Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-21

398 Az országgyűlés felsőházának 21. ülése mentumat képezte eddig és ez a fundamentum így tönkre fog menni. Az esztelen lakásépítési túlprodukció odajuttatta az állapotokat, hogy a régi és utolsó tíz évben épült házak egy része már kiürült. Hihetetlen nemzetgazdasági kárt okozott ez, ami pedig kellő körültekintéssel elkerülhető lett volna, de amelynek megszűnését még a világgazdasági válság enyhülése után sem lehet várni, mert azok a házak, amelyek feleslegesen épültek, még hosszú ideig megmaradnak s üresen fognak jórészben állani! A lakástermelés forszírozása az építőipar foglalkoztatásának jelszava alatt történt, holott építkezés alatt nemcsak lakástermelést kellett volna érteni. Elmaradt majdnem^ mindennemű középítkezés, elmaradtak az útépítések, nem építették ki Budapest fürdővárost, nem építették meg Budapest közkórházait, holott talán az ország legjobb vállalkozása lett volna többek között Budapestnek fürdővárossá való kiépítése és annak mutatkozik még ma is. Mindennek pedig az építőipar is nagy kárát látja. Ezért forszírozzák most az építőiparosok is a kormánynál a tatarozási, átalakítási és modernizálási rendelet megfelelő módosításátBékében a háztulajdonosok az iparosság 80 százalékát foglalkoztatták és látták el munkával, sőt még a fenti rendeletmódosítással ismét biztosítva lenne az iparosság olyan, amilyen foglalkoztatása, amely pedig most teljesen pang. A lakások jórésze körülbelül 18 esztendő óta ki van véve a szabadforgalomból; ezt a kötöttséget meg kellene szüntetni! Esztelen módon a főváros és a nagyobb városok köré úgynevezett telepeket építettek. Annakidején idősebb Wekerle Sándor, amikor az első tisztviselő-telep megalkotásáról volt szó, nagy aggodalomban volt, hogy vájjon megadja-e az engedélyt erre? Az aggodalmat pedig előidézte ' az, hogy félt attól, miszerint a meglevő bérházak Budapesten elértéktelenednek, valamint féltette a kincstár érdekeit is. Most az utolsó 10 esztendőben mindazokat az aggodalmakat félredobták és nyakló nélkül eresztették szabadjára az építkezést, sőt azt j államilag is támogatták. ÍAz elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Az észszerű az lett volna, hogy bontsák le az elavult házakat, és a város belsőbb terüle- \ tein lévő üres telkeket építsék be. Ez lett volna I a természetes fejlődés, ehelyett azonban egé- : szén új városrészeket építettek és a. periféria- ; kat növelték Budapesten és a vidéken is. Meg- : terhelték a lakásokat, kivonták a lakókat a ! már megvolt bérházakból mindenféle kedvez- í meny ígérgetéssel és gazdaságellenesen, csa- ;

: ládi ház építési akciókkal kiköltözetették a la- j kokat ezekből a régi házakból és ennek a kö- I vetkezménye az, hogy egyrészt tönkretették a házvagyont, másrészt tönkretették a város ; belső területén a kereskedők egy nagy részét j is és veszélyeztették ezzel az államkincstár ér- j dekeit is. Mindenféle fajta újabb építkezések- ; nek a perifériákon, megvannak az egészség- ; ügyi és szociális hátrányai. Főleg érezhető ez ; vidéken, ahol vízvezeték, csatornázás és köve- j zet nélkül, történik ezeknek a lakásoknak az ! építése és ezeknek a telepeknek a felállítása, j Legyen szabad ezzel kapcsolatban rámutatnom \ arra, hogy Szeged szabad királyi város törvény- : hatósági bizottsága az 1932. évi április havában egyhangú határozattal elhatározta, hogy a kö- ; tött lakások felszabadítása iránt felír a nép1932. évi június hó 25-én, szombaton. jóléti és pénzügyminiszter urakhoz, miután úgy látja, hogy ott közérdekbe ütközik a lakások további megkötöttsége, amelyre egyáltalában nincs szükség. Ennek egyik indoka az, hogy a kötött lakások száma ma már elenyészően csekély, amíg 1928-ban a kötött lakások száma 10.894 volt, 1929-ben már csak 9073, 1930-ban már csak. 6203, 1931-ben már csak 4610, addig 1932-ben a kötött lakások száma mindössze már csak 2805 volt. Ezzel szemben az üres lakások száma 1931 november 1-én 1921 volt Szegeden. Ha öszszehasonlítom most már ezt a lakások Összes számával, akkor a helyzet Szegeden a következőképpen alakul. 1931 november 1-én Szegeden az összes lakások száma 36.682 volt. Ezekből a háztulajdonosok foglaltak le ugyanebben az időpontban 18.337 lakást, vagyis a lakásoknak éppen a felét, úgyhogy a bérlakások száma 18.337 volt Szegeden 1931 november 1-én. Minthogy az üres lakások száma, mint már mondottam 1921 volt, ennélfogva megállapítható, hogy a bérlakások 10'50%-a üres volt, tehát olyan nagy számban üresek a lakások, hogy ez a szám lényegesen meghaladja az üres lakások békebeli számát. Az üres lakások tagozódása arányos a bérlakások tagozódásával. Az üzlethelyiségeknél, amelyek szabadforgalom tárgyai, az arány sokkal kedvezőbb, mert az üzlethelyiségek száma Szegeden 1931 november 1-én 4803 volt, míg az üres üzlethelyiségek száma csak 208, ami körülbelül 4'5%-nak felel meg. Ezekből az adatokiból megállapítható, hogy a lakások felszabadítása esetén kellő számú üres lakás áll még a legnagyobbmérvű költözködési mozgalom esetén is rendelkezésre. A lakbérviszonyok alakulása röviden a következő: A lakások bére 1929-ben kulminált, amikor az újonnan épült modern lakások szobánkinti bére 3-szobás és ennél nagyobb lakásoknál 800 pengő, 2 szobás lakásoknál pedig 850 P volt, úgy, hogy egy 4 szobás lakás bére 3200 pengő, 3 szobás lakás bére 2400 pengő, 2 szobás lakás bére pedig 1700 pengő volt. Ezek a bérek ezidőszerint 3 szobás és 4 szobás lakásoknál szobánkint 450 pengőre, kétszobás lakásoknál pedig 475 pengőre csökkentek. Ez a legmagasabb elérhető bér, mely a város belterületén, a Kiskörúton belül, az 1920 után épült házakban érhető csak el. Az úgynevezett modern lakások bére a Kiskörúton kívül és az 1920. évet megelőzőleg épített házakban 3—4 szo'bás lakásoknál szobánkint 350—400 pengő, 2 szobás lakásoknál 400— 420 pengő. Ezen házkategóriáknál azért nem sorolom fel az egyszobás lakásokat, mert az ilyen házakban 1 szobás lakás alig van. A nem modern lakások ma már az 1917. évi bér 80%-áért sem értékesíthetők, ami alatt azt értem, hogy a nem modern háromszobás lakás, amelynek 1917. évi bére 850 korona, volt, ma 850 pengőért nehezen értékesíthető, s a 2 szobás lakás, amelynek 1917-es^ bére 600—650 korona volt, ma már 600 pengőért sem értékesíthető s az 1 szobás lakás, amelynek átlagbére 1917-ben 300 korona volt, ma ,300 P-ért is nehezen értékesíthető. Gyengébb egyszobás lakás havi 10 és 20 pengő között adható ki. A lakáskereslet igen lanyha, úgy hogy szó^ sem lehet arról, hogy egy esetleges, felszabadítás a bérek tekintetében. emelkedő tendenciát válthat ki, figyelemmel az üres lakások aránylag nagy számára is. , A kötöttség fenntartását tehát a bérek je-