Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés felsőházának 19. ülése hallgatót elzárja attól, hogy további féléveit jogakadémián folytassa és hallgassa. A tervezetnek ezek az intézkedései ellentétben vannak a célzott reformnak a helyes jogászképzést elérni kívánó intencióival, mert míg egyrészről a jogakadémiáktól kényszerítőleg elvonja a hallgatókat s az egyetemekre nagyobb számban tömöríti, másrészt megkívánja, hogy a joghallgató az előadásokon jelen legyen, kötelező kollokviumokat tegyen, gyakorlatokat végezzen. Hogyan lesz ez lehetséges akkor, amikor a budapesti egyetemen 500-ban, a vidéki egyetemeken 200—200-ban van megállapítva a felveendő joghallgatók száma, amikor parallel katedrák nincsenek, s a hallgatók be sem férnek az előadó terembe, csak szaporítják az egyetemi városokban lézengő nem kívánatos elemek számát 1 A racionalizálás első gondolatából éppen az következik» hogy a helyes jogászképzés érdekében megfelelően el kell osztani a hallgatók számát, hogy részükre az előadások hallgatása és a tanulás megkönnyíthető legyen. Ennek a célnak eléréséhez a vidéki jogakadémiák hasznosan igénybevehetők, mert semmivel sem indokolható, hogy ezeknél a vidéki jogakadémiáknál az első évfolyamra felvehetők száma csak 40-ben, ellenben a budapesti egyetemen 500-ban, a vidéki egyetemeken pedig 200— 200-ban van megállapítva, összesen tehát 1220-ban, holott sokkal helyesebb volna — ha már zárt számmal dolgozunk és túlprodukció van — ezt a zárt számot szűkíteni és a budapesti és a többi egyetemen felvehetők számát megfelelően csökkenteni, a vidéki jogakadémiákon felvehető hallgatók számát pedig arányosan felemelni. Ebben az esetben az első évfolyamra felvehető hallgatóknak nemcsak fizikailag biztosítható az előadói termekben való elhelyezkedés, hanern^ komoly és alapos kiképzésre is lehetőség nyílik, mert a hallgató professzorával állandó kontaktusban, és annak ellenőrzése alatt lehet, ezáltal a helyes és alapos jogászkiképzés minden irányban biztosítható, de csakis a jogakadémiák teljes fenntartásával és azoknak bekapcsolásával. Azt hiszem, felesleges bővebben indokolnom a jogakadémiák érintetlen fennmaradásának- szükségességét, ha tekintetbe vesszük, hogy történelmi egyházaink tartják fenn ezeket a jogakadémiákat, amely jogakadémiák székhelyei egy-egy vidék gócpontjai: Eger, Kecskemét és Miskolc. Az egri akadémia több, mint 200 éve, a kecskeméti több, mint 100 éve áll fenn, a miskolci jogakadémia pedig mint a többszázéves eperjesi kollégium megmentett része áll fenn és így a többivel együtt egyben a magyar irredenía gondolatát is szolgálja. A tervezet ekként magasabb elvi kérdéseket is érint és a nemzetfenntartó erők csorbítatlan fennmaradásának lehetőségéhez nyúl és éppen e téren az egyházak főiskolafenntartó jogának védelmét a reformtervezettel szemben teljes megnyugvással bízom a kultuszminiszter úrra, aki kimagasló képviselőházi expozéjában kiemelte, hogy kultúrpolitikájának alap tengelye a tradíciók megőrzése és fenntartása, a pozitív hitre épített világnézet, amelyen az ország ezer év óta fennáll; benső meggyőződése szerint semmiféle nevelő, oktató nemzeti munkát nem tudna elképzelni a valláserkölcsi elvek kiküszöbölésevei; a vallásosságot, a benső, őszinte vallásosságot a^ magyar állam egyik legszilárdabb biztosítékának tekinti; szükségesnek tartja, hogy a magyar állam szuverenitásából folyó legfőbb kegyúri jog gyakorlása FELgÖPÁZI NAPLÓ j. ,. . ; ^ | :.. ,, ; i 1932. évi június hó 23-án, csütörtökön. 331 közben, de minden egyéb ténykedésénél minden egyház, minden felekezet, minden intézmény egyformán találja meg ő benne a legpártatlanabb és legigazságosabb bírót. En tehát nem féltem a jogakadémiákat a racionalizálási kormánybiztos reformtervezetétől, mert ezzel szemben védelmet találnak a kultuszminiszter úr hagyománytiszteletében és vezérelveiben. Ennek külön is kifejezést adott ő excellenciája akkor, amikor ezt a reformtervezetet az én régi kedves jogásztársam és barátom, dr. Petró Kálmán országgyűlési képviselő úr a Képviselőházban szóvátette. Határozottan kijelentette a kultuszminiszter úr közbeszólás formájában, hogy ez nem rendelet, ez csak a kormánybiztos úr tervezete, ezt a kormánybiztos úr készítette, ezt nem a miniszter úr mondja, a kormánybiztos úr ezt csak elküldötte hozzá hozzászólás végett. Azt hiszem, hogy a miniszter ur azoknak az alapelveknek csorbítatlan fenntartása érdekében, amelyeket expozéjában kifejtett, meg fogja hallgatni s figyelemibe fogja venni a jogakadémiák hozzászólását és észrevételeit. A jogakadémiákhoz való hozzányulást még takarékossági szempontok sem indokolják, mert hiszen ezeket a jogakadémiákat a felekezetek tartják fenn, az államnak egy fillérjébe sem kerülnek; sőt éppen a jogakadémiák elsorvasztása és megszüntetése évi 70—80.000 pengő nyugdíjteherrel sújtaná az állami költségvetést, mert a jogakadémiai tanárok csak nyugdíj szempontjából az álammal kontaktusban vannak. De még ha terhelné is — mint ahogy nem terheli — a jogakadémiák fenntartása az állami költségvetést, akkor is ezeket a terheket az újabb intézményekből kellene lei faragni, nemi pedig a régi intézményeket, történelmi múlttal, történelmi nagyományokkal élő, történelmi légkörben fennálló intézményeket elalvásra kényszeríteni, amelyek tudományosan és valláserkölcsi alapon szolgálják a magyar főiskolai oktatást. Szíves elnézést kérek, hogy ezzel a kérdéssel talán hosszabban is foglalkoztam, de azt gondolom, hogy ha pénzügyi és gazdasági téren nincs is ím odúnkban járható és mindlen tekintetben megbízható útirányt javasolni, a történelmi Magyarország tekintélyes részét magában foglaló Felsőház előtt nem lesz értéktelen, nem lesz érdektelen és méltó helyen hangzik el a történelmi egyházak főiskolafenntartó jogának védelme, a nemzetfentartó erők csorbítatlan fenntartására valói törekvés és a hagyományok tisztelete, amelyeknek érintése nélkül is, sőt csak ezeknek felemelésével és tevékenységük hathatósabb igénybevételével oldhatók meg azok a feladatok, amelyeket a helyes jogászképzés érdekében az erre vonatkozó reformtervezet szerint is megoldani kell. Es —mint említem — ha pénzügyi és gazdasági téren nem is tudunk biztos és bevált átirányít megszabni, legalább tehát azon a téren, ahol biztos alapok, csorbítatlan irányzatok, történelmi hagyományok vezetnek, ött ezt az alapot gyengíteni, ettől az iránytól eltérni nemi szabad. A világgazdasági válság minden országban érezteti súlyos következményeit, az ellenállóképesség azonban nagyobb ott, ahol a gazdasági és pénzügyi politika irányítása helyes volt. Ezzel a válsággal kapcsolatban úgyszólván minden európai államban politikai és kormányzati válságok vannak. Ezek a válságok politikai és kormányzati válságokkal járnak, s a tapasztalat és a? események azt mutatják, 53