Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-94

Az országgyűlés felsőházának 94. ülése 1931. évi február hó 14-én, szombaton. 81 vagyok. Nehéz helyzetben vagyok azért, mert az eredeti törvényjavaslat szövege úgy szólt, hogy a villamossági illeték tulajdonképpen benne volt ebben a paragrafusban. Az indokok, amelyek bennünket arra késztettek, hogy ezt az alapot megteremtsük, ugyanazok voltak, amelyeket vitéz Hellebronth ő excellenciája volt szíves itt felemlíteni és pedig elsősorban a vidék, különösen az agrárvidék, tehát a gyengébb fogyasztó-terület villamos energiával való ellátása. Kerestünk egy megoldást abban az irányban, hogy ott, ahol nem lehet rentábilisan létesíteni ilyen vállalatot, miként lehet úgy megoldani a kérdést, a nélkül, hogy a vállalat a rentabilitását elvesztené, hogy a vidék mégis hozzájusson a szükséges energiaforráshoz 1 Ez késztetett arra, hogy egy ilyen alap megalkotására gondoljunk és hogy ez az alap mentül előbb kibontakozzék és kifejlődjék. Más megoldási lehetőség, legalább egyelőre, nem látszott, mint a villamos energiának ilyen 2%-ig menő megterhelése. Nem akarok arra kitérni, hogy mennyire kívánatos és célszerű volna ennek a kérdésnek megoldása, hiszen ezt kifejtették a szónokok és magam is úgy érzem, hogy tulajdonképpen az egész energiaszolgáltatás problémája akkor lesz jól megoldva, ha nemcsak az az 50—60% kapcsolódik be, amely gazdaságilag előnyösebb és kedvezőbb helyzetben van, hanem az egész ország fogja ennek előnyeit élvezni. Ilyen körülmények között legyen szabad most megindokolnom, hogy mégis milyen indokok alapján álltam el az Alsóházban ennek az alapnak ilyen formában való létesítésétől, mert hiszen az elvvel magával nem jöhetek ellentétbe, minthogy én jöttem azzal a Ház elé, tehát, nem adhatom fel az elvet. Az indokok a következők voltak: Először indok tényleg a mai gazdasági helyzet, amely arra kényszerít, hogy megfontolás alá vegyünk minden további megterhelést. Másodszor ezzel kapcsolatban a következő indok az volt, hogy ha ma még gazdasági megterheléseket eszközlünk, olyan alapon lehet valamit létesíteni, ahol az az egyetemes érdek alapján történik és azok részéről jön a hozzájárulás, akik tulajdonképpen azt az ellenszolgáltatást igénybe veszik, így pl. ha mondjuk egy útépítési programm megvalósításáról, vagy ilyesmiről volna szó. De magam is nehéznek találtam megterhelni azokat a fogyasztókat, akik ma be vannak kapcsolva, egy további és messzebbmenő cél érdekében. A harmadik megfontolás az volt, hogy egy bizonyos álláspont szerint nem helyes aÜ céladók létesítése. A céladók ellen erős állásfoglalás van. Én magam ugyan nem osztom egészen ezt az álláspontot, mert vannak esetek, amikor a céladók igenis nagyon indokoltak, s ez végeredményben talán még nem tenné szükségessé ennek a javaslatnak mellőzését. Rátérek azonban még más szempontokra is' Kaltenecker ő méltósága tényleg egészen helyesen mutatott rá, — és ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyelőre ezt az álláspontomat az Alsóházban feladjam, hogy egy ilyen 2%-os megterheléssel létesíttessék villamosítási alap, — hogy tulajdonképpen ezidoszeriiit a legkülönbözőbb jellegű üzemek vannak működésben. Vannak olyanok, amelyek igen gazdaságosan működnek, vannak olyanok, amelyek nehéz viszonyok közölt alakultak, a fogyasztóközönségnek erős megterhelésével. Mert akárhogyan veszem, ideálisnak nem tudom nevezni azt, hogy nálunk átlagosan száz fillér a kilowattnak az ára, amikor látjuk, hogy a külföldön sokkal messzebb vannak, sokkal előnyösebben és jobban oldják meg ezeket e kérdéseket. De ennek magyarázata az, hogy sokszor talán túlbuzgalom is mutatkozott, nehéz kölcsönökkel létesítették ezeket a vállalatokat, nem volt talán sok tekintetben átgondolva sem létesítésük, mert hiszen ennek következménye az, amit különösen törpe, de más vállalatok körében is tapasztalhattunk, hogy nem jövedelemmel, hanem erős veszteséggel dolgoznak. Tudnék példákat idézni. Itt van a békésszentandrási telep kérdése is, itt van a Balaton körüli telepnek kérdése, amelyet nem lehetett volna szerencsétlenebbül megoldani, mint ahogyan megoldották ; hiszen mai napig sem tudták úgy megoldani, hogy a magángazdaság követelményei megfelelően kielégíttessenek. Ott van a sátoraljaújhelyi telep kérdése, ahol szintén létesítettek egy ilyen telepet a nélkül, hogy tulajdonképpen megfontolták volna annak teljesítőképességét és lehetőségeit. Nem akarok több példát felsorolni, de tele vagyunk hasonló példákkal. Egyebek között ez is arra kényszerítette a kormányt, hogy ilyen javaslattal jöjjön a törvényhozás elé, hogy ebben a kérdésben egyszersmindenkorra rendet teremtsen. A helyzet tehát az, hogy mindaddig, amíg ez a mai helyzet az egész vonalon valamilyen módon nem rendeződik, alapjában véve különböző megterhelések lennének és lesznek az egész országban. Ne vegye azonban rossznéven tőlem Glücksthal ő méltósága azt, hogy nem osztom egészen álláspontját ebben a kérdésben, hogy itt a fővárosnak egy nagyon indokolatlan megterheléséről volna szó, vagy hogy ebből talán éppen a főváros venné ki legjobban a részét. Amikor ez a villamosítási alap szóba került és ebben a formában került megoldásra, egy más megfontolás vezetett, az t. i., hogy azokra nézve, akik akár a fekvésnél fogva, akár más okból, de kedvező viszonylatok között vannak az energiaforrások tekintetében, nem lehet igazságtalan megterhelés, ha áldozatot hoznak a többi vidékeknek. (Ügy van! half elöl.) Ennek ellenére azonban van még egy utolsó érv, amely szintén a mellett szól, hogy ez a kérdés most ne rendeztessék s ez szintén erősen hatott rám abban az irányban, hogy elálltam az eredeti javaslattól, amíg az a kérdés, amit most megemlítek, rendeztetni nem fog. A helyzet ugyanis az, hogy az országban a telepek egy része, mégpedig nagy része forgalmi adóval van megterhelve, a telepek másik része ellenben nincs megterhelve. Ebből tehát az következik, hogy alapjában véve az, aki már is meg van terhelve forgalmi adóval, egy további megterhelést fog kapni, tehát még előnytelenebb helyzetbe fog jutni azokkal szemben, akik még nincsenek forgalmi adóval megterhelve. Ezek az indokok tehát, amelyeket felsoroltam, arra kényszerítettek engem, hogy az eredeti állásponttól elállottam és most a mélyen t. Felsőházat is arra kérjem, hogy a határozathozatalnál mindezeket a messzemenő szempontokat is mérlegelni méltóztassék, mert hiszen ezek végeredményben nagyban hozzájárulnak a kérdés helyes és jó eldöntéséhez. Azt hiszem, hogy abban semmiféle veszély nincs, ha ez a kérdés most nem nyer törvényhozási szabályozást. Ez volt az utolsó érv-, amiért én egy ilyen íncidentális megoldástól elállottam. A tervek kidolgozását egy hármas bizottságra bíztam. Sajnos, ennek a bizottságnak éppen a legerősebb tagja hunyt el a ^közelmúltban ; Kandó Kálmán ő méltósága felsőházi tag úr, akitől a legtöbbet várt az ország e tekintetben, ez a bizottság azonban tovább működik és kidolgozza az ország egységes villamosítási tervét, nemcsak abból a szempontból, hogy a vezetékeket hol kell vezetni és hol kell a különböző telepeket felállítani, de abból a szempontból is, hogy miképpen lehet ezeket az aránytalanságokat megszüntetni, amelyek ma az árakban nyilvánulnak meg és hogyan 12*