Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-43

Az országgyűlés felsőházának 4,3. ülése ban aposztrofálta a tisztviselői {kairnak — együttértve itt természetesen a katonai és a civil tisztviselői kart — hazafias áldozatát. Örömömet fokozta az az elismerésnyilvánítás, amellyel a Felsőház osztatlan többsége a püspök úr eme felszólalását kísérte. Mint az ország tisztviselői karának egyik még aktivitásban lévő szerény tagja, az ország tisztviselőkara részéről is, azt hiszem, megbízás nélkül is örömömet és hálás köszönetemet fejezem ki a Felsőháznak ezért a lélekemelő, elismerő megnyilatkozásáért. Meg lehet róla győződve a mélyen t. Felsőház, hogy a tisztviselői kar a jövőben is a haza érdekét fogja mindenek felett szeme előtt tartani és azt, ahogy mint eddig, áldozattal vállvetve elősegítse az ország mielőbbi talpraállítását. Szükségesnek találom azonban, hogy azok is értsék meg az áldozathozatal értékét és szükségét, akik hozhatnának áldozatot, sőt a saját jól felfogott érdekükben cselekedve ez kötelességük is volna. Remélem, hogy a kormányelnök úrnak és ' felelős munkatársainak sikerülni fog az adómorált érvényre juttatni és a nagyobb vagyonnal rendelkező, azonban az áldozathozataltól még tartózkodó polgártársainknak; kötelességérzetét sikerül az állami pénzügyi egyensúly helyreállítása érdekében felébreszteniük és gyümölesöztetniök. A 33-as bizottság szervezésére annakidején szükség volt és meghajlok a bizottságnak a hozzáfűzött várakozásokat betöltő eredményes működése előtt, meggyőződésem azonban, hogy a bizottság támogatására kiváló pénzügyi és közgazdasági erőkből Összeállított és a szükséges segéderőkkel mindig rendelkező Gömböskormánynak nincs sem szakszerűség, sem pedig- a felelősség megoszlása céljából szüksége. Ezért azzal a kéréssel fordulok a nagyméltóságú kormányelnök úrhoz, hogy méltóztassék a 33-as bizottságnak törvényhozó működését ma > már szükségtelenül korlátozó további fennállását beszüntetni. A költő szavait idézve tudjuk, hogy «minden országnak támasza és talpköve a tiszta erkölcs.» Az emberek erkölcsének gyökere a családi otthonban rejlik, irányítja ezt folytatólag a megfelelő egyházi gondozás és az iskolai nevelő befolyás a társadalmi erkölcsöt az illető társadalomnak az idők folyamával változó ellenőrzése, a büntetőjog erkölcsi vonatkozású rendelkezéseinek betartását pedig a büntető igazságszolgáltatás megfelelő alkalmazása biztosítja, a közéleti és főkép a politikai erkölcsnek hivatott őre és irányítója azonban meggyőződésem szerint elsősorban maga az államhatalom, maga a kormány. A mélyen t. kormánynak úgy az intézményes és egyéni megnyilatkozásaiból, mint egyes konkrét esetekben tett intézkedéseiből megnyugvással látom, hogy a közéleti és politikai erkölcs tisztességének megőrzése terén hivatásának a kormány teljes magaslatán áll, tudom könnyű volt a régi boldog időkben minden kormány helyzete, nem állt ember emberrel szemben, nem durvultak el annyira akkor az erkölcsök, mint azt a háborúk és forradalmak eldurvították, ma tehát sokkal nehezebb a helyzet, mint akkor volt, ma az emberiségnek rendkívül megnehezített életviszonyai között ebben a Sturm nnd Drangperiode korszakában, annak azonban, aki közéleti tevékenységre vágyódik és az ezzel járó kiváló közbecsülésre tart számot, meg kell barátkoznia azzal a gondolattal, hogy Magyarországnak csak minden erkölcsi vonatkozásban intakt és csak olyan áldozatos hazafiúi érzéstől eltelt közéleti tényezőkre van szüksége, 1933. évi június hó 26-án, hétfőn. 379 akik előtt az ország java, érdeke az első és akiktől az ország várja és nem ők az országtól a vagyoni boldogulást. Az impedimentum pulblicae honestatis alkalmazása a társadalom feladata. Teljesítse a magyar társadalom az idevonatkozó kötelességét, mert enélkül nincs magyar jövő, nincs feltámadás. Legyen szabad ezzel kapcsolatban kifejezést adnom ama nézetemnek, hogy szemben a mai általános helyzettel, midőn intézmények és egyesek is úgyszólván minden anyagi segítséget a már teljesen ellaposodott államkasszából várnak, megfelelő gondoskodás történjék a társadalom tehetős rétegei önkéntes áldozatkészségének meknyilatkozása érdekében. A kor kívánalmainak megfelelő tartalommal kitöltött és helyesen irányított, a társadalom- és nemzetnevelést fenntartó autonómiák nézetem szerint a magyar nemzeti állam erkölcsi, vagyoni, közéleti és politikai megerősödésének mindennél erősebb tényezői. Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad a fiatalság helyzetére is rámutatnom. Nyilt kapukat döngetnék, ha ezzel a kérdéssel részletesen foglalkoznék, az idő is előrehaladott, én tehát csak azt kérem az igen t. kormánytól, méltóztassék a tőle kitelhető minden erőt megfeszíteni, hogy a fiatalság elhelyezhető legyen. Lej hetetlen, hogy a magyar állam gerincét alkotó tanult, történelmi és hivatalokat betöltő középosztály gyermekei 30—35 éves korukban még mindig kenyér és ellátás nélkül legyenek, szüleik nyakán lógjanak és ne tudjanak állást, kenyeret kapni. Ezért mondottam beszédemnek már a jogakadémiát védő részében is, hogy adjunk nekik módot arra, hogy tanuljanak, hogy legalább el legyenek foglalva, hogy valahogyan megnyugtassák magukat ebben a nehéz helyzetben. Ennélfogva ismételten azt vagyok bátor kérni a mélyen t. kormánytól, hogy méltóztassék az igen nagyon megszaporodott magas állásoknak talán nem is rovására, de azoknak méltányos redukálása útján megoldani ezt a problémát, mert lehetetlen, hogy itt ebben az országban mindenki generális legyen és lehetetlen, hogy tehetség nélkül, munka nélkül, csak azért, mert hivatalban van, ha fegyelmi vétséget nem követ el, mindenki felvihesse a miniszteri tanácsosi rangig. Ezért kérem, hogy talán ezeknek a magasabb állásoknak bizonyos redukciójával méltóztassék módot és alkalmat adni a fiatalság nagyobb mérvű elhelyezésére.Meg vagyok róla győződve, hogy a kormány ezzel erős nemzeti szociális érzéket tanúsítana és a kormánynak ez az intézkedése nemzetünk jövőjét fogja erősíteni és biztosítani és ez a riatalság hálás lesz a kormánynak, ha gondoskodik az ő méltányos elhelyezéséről. A miniszterelnök úr ő nagyméltósága nagyszabású kormányprogrammjához minden konstruktív gondolkodású állampolgár hozzájárulását kérte. Ez e felhívás élénk visszhangra és méltánylásra talált és az újabban közbejött félreértéseknek a miniszterelnök úr szombati, magas államférfiúi önmérsékletről tanúskodó és bölcseségtől átható beszédében történt eloszlatása folytán a háborgó hullámok elcsendesedtek. A konciliáns felhívása, hogy ne keressük azt, ami elválaszt minket, megállapításom szerint helyreállította a nemzettel való lelki egységet és szemmelláthatólag méltánylásra talált ebben a magas Házban is, amelynek egyik nagytekintélyű tagja, még a miniszterelnök úr beszédének elhangzása előtt a Ház tagjainak helyeslésétől kísérve megállapította, hogy a miniszterelnök urat teljesen alkalmas-