Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-6

Az országgyűlés felsőházának, 6. ülése i szetesen a mi helyzetünk is sokkal súlyosabb. Amig van valaki, aki tud rajtam segíteni, addig inkább van reménységem; ha azonban nincs körülöttem senki, aki az én bajomon segíteni tudna, mert a többiek is betegek és gyöngék, akkor természetesen az én reménységem is sokkal alább kell, hogy szálljon. Mindamellett megállapítja a népszövetségi jelentés, hogy ezeken a külső okokon kívül vannak bizony belső okok is, amelyek ezt a helyzetet részban előidézték, részben súlyosbították. Azt mondja, hogy a helyzetet súlyosbítja (olvassa): «a kiadásoknak a bevételeket meghaladó mértéke, a külföldi kölcsönöknek túlzott mértékben és gyakran nem produktív célokra történt igénybevétele, a ki nem elégítő ihitelellenőrzés. Hozzá teszi még (olvassa): «hogy a kölcsönök túlzott igénybevételéből eredő nehézségek végső megoldása nem kereshető külföldi hitelek további igénybevételével.» Ezt az utóbbi niegállapítást igen fontosnak tartom. Meggyőződésem ugyanis, ihogy ez nagy igazság és pedig nemcsak olyan időben, amikor nem lehet hitelt kapni, hanem általánosságban. Nálunk túlságosan elterjedt felfogás volt, úgy a közületi, mint a magángazdaságban, hogy az a pénz, amelyet az ember hitelbe kap, olyan, mintha ajándékba kapta volna. (Igaz! Ügy van!). Körülbelül az volt az érzés náliunk igen gyakran — itt inkább beszélek a magángazdaságról, mint a közületi gazdálkodásról, de az utóbbiban is reá találunk ennek nyomaira — hogy az egyedül üdvözítő manna, amely lehull ide, egy kölcsön, amelyért 8—9—10%-ot kell majd fizetni. Fokozottan áll ennek tarthatatlansága akkor, mikor a világon a kamatláb olyan horribilisán felment, hogy egyéni meggyőződésem szerint ezen a ponton kell majd a szanálást valamiképp megkísérelni, mert 9— 10%-os pénzzel sem a magyar, sem más közgazdaság termelni nem képes. Ezt csak mellékesen említem meg, de mindenesetre megállapítandó, hogy pro Bio et nunc, de ismételten hozzátehetem, hogy máskülönben is nem lehet ezeket a bajokat kölcsönökkel gyógyítani, ami nem azt akarja jelenteni, hogy átmenetileg nem lehet szükség kölesönökre, okosan, célszerűen, produktívan befektetendő és megfelelő kamatok mellett felveendő kölcsönökre, avégből, hogy megint egyenesbe tudjunk jutni, de hogy a kölcsönvétel az egyedüli üdvözítő arkanum, ezt a gondolatot azt hiszem egyszersmkidenkorra ki kell küszöbölni a magyar mentalitásból. (Helyeslés.) Ami a kölcsönöket illeti, méltóztatik tudni, hogy a íhelyzet hogyan alakult. A kiadások folyton emelkedtek, a bevételek pedig csökkenést mutattak, és végül előállt az a helyzet — nem akarnám a t. Ház türelmét itt .igénybevenni — hogy 1930/31-:ben már 116—117 millió pengős hiány mutatkozott a költségvetésben, és ez EL hiány is tulajdonképpen, mint kiderült a nyár folyamán, sokkal magasabb, mint amennyinek a költségvetés feltüntette. Nem akarok immorálni e tekintetben és csak röviden kívánok rámutatni, hogy a népszövetségi jelentés azon tárgyalások alapján, amelyek a kormánnyal folytak, azon vizsgálatok alapján, amelyeket a bizottság maga lefolytatott, bizonyos eredményre jut számszerűleg e tekintetben. Az ő véleményök szerint 800 millió a budgetösszegnek azon felső határa, amelyet az ország elbir. E^ tekintetben a kormány önmaga abban a véleményben volt, hogy ilyen messzire lemenni nem tud, ellenben 890 millióban tudjia a kiadások felső határát megállapítani, A költségvetési év hátralevő 31. évi december hó 16-án, szerdán. 61 nyolc hónapjára, novembertől június végéig számítva, 850 millió pengős alapra tétetnének a kiadások, ami nyolc hónapra számítva 565 millió pengőt tenne ki. Igen fontos ezzel kapcsolatban a miniszterelnök úrnak az a nyilatkozata, hogy a kormány teljes tudatában van az inflációban rejlő veszélyeknek, és szilárd elhatározása, hogy az inflációtól tartózkodni fog, amihez hozzátette, hogy amennyiben úgy találná, hogy a folyó költségvetési évben az egyensúlyt lehetetlen az ezidőszerint megtett intézkedésekkel fenntartani, úgy haladéktalanul további csökkentéseket fog elhatározni. Ez nézetem szerint a tengelye, a punctum saliense egyfelől a ^ népszövetségi jelentés 'megállapításainak, másfelől programm és nyilatkozatok dolgában a kormány tervcinek. Mert eggyel legyünk tisztában. Csak teljesen laikus, csak iskolázatlanságból és a 'tapasztalatoknak csodálatos módon meg nem értéséből — pedig elvégre a magunk bőrén szenvedtük el tegnap — keletkezhet minden olyan álláspont, amely inflációt, mégpedig bármiféle módon, bármiféle mértékben való inflációt, ideértve az úgynevezett korlátozott inflációt is — ez újabban divatba jött jelszó, de ezt is ideértve — kíván. Ez csak vész, enyészet, ettől úgy kell tartózkodni, mint a pestistől. (Általános helyeslés.) Ha ettől a meggyőződéstől az ország közönsége felülről lefelé nem lesz áthatva, akkor nincs garancia arra vonatkozólag, hogy nem kerülünk megint olyan helyzetbe, mint voltunk, olyan helyzetbe, amely ^most sokkal rosszabb lenne, mert összehasonlíthatatlanul gyorsabb volna még a lezuhanás tempója. Hisz mikor az első inflációval álltunk szemben, eleinte nem tudta a publikum, hogy mit jelent, azt modták, hogy drágaság van és örültek, hogy többet kaptak az áruikért, míg ma a legutolsó cselédleány tudja, hogy az infláció mit jelent, tehát a tempója ennek az esésnek, zuhanásnak mérhetetlenné, kiszámíthatatlanná válik, ettől tehát minden körülmények közt tartózkodni kell. (Helyeslés.) Nem akarom részleteiben ismertetni a kormány nyilatkozatát, azonban foglalkoznom kell bizonyos konklúzióival a népszövetségi jelentésnek, mert ezek bizonyos megállapításokra adnak alkalmat, amelyek azt hiszem, meglehetősen hasznosak, nem a végből, távolról sem, hogy rekrimináljanak, ennek tényleg semmi értelme nincs az ország jelenlegi helyzetében, hanem pusztán és egyedül azért, hogy ebből a jövőre vonatkozólag levonjuk a következtetéseket. A népszövetségi jelentésnek 7. oldalán a következő foglaltatik. Miikor kifogásoljia azokat az intézkedéseket, amelyek az állami kiadások csökkentésére szerinte nem elegendők, ezt mondja (olvassa): «Igen fontos, hogy a költségvetés oly módon állíttassék össze, hogy teljesen feltüntesse az állam pénzügyi kötelezettségeit és hogy e célból a költségvetés egységessége sokkal tökéletesebben érvényesíttessék, mint ezidőszerint.» E megállapítását kiegészíti az állami üzemek beruházásainak ismertetése kapcsán — megint szószerint olvasom — a következővel (olvassa): «A beruházásokra vonatkozólag megadott számok nem azonosak az állami üzemek költségvetéseiben szereplő számokkal, mert egy meg nem felelő költségvetési rendszer követése folytán a beruházási kiadások legnagyobb része a költségvetésen kívül az országgyűlés előzetes ellenőrzése nélkül nyert 11*