Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-20

348 Az országgyűlés felsőházának 20. ülése 1932. évi június hó 2U-én, pénteken. azonban bizonyos keretek közé kell szorítanunk. (Helyeslés.) Szterényi ő excellenciája, illetve Hadik János gróf ő excellenciája említette a szén- és vasárakat. Kétségtelen, hogy a szénárak éreztetik a hatásukat a legkisebb háztartásban is. Mi történt ezen a térenl Itt csak nagyon csekély áiietörés történt és ez is akkor, amikor már a szegény emberek túl voltak a tél nehézségein. Ezen a téren a kormányzatnak további és erélyesebb intézkedését várhatjuk. A kormányzatnak kötelessége az életet megkönnyíteni, és az a legjobb kormányzat, amely legtöbb állampolgárt boldogít. Meg vagyok győződve róla, hogy a miniszterelnök úr ő nagyméltósága ezzel a tétellel teljesen tisztában van és hogyha ennek a tételnek irányában eddig nem történtek minden tekintetben kellő intézkedések, a jövőben ezek nem fognak elmaradni, mert csak az a kormányzat életképes, amely ezekkel a feladatokkal meg tud küzdeni. Amely kormány nem tudj életet elviselhetővé tenn, az a kormány életképesnek nem nevezhető. A miniszterelnök úr ő nagyméltóságának miniszterelnöki múltja azonban, bár^ bizonyos intézkedések elmaradtak, garanciát képez arra, hogy ezekről a kérdésekről véglegesen meg nem feledkezik. Említette Szterényi ő nagyméltósága, hogy most a feladatoknak és a programnak másik részét kell a miniszterelnök úrnak és a kormányának megoldania. Ezek közül tisztán csak a közüzemi kérdést említette ő excellenciája, legalább én így emlékszem. Osztom a nézetét, hogy azokat a közüzemeket, amelyek drágán termelnek, amelyek a köz rovására termelnek, minél előbb le kell bontani és különösen a kisipart kell e tekintetben pártfogásba venni. Vannak azonban természetesen egyéb problémáink is, amelyek még ennél a most említett kérdésnél is fontosabbak. Mielőtt azokra rátérnék, csak arra szeretném a miniszterelnök úrnak, illetve a kormánynak becses figyelmét felhívni, hogy nálunk mindazokban az ügyekben, amelyek 'központi engedélyezés tárgyai, bizonyos elégedetlenség szokott uralkodni. így vagyunk a devizaengedélyekkel, az import- és exportengedélyekkel. Állandó ; az a panasz, hogy ezen a téren nincs igazságos elosztás. A hiba abban van, hogy a kormány legjobb szándéka mellett sem lehet a tisztes határokat megóvni, nem pedig azért, mert mindig találkoznak olyan közvetítők, olyan közbenső személyek és intézmények, (Egy hang a középen: Kijárok!) akik, vagy amelyek a tisztességes elintézést, ezeknek az engedélyeknek igazságos elosztását lehetetlenné teszik. Kérem a miniszterelnök úr ő nagyméltóságát és a kormányt, hogy ilyen ügyekben méltóztassanak a legszigorúbban eljárni, méltóztassanak minden közvetítést kizárni és méltóztassanak lehetőleg egészséges országos kontingentálási rendszert behozni mindenütt, ahol ez az ügyek természete szerint lehetséges. Mert a helyzet az, hogy a központ rendszerint leszedi a tejfelét mindennek, vidékre pedig semmi, vagy nagyon kevés jut. T. Felsőház! Felszólalásomnak tulajdonképpenni tárgyára jutok most. Azért akartam itt felszólalni, hogy szóvá tegyem a magyar diplomás ifjúság kérdését. Az egyik szónok, ha jól tudom, Wolkenberg ő méltósága, említette ezt a kérdést, de amúgy nem igen sokat hallottam erről a felsőházban, pedig szerény nézetem szerint ezzel a kérdéssel mindnyájunknak foglalkoznunk kell. (Ügy van! jobbfelől.) T. Felsőház! A magyar diplomás ifjúság válságban van. A magyar diplomás ifjúság nem tud elhelyezkedni, a magyar diplomás ifjúság az utcára szorul. Ezt az ifjúságot a nemzet nem hagyhatja magára, ezt az ifjúságot a nemzet életébe, a nemzet életének vérkeringésébe sürgősen, halaszthatatlanul be kell kapcsolni, mert ha nem tudjuk az ifjúságot a nemzet életébe bekapcsolni, akkor sorvadás fog mutatkozni a nemzet életfáján. Az ifjúság a nemzeti erőt jelenti, az ifjúság a nemzet Reménysége, az ifjúság a nemzet jövője, az ifjúságból a nemzetnek a jövő vezéreit kell kinevelniük, nem pedig az utca vezéreit. (Helyeslés.) Ma pedig, ha hirtelen és gyorsan segítség nem jön, ha a diplomás ifjúságot nem fogjuk felemelni, akkor félő, hogy az ifjúság lecsúszik arról a magaslatról, amelyen a magyar ifjúság mindenkor állott hazafias érzések, polgári érzések tekintetében, amelyekkel a történelem során akárhányszor példát mutatott az öregeknek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az fjúságnak bizonyos fokig ma már megrendült a ,hite a segítségben, bizonyos fokig már bizalmukat vesztik az öregek irányában, vigyázzunk tehát, hogy az ifjúság hite a mai világrend országos rendünk igazságosságában el ne vesszen. Ütött a tizenkettedik óra, hogy a kormány a legnagyobb figyelmet tanúsítsa a magyar diplomás ifjúság irányában. Eddig csak szavakat hallottunk, nagyon kevés tett és cselekedet áll előttünk, már pedig a magyar ifjúság nem szavakat vár, a magyar ifjúság tetteket követel. Lehet, hogy az igen t. kormánynak van valami igen sürgős problémája, amelyet meg kell oldania, azonban a legsürgősebb után mindjárt az ifjúság válságos helyzetének megoldása következik. Ez elől most már nem lehet kitérni, itt tétovázásnak nincs helye, mert a halogatás, a késlelkedés óriási veszedelmeket rejt magában. El tudok képzelni olyan módot is, amellyel az ifjúságon segíteni lehet. Megengedem, a mai nehéz gazdasági helyzetben nem könnyű feladat. Megengedem azt is, hogy 100%-osian nem lehet a kérdést megoldani, de nagy segítséget lehet vinni az ifjúságnak, és bármennyire fájó szívvel mondom is ki, de az igazság megköveteli, hogy kimondjam: az ifjúság helyzetén részben csakis az idősebbek rovására lelhet segíteni. (Ügy van! a középen.) Amikor 10.000, vagy még több ifjú nem tud elhelyezkedni, ez a 30—35 éves diplomás fiatalember nem tud egy széket és asztalt kapni, aliol az életet megkezdi, ahonnan tulajdonképpen az államnak hasznos polgára vsá kellene lennie, amikor már családot kellene alapítania és amikor már esetleg tudásánál, képességeinél fogva a nemzet vezérei köaöttt is lehetne helye, akkor beszélni sem lehet arról, mlé'g említeni sem lelhet azt, hogy a szolgálati időt a kormány felemelje. Ellenkezőleg a segítség ott yan: méltóztassanak a szolgálati időt addig az évszámig csökkenteni, amíg jelentékeny számú ifjúnak tudunk állást biztosítani. (Gróf Somssich László: A kettős állásokat kell megszüntetni, leisz hely!) Méltóztassék az előző évben a 35, azután a 34, ia másik évben a 33, majd a 32 stb. szolgálati évvel rendelkezőket nyugdíjba küldeni. Bizonyos megtakarítások is lehetségesek. De méltóztassék ezeket a megtakarításokat még fokozni, természetesen nem bántva azokat