Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-7

Az országgyűlés felsőházának 7. ülése 1931. évi december hó 17-én, csütörtökön. 79 kerüljön, sőt a cél éppen ennek az ellenkezője. Ez igaz és helyes, erre törekednünk kell, de ma egy adott helyzettel állunk szemben, a nyomorúság megvan, ezt a nyomorúságot hurcolni kell. A magyar nép óriási lemondással viseli a maga keresztjét, de joggal várhatja, hogy ebben r a kereszthordozásban mindenki szenvedjen és senkisem legyen ebből kivonva. (Egy hang a balközépen: Ez meg is van!) A termelő munkát meg kell indítani. A termelő munka életet jelent, annak megállása halált. Mi nem akarunk meghalni, mi élni akarunk és meg akarjuk látni még egyszer Magyarország felvirágoztatását. Mivel a kormány jelentése erre nézve minden tekintetben nem nyugtat meg engem, a jelentést el nem fogadom. Elnök: Szólásra következik Teleszky János ő excellenciája. Teleszky János: Nagyméltóságú Elnök Űr! T. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt rátérnék azokra a nagy pénzügyi és gazdasági problémákra, amelyek az országot ma foglalkoztatják és amelyekre felszólalásomban utalni akarok, — amely felszólalásom folyamán módom lesz válaszolni a t. előttem szólott felsőházi tag úrnak egy pár megjegyzésére is, — méltóztassanak megengedni, hogy előbb egy személyesnek látszó, de tényleg nézetem szerint nem személyes kérdéssel foglalkozzam. (Halljuk!) Amikor a nyáron a jelenlegi kormány megalakult, nem voltam abban a helyzetben, hogy a pénzügyi tárcát elvállalhassam;. Nem, részben azért, mert fizikai és idegbeli állapotomat nem tartottam elég erősnek azoknak a nagy feladatoknak megoldására, amelyekkel ma az orszáigban a pénzügyi tárca vitele együtt jár. Nem voltam abban a helyzetben továbbá azért, mert igen mélyreható "politikai kérdésekben nézeteiim nem esyeznek a képviselőházi többség nézeteivel. De főként azért nem, mert tudatában voltam annak, amit azóta is állandóan észlelek, boo-y a? orszáor aiOTárközönséerének tekintélyes része előtt személyem és működésein nem részesül abban a bizalomban, amely bizalomra fpHótlprnil szüksége van annak, aki a mai viszonyok között Masryanország nénziigveit vezetni alDBT"*. e^y ol

v

an erős társadalmi és gazdasáigl osztály részéről- mint amilven nálunk az aerrárközönsée', amely ú<ry gazdasági, mint politikai életünkben predomináló szereüet játszik. Amikor ilyen okokból nem voltam abban a belvzetben. hogy

1 a T>énzü

í

rvi tárcát vállalhassam- másrészt a legnasryobb mértékben méltán volta m azt az igrazi magyar úrhoz illő önfeláldozást- (Üpv van! Úgti van!) amivel a jelenlesri miniszterelnök úr vállalkozott. (Általános éljenzés és taws) az leien nehéz kérdések megoldására ^em törődve semmivel, csak azzal a köteJp^éo-érz^ttel, amit az ő mintán jelleme neki cliV^lt (tt^Hi van! Űav van! Éljenzés). Ilyen körülmények között természetes, hogy felajánlottam a nainiszterelnök úrnak csekély erőmet, hogy szolgálatára állok minden tekintetben, amely tekintetben ő ezeket a szolgálatokat igénybe akarja venni. (Helyeslés és éljenzés.) Nézetem szerint kötelessége ez ma minden komoly magyar embernek, (Ügy van! Ügy van!) hacsak áthidalhatatlan politikai ellentétek ebben nem akadályozzák. (Ügy van! Ügy van!) De kétszeres kötelességem volt ez nekem, aki az általam előbb

1 említett okokból nem voltam abban a helyzetiben, hogy abban a nagy felelősségben, amelyet a miniszterelnök úr magára vállalt, osztozkodhassam. Ez a nyilatkozatom, hogy a miniszterelnök úrnak' szolgálatára állok minden tekintetben, a sajtó és a közvélemény részéről félreértésekre adott okot. A sajtó és a közvélemény tekintélyes része előtt úgy vagyok feltüntetve, _ mint aki az ország pénzügyeinek fő irányítója, fő intézője, inspirátora, pénzügyi diktátora. A legkülönbözőbb címekkel illettek. Sem a kormány, sem én nem tartottuk érdemesnek ezekkel a hírekkel szemben állást foglalni (Helyeslés balfelől.h annyira kézenfekvő ezeknek komolytalansága. Hiszen a^ kormányfelelősség kérdésével annyira ellentétben áll az, hogy egy kívülálló ember a legfontosabb kérdésekben, mint diktátor, vagy mint nem tudom milyen inspirátor szerepeljen, hogy nem tartottuk érdemeseknek ezekre a kósza hírekre reflektálni. Utóbb beláttam, hogy etekintetben hibát követtem el. Hibát követtem el egyrészt azért, mert ez a hit az ország közvéleményében anynyira elterjedt, hogy garmadával kapom naponta a leveleket a legkülönbözőbb t címeken, amely levelekben kérnek ensrem szegény félrevezetett emberek, hogy ügyüket így vagy úgy intézzem el, hogy erre vagy arra a miniszterre parancsoljak rá, hogy ezt és ezt a dolgot így meg úgy csinálja, (Derültség.) mert hiszen én vagyok az ország sorsának főintézŐie. De hibát követtem el azért is, mert sajnálattal kell észlelnem azt, hogy az az ellenszenv, amely az én szeméivemmel és működésemmel szemben az ország tekintélyes köreiben a múltban megvolt és ma is megvan, s amely — mint mondottam — részben, sőt főként akadályozta azt, hogy a pénzügyi tárcát elvállalhassam, úgy látom, hogy ez az ellenszenv, ez a bizalmatlanság ezeknek a kósza híreknek a nyomán átterjedt a kormányra, a kormány pénzügyi politikájára, amelyért a kormány felelős és amelynek irányítója, azt hiszik, hogy én vagyok. Ezért meg kellett ragadnom az első alkalmat, amikor a jelenlegi kormány megalakulása után a Felsőházban felszólalok, hogy ezeket a tévhiteket eloszlassam. (Helyeslés.) Mint említettem, a miniszterelnök úrnak szolgálataimat felajánlottam. A miniszterelnök úr szolgálataimat tényleg igénybevette, amennyiben felszólított, hogy az állami és önkormányzati pénzügyek és költségvetések megvizsgálására kiküldött hatosbizottság elnökségét fogadjam el, — amely hatosbizottság maga is tisztán véleményező, de nem intézkedő szerv — továbbá a miniszterelnök úr megtisztelt azzal, hogy egyes fontos, különösen a külföldet érintő kérdésekben, véleményemet kikéri. Ez a szerepem, t. Felsőház, sem több, sem kevesebb. Nem vagyok sem diktátor, sem főintéző, sem inspirátor, hanem igenis rendelkezésére állottam a miniszterelnök úrnak, csekély képességeimhez mérten, amikor az ő nézete szerint véleményemet vagy munkaerőmet idénybe akarta venni, és rendelkezésére fogok állani minden személyes támadások ellenére a jövőben is. (Elénk helyeslés és taps") Nagyon megkönnyíti részemről ezt a feladatot az, hogy a miniszterelnök úr Programm jának legfőbb nontjávai, azzal, ami az ő egész programmjának gerince, az infláció elleni küzdelemmel teljes mértékben egyetértek. (Élénk helyeslés.) Meggyőződésem, hogy a jelenlegi súlyos bajokat ez a nemzet ki fogja heverni, ha az inflációt meg tudjuk akadályozni, de súlyosak aggodalmaim egy újabb infláció esetén, a nemzet jövőjét illetőleg, — mert az a nemzet, amely ezer éven át minden nehézséggel 1 dacolt, és ezeréves történelmének nem egy kor-