Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-41

334 Az országgyűlés felsőházának 41. üü képviselő beállításai ellen, mégis, miután Baranya vármegye közönsége a törvényhatósági közgyűlésen legutóbb félnapig foglalkozott ezzel a kérdéssel, kötelességet kell, hogy teljesítsek, miután Baranya vármegye bizalmából ülök itt, azzal, hogy röviden rátérjek a kérdésre a magam részéről is. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt teljes tárgyilagossággal, minden személyes él nélkül és rámutatok arra, hogy Bleyer képviselő úrnak az az állítása, mintha a németajkú nyelvi és kulturális fejlődés itt korlátozva, elnyomva volna, a tényekkel és a valósággal határozottan ellenkezik. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Gratz Gusztáv volt minisztertől kezdve le egészen a legkisebb nevű németajkú közéleti férfiúig, megállapítható, hogy egyedül Bleyer képviselő úr és az ő környezete az, amely a kormányzat intézkedéseivei tényleg elégedetlen. Mindenki más — amint ez a hír a lapokban is szellőztetve volt — teljes megelégedését fejezte ki ebben a tekintetben. Ez az elégedetlenség nem tárgyilagos alapon megállapított kritika. (Ügy van! Ügy van!) A képviselő úr bizonyos fokig kereste a feltűnést — ő tudja, mi okból — és felszólalásával meg is találta. (Derültség.) Azoknak, amiket pontonként felpanaszolt, egyike sem felel meg a tényeknek és Baranya vármegye németajkú polgársága, mely igaz lélekkel ragaszkodik a magyar állameszméhez, nem vállalja egyedüli vezérének Bleyer képviselő urat. (Helyeslés.) Baranya vármegye törvényhatósági közgyűlésem, ahol jelen voltak a kisebbség vezérférfiai, ők maguk szólaltak fel és az a határozat, amely ott hozatott, egyhangúlag jött létre. (Helyeslés.) De legyen szabad megemlítenem, hogy a nemzetközi jog szempontjából a kisebbségek megkövetelhetik, hogy a szerzett jogok respektál tassanak, de új jogok szerzése a többségi állam költségén nem követelhető. (Ügy van! Úgy van!) Ilyen nem létezik a kisebbségi jog terén. .Bleyer Jakab képviselő úr mégis azt követelte, ahol a németajkúak többségben vannak, A)-típusú iskola állíttassák fel, mégpedig természetesen államsegéllyel. Ez azt jelenti, hogy az iskolákban német legyen az oktatási nyelv. E mellett tiltakozik Bleyer képviselő úr az ellen, hogy óvódák, természetesen magyarnyelvű óvódák, állami óvódák állíttassanak fel. Hová vezet ez, mélyen t. Felsőház? Oda vezetne, hogy 30 év múlva ezek a németajkú jó hazafiak nem tudnak többé magyarul, pedig ma azt lehet mondani, mind magyarul beszélnek. {Ügy van! Ügy van!) De ezt ők maguk sem kívánják, helyesebben nemcsak hogy nem kívánják, hanem ez ellen elsősorban ők tiltakoznak. (Ügy van! Ügy van!) Arról nem szólok, hogy ezekben a felekezeti iskolákban a tanítói államsegély az állam részéről 80—90% hozzájárulást tesz ki. Ha Bleyer képviselő úr kultúrautonómiát követelne a német kisebbség részére, akkor, — ha ez teljesíttetnék^ természetesen az iskolák az autonómia költségén volnának fenntartandók — nézetem szerint, igen meggyűlne Bleyer képviselő úr baja .saját németjeivel, akik ezt semmi körülmények közt sem akarják, sőt sokan vannak, akik kisebbség sem óhajtanak lenni. Legyen szabad, mint érdekes esetet és tapasztalatot; a következőt felemlítenem. Ezelőtt három évvel, 1930 június havában Magyarországra jött Becker porosz kultuszminiszter dr. Richter miniszteri igazgatóval, aki minisztériumában körülbelül államtitkári rangot töle 1933. évi június hó 23-án, pénteken. lőtt be. A miniszter dr. Klebelsberg Kunó gróf berlini látogatását viszonozta. Körülbelül tíz napot töltöttek el Magyarországon és a vidékre is elmentek. Eljöttek a többek között üaranya varmegyébe is és ott nekem szerencsém es alkalmam volt vidéki otthonomban szivesen látni ezt az illusztris társaságot. Kivittem ezt a társaságot németajkú községekbe, többek között Németbolyba. Németboly, amely a villányi kerülethez tartozik, egyike a legnagyobb községeknek azon a vidéken, még annak idején nem Bleyer képviselő úr képviselte, hanem Wild József. Mondom, megjelent ott a német kultuszminiszter úr az ő társaságával es tapasztalta azt a jólétet, amely még 1930-ban ott meglehetősen mutatkozott, látta, hogy milyen jó módban élnek az emberek, hogy kultúrájuk mennyire megvan-; és hallotta, hogy egy 15 éves leány kitűnő németséggel köszöntötte Őt fel, utána pedig ugyanaz a gyermek kifogástalan magyarsággal köszöntötte Klebeisberg kultuszminiszter urat. Ez is annyira kielégítette és meghatotta, hogy a tapasztaltak felett való örömének adott kifejezést és elragadtatva szólott az ott egybegyűlt rengeteg emberhez. Legyen szabad felolvasnom, amit ' mondott. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «örömmel állapítom meg, hogy Önöknek itt jobb dolguk van, mint Németországban a kisbirtokosoknak. Megtartották 200 éven keresztül kultúrájukat és jó módban élhetnek. Kérem, legyenejc hűséges tagjai a magyar hazának, amelynelc mindent köszönhetnek.» Ezek voltak szavai. Ugyanez a miniszter úr este, amikor Hazatértünk és a napi eseményeket megbeszéltük, a következő kijelentést tette (olvassa): «Ha még egyszer eljön valaki hozzám Berlinbe es panaszolni próbálja a német kisebbségek nehéz helyzetét Magyarországon, azt hivatalomból ki fogom dobni.;> Ezt jelentette ott ki. Ez a kormányzat ma már nincs tudvalevőleg uralmon, mert ma nacionalista kormány van Németországban. Meg vagyok azonban győződve arról, hogy a nacionalisták, akiknek lapjai tudomásom szerint alig közölték a Bleyer-esetet, bizonyára éppen úgy gondolkoznak, mint Becker miniszter gondolkozott, épp úgy megkívánják és tanácsolják a német kisebbségnek, hogy legyenek hű polgárai ennek a hazának, amelyben 200 év óta ilyen módon élnek és ilyen bánásmódban részesülnek. Nem tartom még feleslegesnek^ felemlíteni, hogy a villányi kerület régi képviselője, Wild József, aki szintén jelen volt, a végén megköszönte a német kultuszminiszternek az ő kerületében tett látogatását és örömének adott kifejezést, hogy a miniszter úr meg volt elégedve. Egyben elpanaszolta, hogy a viszonyok kezdenek romlani,, amint 1930-ban már mutatkoztak ennek jelei és azt mondta, hogy ha a miniszter úr a szívéhez nőtt németajkúak jólétét biztosítani akarja, akkor legyen szíves odahaza intézkedni, hogy az általunk termelt gazdasági termeivényeket, állatainkat kivihessék Németországba eladni. (Helyeslés.) Ezt kérte a képviselő úr és a német kultuszminiszter meg is Ígérte, hogy majd tesz lépéseket, de a várt válasz eddig még nem érkezett meg. Ennyiben voltam bátor erről a kérdésről szerzett tapasztalataim egy részét röviden ismertetni. (Helyeslés.) Azért adtam elő ezt, hogy egy kérést intézhessek a mélyen t. miniszterelnök úr ő excellenciájához, aki ezzel az ügygyei foglalkozik, nevezetesen azt, hogy ne egyedül Bleyer képviselő úr javaslatait méltóztas-