M. szám alatt hivatalos összeállítást adott ki, és az ehhez tartozó utasítás a 4. §-ban úgy rendelkezett, hogy (olvassa): «A szőlőgazdaság csak abban az esetben fizet saját borának értékesítése után kereseti adót, ha termékét korlátlan italmérés alapján értékesíti.» Világosan mondja tehát a törvény, hogy a termelői borkimérések mentesek a kereseti adó alól, mert (hiszen ezek nem korlátlan italmérés alapján történnek. Korlátlan italmérés alapján csak a vendéglősök mérik a bort. Az 1927 : V. te. 70. §-a felhatalmazást adott a pénzügyminiszter úrnak, hogy a hivatalos