Felsőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1932. július 2.

Ülésnapok - 1931-17

270 Az országgyűlés felsőházának 17. ü kérdésre akarnék reflektálni. Nevezetesen, mint magánjogász, kötelességemnek érzem, hogy pár szóval megemlítsem a magyar általános polgári törvénykönyv megalkotásának rendkívül^ jelentőségét. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy idevonatkozólag a múlt év folyamán a Felsőház törvényt alkotott a törvényhozás többi faktoraival a tárgyalás rendjére vonatkozólag. Akkor azt gondoltuk, hogy a kérdés már egészen a megoldása előtt áll és most olyan híreket hallunk, hogy talán ad acta tétetik. Pedig, azt gondolom, hogy az igazságszolgáltatás gyorsasága, jósága szempontjából ez eminens, nagyjelentőségű kérdés. Nem tudom osztani azokat az aggodalmakat, amelyek a megszállott területekkel kapcsolatban idevonatkozókig igen előkelő helyeken elhangzottak, hogy mivel — mint köztudomású — a helyzet az, hogy a megszállott területeken majdnem egészében a magyar joggal élnek, tehát ne tegyünk olyat, ami rontja ezt a helyzetet a megszállott területeken. Azt gondolom, hogy ellenkezően, minthogy mi úgysem tudjuk azt biztosítani, hogy a megszállott területeken a mi jogunkkal éljenek, mert a most hatalmat gyakorló államok bármely percben megszüntethetik a mai állapotot, nekünk ,arra kell törekednünk, hogy igenis, elkészítsük a magyar jognak biztos, puha fészkét, arra az időre gondolva, amikor a most megszállott területek ismét a mi fennhatóságunk alá kerülnek, A költségvetést, mélyen tisztelt Felsőház, amely bevételi részében hü tükre a magyar nemzet heroikus erőfesztísének, kiadási részében pedig hű tükre azoknak a mérhetetlen nélkülözéseknek, amelyeket a magyar nemzet magára vállalt, hogy ezeket a nehéz időket átélje, a költségvetést, amely a maga egészében azt mutatja, hogy ezt a nemzetet a föld színéről eltörölni, megsemmisíteni r nem lehet, a miagam részéről elfogadom. (Elénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Gróf Teleki Pál ő nagyméltósága nem lévén jelen, szólásra következik báró Bottlik István ő méltósága. Báró Bottlik István: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A világkrízis közepette Magyarország sorsa a világ gazdasági helyzetével a legszorosabban összefügg és addig nem lehet a gazdasági élet gyökeres gyógyulásáról szó, amíg egész Európában a politikai ellentétek erősebbek a gazdasági szükségességeknél, amíg a politika irányítja ia gazdasági életet, nem pedig a gazdasági szükségesség a politikát. A megélhetésért folytatott küzdelem a világ politikai és gazdasági tényezőit bizonyára rá fogja kényszeríteni erre az útra és bekövetkezik a nagy gazdasági egységekbe való tömörülés, a megértés korszaka, mely megértésnek előjeleit máris örömmel tapasztaljuk. De Magyarország helyzete minden más államénál súlyosabb, mert Trianon évszázadok alatt kialakult gazdasági egyensúlyunkat teljesen felborítva, nemcsak politikai, de egy teljes gazdasági lehetetlenséget is statuált, mely helyzetet egy példátlan katasztrofális termés súlyosbított és tett oly válságossá, hogy a legerőteljesebb, legbátrabb és leggyorsabb cselekvésre van szükség ahhoz, hogy a teljes összeomlást feltartóztassuk. , Cselekvésre van szükség, oly cselekvést azonban, mely a gazdasági élet kimélyítésére szolgálna és azon át segítené meg az államháztartást, még mindig nélkülözünk. Annál a se 1932. évi június hó 21-én, kedden. cselekvésnél pedig, mely a fizetés redukciójára irányult, a legjobb szándék mellett is a pénzügyi kormányzat tényeiben nem jut kellőleg kifejezésre az a szociális érzék, mely az igen tisztelt Pénzügyminiszter úrban és munkatársaiban kétségtelenül megvan, és bizonyára csakis a rendkívül súlyos pénzügyi helyzet az, mely annak kellő érvényesülését gátolja. Bárminő legyen is azonban pénzügyi helyzetünk, vannak szociális elvek, melyeknek — nézetem szerint — feltétlenül érvényt kell szerezni nemcsak az állami, de a magánvállalkozásoknál is. Ilyen például a fizetésredukció kérdésénél, amennyiben a tisztelt Kormány ez elől sajnálatosan ki nem térhetett, legalább a progresszivitás elve, a kisexisztencák védelme. Az igen tisztelt pénzügyi kormányzat tényeiben ennek a szellemnek az érvényesülését nem láttuk és legújabb intézkedéseinél is nélkülözzük. Az igen t. kormány például a közlekedési segélyt havi 13 pengő 60 fillérről 10 pengőre redukálta, a családi pótlékot pedig a feleségnél 50%-kai, a gyermekeknél pedig 13 pengő 60 fillérről 10 pengőre. Ezáltal a nőtlen tisztviselő fizetését 3%-kal, a nős tisztviselő fizetését pedig ezzel szemben átlagos számítás szerint 5.2%-kai csökkentette. A falusi kislakások házadójánál pedig a falu mai rettenetes nyomorúságában nem történt semmi enyhítés. Méltóztassanak elgondolni, hogy minő hatással lehet az élettel keservesen küzdő emberekre a fizetésredukció után ez az újabb, méltánytalan segélyelvonás. Ugyancsak szociális szempontból vagyok bátor a mélyen t. kormány figyelmét a munkanélküliség kérdésére is felhívni. A földmunkások munkanélkülisége természetszerűleg főként a nyomasztó gazdasági helyzetnek a következménye, amennyiben az intenzíven kezelt gazdaságok a gazdasági helyzet súlya alatt kénytelenek voltak az extenzív irányra áttérni. Azonkívül a szőlőgazdaság az általános elszegényedés és az exportlehetőségek csökkenésén kívül az egész világon példátlanul álló fogyasztási adó és italmérési rendelkezések következtében képtelen szőlőjét szakszerűen művelni. Az italmérési korlátozások alatt, méltóságos Felsőház, ne méltóztassanak csekély jelentőségű adminisztratív kérdéseket érteni. Nem. Ezek nagyon jelentős kérdések és igen nagy. komoly akadályai a belső fogyasztás emelkedésének és mondhatom, hogy a paragrafusoknak olyan valóságos dzsungelját teremtik meg, amelyben nemcsak a gazda, de sokszor maga a hatóság is eltéved. Nem akarom a mélyen t. Felsőház idejét' részletkérdésekkel lekötni, (Halljuk! Halljuk!) csupán egyetlen példát kívánok ennek illusztrálására felhozni. Két esztendő óta folyik^ az eljárás egy mezőgazda ellen, aki az ő kimérésében alkalmazott megbízottjának egy szobát lakás céljaira rendelkezésére bocsátott. A (hatóság ebben titkos társulás kihágását vélte felfedezni és az eljárás két év óta, a kihallgatások hosszú sorozatán keresztül, mai napig is tart. A szőlőgazdaság megmentése nagy, országos érdek, mert a szőlőmunkások száma igen nagy, annyi, mint az összes gyáripari munkásoké együttvéve. Ezzel korántsem kívánom a gyáripar jelentőségét kisebbíteni, csak megállapítani kívánom azt a tényt, hogy a Statisztikai Évkönyv 1929-es adatai szerint a magyar gyáripar összesen 272.568 férfi- és női munkást fog-