Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.
Ülésnapok - 1931-7
76 Az országgyűlés felsőházának 7. ülése kívül megnehezítette az is, hogy túlméretezett államháztartásunk fenntartásához erején felül kellett hozzájárulnia. Itt szintén nem a magamvéleményét mondom, álljon itt Sulyok Endre pénzügyi segédtitkár úr könyvéből egy rész, aki az államháztartás dolgait ismerteti. Szerinte az 1930. évben a földbirtok jövedelemadóalapja 384 millió pengő volt, ezzel szemben a tőke vagy on mindössze 21 millió pengő jövedelem lután volt megadóztatva. Hol van itt az arány, mondja ő. Nem kevésbbé szembeszökő az az adat, hogy a részvénytársasági formában megnyilvánuló nagyipari és nagykereskedelmi tőke 120 millió pengő jövedelmet vallott be. Ezeknek a vállalatoknak valóságos jövedelmét pedig ugyancsak ő szerinte legalább a felvett Összegnél 50%-kai nagyobbra^ tehetjük, mert nem hagyhatjuk figyelmen kívül a társulati adó alá eső vállalatoknak azt a lehetőségét, amellyel ugyancsak ő szerinte ezek élnek is, hogy a valóságos jövedelmet tartalékolások és egyéb könyvelési módozatok formájában tüntetik el. Méltóságos Felsőház! A száraz adatokat a pénzügyi államháztartás egyik tisztviselőjének könyvéből merítem, méltóztassék efelett meditálni. Nemcsak aránytalanul volt megadóztatva a mezőgazdaság az iparral és a nagytőkével szemben, hanem az ezek érdekében meghozott vámtarifák segítségével még hatalmasabb adófizetője lett ezeknek. Azt hiszem, nem szükséges adatokat felsorakoztatnom, és a Felsőház drága idejét ezzel igénybevennem, hiszen számtalanszor bebizonyították már szakemberek, hogy a mezőgazdaság az említett vámvédelem hatása folytán mennyivel a világpiaci árakon felül kénytelen az üzeme folytatásához szükséges anyagokat és cikkeket megfizetni és ugyanakkor milyen védtele; nül van kiszolgáltatva az egész világon folyó kegyetlen, kiméletlen gazdasági világversenynek. A mezőgazdaság életének vékony gyertyaszála tehát két végén ég. Az egyik oldalon a kíméletlen és magas közterhek, a^másik oldalon az említettek folytán való drága termelés tüzében. Ugyanakkor most már teljes egészében olvasztja ezt az egyre fogyó gyertyát a mindent elsöprő, most már csakugyan elmondhatjuk, az egész világra rászakadt gazdasági válság. Az árak teljes megsemmisülése elsősorban szintén a mezőgazdaságot érinti, ellenben az óriási tartaléktőkével rendelkező ipari vállalatok továbbra is vígan élnek; a mezőgazdaság teljesen tönkrement, sőt a kíméletlen adóprés által szorongatott mezőgazdatársadalom minden elfogadható és elfogadhatatlan áron kénytelen elvesztegetni -még meglevő állatállományát. Méltóztassék meghallgatni, hogy mit jelent az, amikor 20 pengős tehenek rő és 5 pengős lovakról hallnnk. A mezőgazdaság egyéb produktumait, terményeit, a búzát, ezeknek az intézkedéseknek jóvoltából már régen 4—5 pengőért volt kénytelen elvesztegetni és a mezőgazdaságnak ebből a sanyarú exportjából befolyó devizát a Nemzeti Bank kurzusain kapja meg a nagyipar. A végpusztulásban szenvedő, százszor kihasznált mezőgazdaság még f utolsó pusztulásában is nemzetig ajándékot kénytelen adni a javakban duskálkodó százezerpengős igazgatósági tagságokat fizető ipari és kereskedelmi nagytőkének, amely nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az egész fogyasztó közönséget is tönkretette és ha idejében észbe nem kap, ő maga is utána megy a pusztulásnak. Be hogy teljes legyen a kép, meg kell emlékeznünk arról a kiméletlen kamatpolitikáról, amellyel az adósságcsinálásba 1931. évi december hó 17-én, csütörtökön. belekényszerült mezőgazdaság, gazdatársadalom megkapja a kegyelemdöfést. A legteljesebb tisztelettel szólok a Nemzeti Bankról, de az adta meg a kamatpolitika irányát minden tekintetben. Az előadó úr tegnapi felszólalásához csak azt fűzöm hozzá* hogy midőn a népszövetségi Ibizottság jelentését ebből a szempontból tárgyalta, azt kell mondanom, hoigy timeo Danaos et dona ferentes. Ez a kamatpolitika minden termelést lehetetlenné tesz. Hiszen ima deviazkorlátozás van, pengőkiviteli tilalom van, rendelet, csendőr, rendőr, határőr, finánc védi a valutát, miért kell akor nemzeti termelésünket teljesen megfojtó kamatlábat fentartani? Mit jelent a kamatláb magassága'? Méltóztassék megengedni, hogy egy pár szóval rávilágítsak a helyzetre. 1928 június 30-án 972 millió pengő teher volt bekebelezve a magyar földr,e. Ez 1930 június 30-ára, tehát két esztendő alatt 1648 millió pengőre, vagyis 32.8%-kai emelkedett nem is beszélve arróL hogy az akkor még be nem kebelezett, de ma már túlnyomórészt bekebelezett teherről megállapíthatjuk, hogy két milliárdon jóval felüli súlyos teher nyomja a világversenyben magára maradt magyar mezőgazdaságot. Ezután a horribilis kamat után fizeti ,a minden gazdasági életnek, minden termelésnek még a lehetőségét is kizáró gyilkos magas kamatot Méltóztassék figyelembevenni, hogy amikor átlagban 12—14 és 16%-okát fizet az az adózó, az elmúlt hat esztendő alatt adósságát egyszer már ki kellett neki fizetnie. Ha ezeknek figyelembevételével nézzük az ország helyzetét, méltóztassék megengedni, nem lehetek egyi véleményen Korányi ő excellenciájával, akinek az egyik napilapban megjelent véleménye, interjúja szerint a magyar mezőgazdaság sokkal nagyobb rejtett ibelső erővel ren dielkezik, mint az kívülről látszik. A helyzet tárgyilagos vizsgálata alapján mondhatom, hogy ez a hatalmas belső erő ma már jórészben a multak emléke és mióta államháztartásunk stabilizálódott s a pénz értéke — mert hisz a pénz is^ áru — megnövekedett, a pénz értéknövekedése és a nagyipar hatalma alatt a magyar mezőgazdaság Összeroppant Ma az egész világon egyetlen jelszó van, ezt őszintén megmondom, a pénz őfelségének imádása és imádtatásai. Ha lemegyünk vidékre az emberek közé, mindenki előtt egy cél lebeg: hogyan tudna még meglévő vagyonálból készpénztőkét csinálni és az immorális magas kamatjövedelemből kényelmesen élni. A vüág vezetőinek félrecsúszott észjárása szerint a pénz lett minden, más semmit, de semmit nem ér. A nemzeti vagyon többi része, a ház, a föld, ennek termeivénye, a munka, az ember, az élet, ez mind semmivé lehet, az értékek tizedére, századára lesüllyedhetnek, sőt teljesen értéktelenné válhatnak, csak a pénz marad szent és sérthetetlen. Akik pénzzé tették vagyonukat, akik munkából éltek, dolgoztak, bármilyen foglalkozást űztek légyen, mindnyájan tönkrementek. Akik pár évvel ezelőtt akár számításból, akár a véletlen intézkedés folytán vagyonukat még akkor pénzbe tették, élvezték ezeket az immorális magas kamatjövedelmeket, adót ez után nem fizettek, és ha ma vásárolni akarnak, ugyanabból a pénzből kétszer, háromszorannyi ingatlant vehetnek, mint azelőtt két-három évvel, sőt számítások alapján mondom és ez így van, hogy ÖtszÖr-hatszorannyít, mint az, aki a nemzeti termelő munka érdekében dolgozott és munkája következtében teljesen tönkrement. Máskor is volt már pénz- és bálványimádás, de azt hiszem, ilyen bálványimádás még sohasem