Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-23

Az országgyűlés felsőházának 23. ülése Felsőház az igazolóbizottság jelentésének tárgyalására a sürgősséget a házszabályok rendelkezésének megfelelő módon kimondotta. Gróf Hadik János ő excellenciáját illeti a szó, aki interpellációját fogja előterjeszteni. Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök TJr! T. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés részletes vitájánál határozati javaslatot terjesztettem elő, amely a társadalombiztosító öregségi és rokkantsági ágazatának részére beszedett járulékok fizetésének hosszabb időre való elhalasztásáról szólott. Nagy meglepetésemre Zsitvay igazságügyminiszter úr a miniszterelnök úr nevében kijelentette, hogy bár nagyon sok argumentum szól javaslatom mellett, mégis kéri a Felsőházat, hogy ezt a határozati javaslatot ne fogadja el. Minthogy abban a véleményben voltam, hogy a Felsőház többsége osztozik az én álláspontomban és nagyon kevesen voltak akkor az ülésen, nem akartam határozati javaslatomat kitenni annak, hogy leszavazzák és ezért visszavontam. Most azonban interpellációt intézek a kormányhoz azért, hogy nyilatkozatát provokáljam a kormánynak ebben a kérdésben, amely a kisexisztenciák szempontjából nem közönyös, hiszen exisztenciák pusztulnak el e miatt (Úgy van! balfelol.) és feltétlenül szükséges, hogy e tekintetben valami komoly intézkedés történjék. Zsitvay ő excellenciájának nyilatkozatából úgy láttam, mintha ez az egész kérdés a kormányt meglepte volna, mintha valami novum, új dolog volna, amelyről ilyen gyorsan határozni nem lehet. Ez a kérdés azonban először is már hivatalból kellett, hogy érdekelte legyen a kormányt hónapok óta, hiszen fel is vetődött ez a kérdés, amennyiben az Országos Társadalombiztosító Intézet közgyűlése május 26-án már állást foglalt ebben a kérdésben és felterjesztést intézett a kormányhoz. Ez tehát abszolúte nem novum. Másodszor pedig, akkor, amikor a kisexisztenciák pusztulásának megakadályozásáról van szó, amikor gondoskodás történik a kisgazdák és általában a gazdatársadalom érdekében, lehetetlen arra az igazságtalan álláspontra helyezkedni, hogy a társadalombiztosító intézménynek ezen túlkapásai tovább is fennmaradjanak. Tarthatatlan helyzet az, hogy a betegségi ágazat deficitjét az öregségi és rokkantsági díjakból fedezik. Itt van a 12%-os késedelmi kamat, amely különben csak tavaly, január elseje óta 12%-os, (Ügy van! balfelol.) mert azelőtt 24%-os volt. A legnagyobb uzsoráskodás történt tehát éppen azokkal, akik szegény kisemberek. Amikor ezt szóvátettük annak idején, az volt a válasz, hogy ez nem is annyira kamat, mint inkább büntetés. A legnagyobb igazságtalanság azonban, amit képzelni lehet: állandóan büntetésekkel dolgozni, állandóan büntetések révén akarni bevasalni olyan pénzeket, amelyeknek befizetésére a kisexisztenciák képtelenek. Ott van azután a behajtási jutalék. Elítélendő rendszer az, hogy a behajtás után jutalékot kapnak azok, akik beszedik ezeket a díjakat. Ez szintén egyenesen arra vezet, hogy még elkeseredettebb hangulatot keltsen a kisexisz- i tenciák körében, hiszen az illetőknek saját ', anyagi érdekük az, hogy minél többet hajt- j sanak be és minél jobban zaklassák kíméletlen j eljárásokkal az iparosságot. Ami az árverést és végrehajtásokat illeti, azok, akik talán mégis foglalkoznak néha ezekkel a kérdésekkel, tudják, — és a kormánynak is "tudnia kell — hogy máris számtalan exisz'932. évi július hó 2-án, szombaton. 477 tenciát tönkretették és végveszedelembe sodortak. (Ügy van! balfelol.) Éppen ezért ezt minden körülmények között meg kell akadályozni. Nem tudom, hogy a kormánynak mi lesz az elgondolása. Akár új törvényjavaslat benyújtásával, — ami azonban nagyon is elhalasztaná a kérdés elintézését — akár a rendkívüli felhatalmazás segítségével akar intézkedni, mindenesetre intézkednie lehet a kormánynak, és intézkednie is kell. Ha valahol indokolt a rendkívüli felhatalmazás igénybevétele, éppen ilyen esetekben alkalmazható az, amikor egész társadalmi osztályok megmentéséről van szó. Bátor vagyok tehát a következő interpellációt intézni a kormányhoz. A kormányelnök úr, sajnos, nincs itt, de remélem, hogy a kormány más tagja fog erre érdemleges választ adni (olvassa): «Hajlandó-e a kormány intézkedni, illetve kezdeményező lépéseket tenni 1. — hogy a gazdasági életet súlyosan terhelő társadalombiztosítás öregségig és rokkantsági ágazata részére szedett járulékok fizetése ideiglenesen felfüggesztessék? 2. — hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete követeléseinek behajtási eljárásánál az adósok részére ugyanolyan kíméleti idő biztosíttassék, mint aminő a gazdatartozásokra nézve meg fog állapíttatni? 3. — hogy az Oti. és a Mabi. által szedett 12%-os kamat évi 6%-ra leszállíttassék és egyúttal az adósoknak a múltból fennálló kamattartozásai ugyancsak 6%-os alapon számítva mérsékeltessenek és^ a fennálló hátralékokra, hosszabb időre szóló kamatmentes részletfizetési kedvezmény biztosíttassék. 4. — hogy a járulékok késedelmes fizetéséért a múltban kirótt bírságok töröltessenek és a jövőben ilyen bírságok ki ne rovassanak.» (Helyeslés.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr ő excellenciája kíván szólni. Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen t. Felsőház! Aki tisztában van a kisiparos- és a kiskereskedőtársadalom válságosán súlyos helyzetével, az csak helyeselheti azt a jószándékot, amely gróf Hadik János ő excellenciájának interpellációjában megnyilvánul. En a magam részéről is magamévá teszem azokat az elgondolásokat, minthogy azonban az interpelláció az egész kormányhoz volt intézve és minthogy olyan kérdéseket érintett, amelyek az én tárcám hatáskörén kívül esnek, most csak azt ígérhetem meg, — amint minden alkalommal igyekszem is szívem szerint és hivatali kötelességem szerint is a kisiparos- és kiskereskedőtársadalom érdekében mindent elkövetni — hogy meleg szószólója leszek az itt elhangzott kívánságoknak, egyelőre azonban az imént elmondottakra való tekintettel azt kérem, hogy méltóztassék ezt nem az interpellációra adott válasznak tekinteni, hanem méltóztassék az interpellációt megfontolás és válaszadás végett az egész kormánynak kiadni. (Helyeslés.) Elnök: Gróf Hadik János ő excellenciája kíván szólni. Gróf Hadik János: T. Felsőház! A kereskedelemügyi miniszter úr nyilatkozata engem, nagymértékben megnyugtatott, különösen abban a tekintetben, hogy ő igenis, lelkes szószólója lesz ennek a kérelemnek. Az a kilátás azonban, hogy az összkormány fogja ezt az interpellációt letárgyalni és esetleg ősszel fog majd intézkedni, nem nagyon bíztató a kis75*