Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.
Ülésnapok - 1931-21
Az országgyűlés felsőházának 21. ülése 1932. évi június hó 25-én, szombaton, báró Wlassics Gyula és gróf Széchenyi Bertalan elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. - Az 1932/33. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Felszólaltak : Körmendy Mátyás, Hfiltl Dezső, Széli Gyula, Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter, gróf Hadik János, báró Waldbott Kelemen, Albrecht királyi herceg, gróf Károlyi Gyula miniszterelnök, Korányi Frigyes pénzügyminiszter, vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter. - A benyújtott határozati javaslatok feletti szavazás. — A legközelebbi ülés idejének és napirendiének megállapítása. — Az ülés ierraőkönvvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Károlyi Gyula, báró Korányi Frigyes, Kenéz Béla, vitéz Purgly Emii (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 6 perckor.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök: T. Felsőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére gróf Bethlen Pál jegyző urat, a felszólalók jegyzésére pedig gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző urat kérem fel. Bemutatom dr. Petz Aladár levelét, amelyben édesapja elhunyta alkalmából kifejezett részvétünkért hálás köszönetet mond. Tudomásul szolgál. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása az 1932/33. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat s az ezzel kapcsolatban hozott képviselőházi határozat tárgyában. Szólásra következik Körmendy Mátyás ő méltósága. Körmendy Mátyás: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen^ tisztelt Felsőház! A kézműiparosság megbízásából, amelynek képviseletében itt helyet foglalni szerencsém van, szükségesnek, sőt kötelességemnek tartom, hogy ennek az értékesedé rendkívül súlyos helyzetben lévő, sőt a pusztulás útjára került társadalmi osztálynak kétségbeejtő helyzetére rámutassak. Nincs az országban egyetlen olyan társadalmi osztály és foglalkozási ág, amely annyira le volna rongyolódva, és amely olyan nagymértékben el volna adósodva, mint a kézműiparosság. Oly önálló iparosok ezrei, akik még a közelmúltban több segéddel dolgoztak, úgy a télen, mint most a nyár folyamán is inségmunkákkal — nyáron kőtöréssel, favágással, télen hóhányással — kénytelenek megkeresni azt a száraz^ kenyeret, amellyel családjukat fenntarthatják. Az iparosság rendkívül súlyos helyzete nemcsak az általános világgazdasági helyzetFELSŐHAZI NAPLÓ I. nek és az ország pénzügyi nehézségeinek tudható be, hanem annak a körülménynek is, hogy alig van olyan törvény, alig van olyan rendelet vagy intézkedés, amely ne nyúlna bele az iparosság működésébe, amely ne nehezítené meg boldogulását, sőt nem avatkoznék bele sokszor még magánéletébe is. A legkülönfélébb rendeletek gátolják meg az iparosságot még abban is, hogy munkát vállaljon. A kézműiparost arra kényszerítik a rendeletek, hogy amikor egy ajánlatot akar valahova beadni, ki kell neki mutatnia, hogy társadalombiztosítási járulékkal nem tartozik, s ha közületnél akar valamilyen munkát vállalni, akkor kosárszámra kell neki vinnie a felragasztandó bélyeget, úgy, hogy sokszor az a szerencsétlen kisiparos gyermekének szájától kénytelen a kenyeret elvonni, hogy bélyeget ragaszthasson azokra az okmányokra, amelyeket be kell adnia valamilyen ajánlatnál. Amikor azután nagynehezen ezen ajánlatok révén megkapja munkáját, akkor ha el is végezte azt becsülettel, még utána kell járnia, igazolnia kell, hogy nem tartozik az Oti.-nak és a Mabi.-nak, s később még azt is igazolnia kell, hogy nincs köztartozása. A kormánynak ez a rendelkezése végtelenül sérelmes a kézműiparosságra, mert a társadalom egyetlen rétegét sem sújtják ezzel. Nem tudom, hogy a gazdatársadalom, amely hasonló nehéz helyzetben van, mit szólna egy olyan rendelkezéshez, hogy ha elad valamilyen igavonó állatot, csak akkor kaphatná meg pénzét, vagy csak akkor írnák át annak az állatnak passzusát, ha igazolná, hogy nincs köztartozása. Vagy mit szólna bármilyen állású, vagy foglalkozású egyén —• akár tisztviselő is — egy olyan rendelkezéshez, amely szerint csak akkor vehetné fel fizetését, ha igazolja, hogy nincs köztartozása. Éppen ez az egyetlen társadalmi réteg az, amelyet ezzel sújtanának. Számtalan ilyen dolog fordul elő, amely a kisiparosságot roppantul elkeseríti és nehezebbé teszi az életét Általában rá kell mutatnom arra, *r~v" a kisiparosok zöme a mai viszonyok között nem képes eleget tenni megnövekedett adózási kö62.
