Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

28 Az országgyűlés felsőházának 2U. ülése valakinek 50—100—200.000 pengős jövedelme van, egy évben csak egyszer váltson celluloidgallért. (Derültség.) Akinek van, annak tessék költeni, ez is hozzátartozik a gazdasági élet vérkeringéséhez (Ügy van! Ügy van!) Hadik ő excellenciájának rosszul esett, — ha jól értettem — hogy én ki akarom zárni a grófokat a demokráciából, illetőleg a néppel való érintkezésből. Ha ő exeellenciája engem közelről méltóztatna ismerni, tudná azt, hogy én vagyok egyike a legkonzervatívabb embereknek Magyarországon. En a társadalmi osztályok szerinti tagozódást nem helyeslem. Azonban a felső rétegnek az alsó réteggel való kacérkodását, amelynek politikai háttere van, szintén nem helyeslem. Mert ilyenkor az illetőben a gondolat belső érzése úgy sincsen meg. (Gróf Hadik János: Ezt nem lehet ránkfogni!) Excellenciádról nem beszélek. En elméletileg és akadémice beszélek. Bizonyára méltóztatik ismerni éppen saját társadalmi rétegében olyan urakat, akik túltesznek a legszélsőségesebb demagógokon. En ia történelmi osztályoknak és elsősorban az arisztokráciának szerepét nem abban látom, hogy túltegyenek az úgynevezett jelszópolitikában az alsóbb néprétegek képviselőin, hanem abban, hogy a történelmi tradíciókhoz híven, egy haladó konzervativizmus jegyében példátadóan irányítsák és vezessék a népet. (Elénk helyeslés.) Annak az arisztokratának és birtokosnak, annak a konzervatív társadalmi rétegnek, amely vidéken lakik és maga műveli a földjét, amely szereti ezt a földet, ismeri a népet és törődik vele, annak a pozíciója megingathatatlan. Az az arisztokrata azonban, aki idejön és itt a pódiumról hirdet olyan jelszavakat, amelyeknek • lényegével talán nincs is teljesen tisztában, önmaga társadalmi osztálya alatt ássa a talajt és ezzel az egész nemzetnek van kárára. Az értékek arisztokráciája, amit 'hangoztatni szoktam, nem zárja ki azt, hogy excellenciád és talán egy másik jeles, bár nem ugyanabból a társadalmi osztályból származó ember, egy állásponton legyenek. En a nemes magyar úr stílusát, aki tényleg stílusosan részt akar venni a magyar közéletben, helyeslem, csak óva intem mindazokat, akik nem tudván politikailag érvényesülni, olyan irányzatokhoz csatlakoznak, amelyek esetleg forradalmakhoz vezetnek. (Élénk helyeslés és taps.) Az alkotmány tiszteletéről is méltóztatott említést tenni. Gróf Széchenyi Aladár úr mögöttem valahol a diktátor árnyékát véli felfedeztni. Meg vagyok róla győződve, hogy annak a politikának, amelyről az előbb Huszár Károly barátom beszélt, amely bátran nekimegy a kérdéseknek, és amely nem sajnálja az időt és az eszközöket, hogy a magyar nép széles rétegeinek szociális helyzetén javítson, annak a politikának, amely bátor és nem fél az ellentétes jelszavaktól, hanem meggyőzni igyekszik a józan magyar népet, mert józannak tartom a fajtámat, annak a politikának nincs szüksége diktatórikus eszközökre. Mert egyről legyenek meggyőződve, mélyen t. uraim: olyan hatalom után soha nem nyúlnék, amely nem a lelkeken alapszik. Nekem egy mesterkélt hatalom, amely a szuronyokra van felépítve, nem is kellene, mert nem az a természetem; annak ellenére, hogy talán úgy nézek ki. (Derültség.) Ez velem szemben inkább a karikaturisták gyakorlata volt, akik állandóan Napóleonként ábrázolnak a publikum 1932. évi október hó 13-án, csütörtökön. előtt, holott ma egészen más korszakot élünk, mint az 1790-es időkben. (Helyeslés és taps.) A kartellekről is állandóan hallok. Ez is jelszó, megmondom őszintén. Jelszó azért, mert nem a lényeget fogja meg, csak az okot. A lényeg az, hogy olcsó árut kapjunk. En el tudom képzelni, hogyha például Széchenyi Aladár gróf, Hadik János gróf és Somssich László gróf Összefognak egy kartellben

r olyan árakat fognak megszabni, amelyek mindenkinek megfelelnek, de ha három uzsorás fog Öszsze ési kartellt csinál, (Derültség.) természetesen olyan árakat fog megszabni, amelyekben az uzsorásszellem fog jelentkezni. Ez az álláspont viszont nem jelenti azt, mintha a kormány nem volna elhatározva, hogy a kartellek kinövéseivel szemben a leghatározottabban járjon el. (Élénk helyeslés és taps.) Ő exeellenciája rendszerváltozást kíván. En azt hiszem, hogy eddig eléggé megváltoztattam a rendszert (Derültség.) és éppen azért — ha meg méltóztatik engedni — erre a kérdésre nem fogok kitérni. A pártdiktatúrát is kifogásolta és kijárásokról is méltóztatott beszélni. Sajnálom, hogy az egységespárttal kapcsolatosan méltóztatott a kijárásokról beszélni. Az természetes, hogy azt a pártot, amely kormányon van, illetve, amely hosszabb ideje támogatja a kormányt (Derültdég.) megunja a közvélemény. Itt nem mindig ideális okok azok, amelyek miatt megunják. Itt sokszor az úgynevezett húsos fazék felé való határozott tendencia nyilvánul meg mások részéről is. (Derültség.) Éppen ezért nem tudok ideális felfogást vallani akkor, amikor méltóztatnak ezt a kérdést taglalni. A lényeg az, hogy a magyar közigazgatásban és a magyar parlamenti életben az öszsaeférhetlenségi törvény révén olyan garanciák adassanak, amelyek folytán mindenféle kijárás, — hogy úgy fejezzem ki magamat — ez a típus megszűnjék. Ezért elsősorban minisztertársaim és én vagyunk felelősek- Hiszen mindig a végrehajtástól függ a dolog. Politikai szolgálatért anyagiakban megfizettetni erkölcstelen. (Zajos helyeslés és taps.) A politika akkor nívós és a nemzetre nézve akkor hasznos, ha. tiszta tógában járhatnak az emberek. Ezek a földalatti politikusok — amennyiben voltak, nem vádaskodom — nekem soha sem tetszettek. A magam részéről és minisztertársaim részéről is, máris elrendeltem, hogy mindenkit — tekintet nélkül arra, hogy képviselő vagy nem képviselő — aki valamely konkrét kérdéssel jön, amelynek gazdasági' koncepciói kiviláglanak, a miniszterek személyesen fogadjanak és megmondják róla véleményüket. De tessék vigyázni. Előfordulhatnak ú. n. kijárások, de általánosítani, az a képviselőkarra vagy egy pártra veszedelmes, mert ezzel erkölcsi értékeket teszünk tönkre olyan korban, amelyben rendkívül sok erkölcsi értékre van szükség. Legyen szabad a választójog kérdéséről is szólanom Bernát István t. barátom álláspontjára válaszolva. A modern politikai életben nagyon gyakori az a felfogás, hogy minden a választójogtól függ. Erre vonatkozólag azt a tiszteletteljes álláspontot képviselem, hogy nem a jog a fontos, hanem az, hogy egy nemzet jogai mellett, jogrendjében, amelyet maga alkotott, milyen életet él. Eltudok képzelni általános, titkos választói jogot és virágzást a nyomában. Itt nem értek egyet Bernát igen t. barátom fejtegetésével. Egyébként is vészedéi-