Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-4

Az országgyűlés felsőházának U-ik ülése talmat ne irigyelje senki sem. Ma ennek a hatalomnak birtoka és gyakorlása a lélek gyötrelme és a felelősség folytán a lelhető legnagyobb áldozat A másik szempont a kormány iránti bizalom kérdése. A bizalom kérdését most nem szándékozom teljes fogalmi jelentésével és következményeivel itt felvetni, csak hozzákapcsolódva, belső meggyőződéssel jelentem ki, nogy a mai súlyos, bonyodalmas és szövevényes helyzetre tekintve, és azt mérlegelve, nem hiszem, hogy akadna lelkiismeretes magyar ember, aki gróf Bethlen István kemény, gyakorlott kezéből jó lelkiismerettel át merné venni a hatalmat. Vegyük körül tehát őt bizalommal és a legnehezebb órákban adjuk meg neki a lelki támasztékokat és kössük helyéhez ragaszkodásunk kötelékeivel. Ezt, ha belső szimpátia nem diktálná, parancsolni kell a kötelességnek, amellyel az országgal szemben a veszély idején fokozottabb mértékben tartozunk, és mivel a baj nagy, arra kérem a kormányelnök urat, hogy nagy koncepcióval, gyorsan és bátran cselekedjék. Az ő államférfiúi nagyságának is ez felel meg. Mi mellette leszünk. A törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik Koós Zoltán ő méltósága. Koós Zoltán: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Az előttem fekvő törvényjavaslatot elfogadom ugyanazokból az indokokból, amelyekkel a törvényjavaslatot maga a kormány is indokolja és elfogadom azokból az általános indokokból kifolyólag, amelyeket már előttem nagyon sokan kifejtettek. Ha ennek ellenére mégis azt kérem, hogy egy rövid időt szenteljenek annak, hogy itt felszólaljak, ezt csak azért teszem, mert úgy látom, hogy noha az a helyzet, amelyben vagyunk, gazdasági és általános szempontból már igen bő megvilágításban részesült, nem részesült kellő megvilágításban pénzügyi és hitelügyi szempontokból. Igénytelen felfogásom szerint pénz- és hitelkrízisben vagyunk, elsőrangú jelentőségű tehát, hogy pénz- és hitelügyi szempontból is megvilágítsuk a mai helyzetet. Méltóztassék megengedni, hogy amikor erre vállalkozom, amennyire lehet röviden és érthetően adjam elő a dolgokat. Igyekszem a mai helyzetet pénz- és hitelügyi szempontból megvilágítani és azután talán megpróbálok rámutatni azokra a remediumokra is, amelyek segítségével ebből a helyzetből kijuthatunk. (Halljuk!) Méltóztassanak tehát nekem megbocsátani, ha^ itt némely ismétlésbe leszek kénytelen bocsátkozni, vagyis rá kell mutatnom egyes olyan dolgokra, amelyeket részben a napi sajtó, részben a szaksajtó hasábjain olvastunk, vagy egyesek előttem elmondottak, de amelyeket a gondolatmenet kerekdedsége és a logikai öszszefüggések kedvéért nem mellőzhetek. Mai gazdasági életünknek az a jelensége, amelyet talán a gazdasági élet vérkeringésének nevezhetnek, tudniillik pénz- és hitelgazdálkodásunk, talán úgy jellemezhető legjobban, hogy két alapvető pilléren épül fel. Az egyik egy materiális pillér, ez: az arany, mint általános csereeszköz és értékmérő. A másik egy spirituális pillér, amelyen pénz- és hitelgazdálkodásunk felépül; ez: a bizalom, amely minden hitelnyújtás alapja. Ha e két pillér közül valamelyik megrendül, akkor pénz- és hitelkrízisben vagyunk. Ha mind a kettő megrendül, akkor mindkét pillért meg kell erősíteni, de FELSŐHÁZI NAPLÓ X. 1931. évi augusztus hó 4.-én, kedden. 29 sem az egyiket, sem a másikat nem lehet a másikkal helyettesíteni, tehát ha az arany hiányzik, akkor azt nem lehet bizalommal helyettesíteni. Van ugyan ilyen elméleti álláspont, de nem hiszem, hogy ez a gyakorlatban sikerre vezetne. Ha pedig a bizalom megrendül, ezt sem lehet helyettesíteni és pótolni még arannyal sem. Azt a pénz- és hitelügyi válságot, amelyben most vagyunk, nyilvánvaló, hogy a pénzes hitelgazdálkodás azon pillérének megrendülése idézi elő, amelyet bizalomnak nevezünk. Megrendült a bizalom, vagyis bizalmatlanság aiioct -be. Miben nyilvánul ez a bizalmatlanság? Elsősorban abban, hogy követeleseit mindenki be akarja hajtani, követeléseit pénzzé akarja átváltani. Hogy ez a bizalmatlanság és a bizalmatlanságnak ez a következménye elsősorban a leglikvidebb adósokkal szemben érvényesül, vagyis a pénzintézetekkel szemben, az nyilvánvaló, miután másokkal szemben kevésibbé hatékony. Ennek következménye az, hogy mindenki, vagy legalább is nagyon sokan, akiknek a bankokkal szemben követeléseik vannak, azokat lehetőleg vissza akarják vonni, vagyis a bankokban levő és átruházható követeléseket, tehát a bankpénzt át akarják változtatni készpénzzé, vagyis a modern pénz- és hitelügyi gazdálkodás szerinti bankjegyekké. De a bizalmatlanság itt még neon áll meg. Tovább megy és a tőkések nagy része, aki átalakítja bankpénzét bankjeggyé, még a bankjegyejüDen sem bízik s meg a bankjegyeket is igyekszik átalakítani lehetőleg r aranyra, vagy arany értékű valutává. Ez azután olyan keresletet idéz elő az arany iránt, aminek kielégítése teljesen lehetetlen. Es itt ütközik ki az az igazság, hogy lehetetlenség a bizalom hiányát még az arannyal is pótolni, mert hiszen a világ összes művelt nemzeteinek jegybankjában nincs annyi arany összehaimozva, hogy ezekben a művelt államokban levő összes bankpénzt és bankári követelést tényleg arannyá lehetne átalakítani. iiiz a jellemzett bizalmatlansági folyamat indult meg nálunk is, amikor egyes külföldi hitelezők bizonyos idő óta a Magyarországgal vagy magyarországi adósokkal szemben fennálló követeléseiket kezdték visszaszívni. Ennek következményeit hárította el a kormány akkor, anukor megtette azokat az intézkedéseket, amelyeknek jóváhagyását most ebben a törvényjavaslatban kéri. Mert ha a kormány nem tette volna meg ezeket az intézkedéseket, megmondhatom, hogy mi következett volna be, a legnagyobb valószínűség szerint. (Halljuk! Halljuk! Bekövetkezett volna az, amit általánosságban voltam bátor elmondani, hogy mindenki, akinek bankkövetelése van, igyekezett volna ezt a bankikövetelést átalakítani bankjeggyé, a bankjegyeket pedig igye^ keztek volna átalakítani arannyá. Ez olyar keresletet indított volna meg az arany után, ameiyet kielégíteni tudjuk, hogy lehetetlen, és ennek puszta megkísérlése is olyan kilengéseket okozott volna, amelyek a pengőt támadták volna meg, amit pedig semmikép engedni nem lehet. Szükség volt tehát mindazokra az intézkedésekre, amelyeket a kormány ebben az irányban megtett, nehogy a pengő értéke bármilyen irányban a megriadt tőkések álta] megingattassék. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a krízis, amelyben vagyunk, egy teljesen magán való jelenség, magán való krízis, amely, ha összefügg gésben is van az egész Európában mutatkozó pénzügyi és politikai helyzettel és válsággal, ft