Felsőházi napló, 1931. II. kötet • 1932. október 13. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-24

10 Az országgyűlés felsőházának 24. ülése nak, talán holnap, talán holnapután, e belső erők fokozására kell készülnünk. Ennek a nemzetnek egységesnek és erősnek kell lennie, ennek a nemzetnek felemelt fővel kell a világtörténelem kapujában állnia, hogy megtegye kötelességét önmagával és az emberiséggel szemben. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik gróf Somssich László ő nagyméltósága. (Felkiáltások: Szünetet kérünk!) Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést úból megnyitom. Gróf Somssich László ő nagyméltósága következik szólásra. (Halluk! Halluk!) Gróf Somssich László: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk Halljuk!) Mindenekelőtt meg kell emlékeznem arról a mély hazafias kötelességérzettől áthatott munkásságról, amelyet gróf Károlyi Gyula minisztrelnök úr (Éljenzés) egy éven át kifejtett, midőn súlyos örökséget átvéve, bocsátotta rendelkezésre személyét a köznek, (Ügy van! Ügy van!) személyét illetőleg menten minden ambíciótól, ami a dicsőséget illeti, amely azzal a magas polccal jár, amelyet Ő betöltött, de tárgyi tekintetben igenis a maximumig kifejtve ambícióját, hogy tőle telhetőleg legjobban szolgálhassa hazája ügyét. (Ügy van! Úgy van!) Amúgy is rögös útját tövisekkei hintették be, és így azt a terhes örökséget nem tudta és nem engedték úgy liquidálni, ahogy ö azt szerette volna. A nemzet hálája kísérte vállalkozását, és személye mindenkor példaképe lesz az önzetlen, igaz magyar hazafiságnak. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Mélyén t. Felsőház! Olyan időket élünk, amidőn nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy mindent a mezőgazdasági és egyáltalában a gazdasági világkrízis rovására írjunk, hanem egy erőteljes aktivitást kell kifejtenünk, hogy önállóan, saját magunk- törekedjünk helyzetünkön javítani oly irányban és oly módszerekkel, amelyek felett való intézkedés kizárólag a mi hatáskörükben van. El kell ismernem, hogy a mélyen t. új miniszterelnök úr ő excellenciájának több ízben és több helyen hangoztatott programmja és tervei, amennyiben azok a megvalósulás stádiumába jutnak, bő anyagot és kezdeményezéseket tartalmaznak ebben az irányban. (Ügy van! Ügy van!) Gazdasági életünk már nem tűri tovább a passzivitást, cselekedni kell, és pedig sürgősen és tervszerűen, bizonyos harmonikus kapcsolatot kell teremteni az egyes intézkedések között, mert semmi sem bosszulja meg mását jobban, mintha gazdasági életünket incidentaliter hozott rendelkezések, pári;Dolitikai, vagy pláne személyes momentumok irányítanák. (Ügy van! Ügy van!) E tekintetben megnyugvással hallottuk a miniszterelnök úr ő excellenciájának abbeli nyilatkozatát, hogy pártdiktatúrát semmi körülmények között sem óhajt inaugurálni. (Helyeslés.) Annál inkább kell az önálló cselekvés terére lépnünk, mert — mint látjuk — nemzetközi vonatkozásokban még nem mutatkozik a kibontakozás lehetősége. A stresai gazdasági konferencia ajánlásokban és frázisokban me- j rült ki, amelyek számunkra kézzelfogható < eredményeket és segítséget nem jelentenek, mert csak nem nevezhető segítségnek az a bizonyos két frankos exportgabona-prémium, amelynek abba a bizonyos alapba való befolyása is még igen problematikus, 1932. évi október hó 13-án

t csütörtökön. Helyesen és teljes őszinteséggel, férfias nyíltsággal fejtette ki Teleszky ő excellenciája ott kint azokat a szempontokat, amelyek egyedül alkalmasak a tekintetben, hogy a mi helyzetünkön javíthassanak. Bár csak értenék meg ezt odakinn azok, akik erre az intézkedésre hivatottak és ne hallgassanak egyoldalii egoisztikus elvakultságra. A bürokratizmus letörése a hivatalokban, a hivatalos óra pontos betartása, a közé

1 et tisztasága és az állami pénztárból dotált állások halmozásának megszüntetése, ezek mind olyan tények, amelyek megvalósítását a miniszterelnök úr ő excellenciája kilátásba helyezte. Bízom az ő férfias és egyenes jellemében, hogy e tekintetben megalkuvást nem fog tűrni és nem fogja megengedni, hogy olyanok akadályozzák meg ezt, akik ebben a tekintetben érintve lesznek, mert ilyenkor a közvéleményt mindig maga mellett fogja találni, s azt hiszem, hogy ez rá nézve a legnagyobb megnyugvást fogja nyújtani. Egy olyan új érát kell belevinni közéle tünkbe, amely telítve van munkával és szo ciális érzékkel. Gyors és expeditiv intézkedések szükségesek a hivatalokban, amire ő excellenciája itt e Házban rámutatott, főleg á minisztériumokban, és nem kétkedő, tapogatódzó és habozó gesztió, főleg gazdasági vonatkozásokban, mert a gyors intézkedés többnyire a sikort is magában rejti. A helyzetek ugyanis a mai rendkívüli változó gazdasági viszonyok között napról-napra változnak, és egy elkésett intézkedés esetleg tönkreteheti mindazt, amit egy szépen felépített terv valóra váltana. Minthogy nem akarom a mélyen t. Felső ház türelmét hosszasabban igény bevenni, (Halljuk! Halljuk!) a mélyen t. miniszterelnök úr több helyen elhangzott nagyarányú programmjából csak két szempontot kívánok kiragadni, amelyek gazdasági vonatkozásúak és amelyekre néhány észrevételt óhajtok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Teljesen osztozom ő excellenciája felfogásában az adómorál tekintetében, de mégis megértést kérek a mezőgazdasággal foglalkozók részére. Mai adórendszerünk olyan komplikált és annyiféle címen adózunk, hogy az adóknak jóformán se szeri, se száma. Egy aziránt érdeklődő ismerősöm kiszámította, hogy Magyarországon 128 címen adózunk. Egyik főtörekvése és feladata tehát az kell, hogy legyen ennek a kormánynak, hogy ezt az adózási rendszert a maga komplikáltságában, a maga sokoldalúságában lehetőség szerint egyszerűsítse. iVggályomnak lényege azonban az, hogy amíg a mezőgazdasági termények értékesítési lehetősége, az árszínvonal javulása be nem következik, illetőleg a termelési eszközök és költségek drágasága nem csökken, ameddig tehát a mai helyzet tart, addig ezt a magas adózást, amelyben mi most jelenleg vagyunk. fenntartani nem lehet. Ezek az adók mind a HO pengős búzaárra és a 120 filléres élőállatárra voltak bazirozva, (Ügy van! Ügy van!) es azóta, amióta ezek az árak lényegesen csökkentek, a mezőgazdaság terhei újabb adókkal i'okoztattak, sőt egyes adók újból emeltettek. Méltóztattak a lapokban olvasni, hogy Franciaországban a közelmúltban a gazdáknak lényeges és erőteljes megmozdulása volt tapasztalható, ami abból eredt, mert a vidéki piacokon a búzának ára 100 francia frankra esett

; Ez 22'5 pengő. -Méltóztassanak ezt szembeállítani a magyar vidéki 11 pengős búzaárral. Kinyilatkoztatták, hogy a kormány vagy