Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-94

70 Az országgyűlés felsőházának 94, ülé nak és a háztartásoknak állandó szükségletét képezi. Az energiafejlesztés ilyetén racionalizálásával azon importtételek is megtakaríthatók lesznek, amelyeket /ma a motorikus célokra felhasznált vagy petróleummá feldolgozott nyersolaj képvisel. Ez fdzetőmérlegünk további javulását fogja jelenteni. A törvényjavaslat ezen nagy vonásokban ismertetett fontos nemzet- és energiagazdasági céloknak szolgálatába állítja a villamosítást akkor, amikor a központi engedélyezés és ellenőrzés elvének alkalmazásával a villamos energiát szolgáltató vállalatokat kiemeli a helyi és partikuláris érdekek köréből. Ezt^a célt szolgálja az egységes rendszer kötelező alkalmazásának a közhasználatú és saját használatú művekre való egyetemes kiterjesztése is. Es ennek a célnak szolgálatában állanak a törvényjavaslatnak azok az intézkedései is, amelyek a^villamosmű építésének, valamint^ üzeimvitelének hatósági ellenőrzését^szabályozzák. A törvénynek végső célkitűzése, valamint az egységesítésnek és racionalizálásnak ezt az egész országot felölelő koncepciója arra irányul, hogy az ország összes gazdaságosan dolgozó energiatelepei együttműködésben^ egyetlen nagy országos vezetékrendszeren lássák el az ország energiaszükségletét. A törvényjavaslatnak a központi engedélyezés és ellenőrzés elve mellett másik alapvető intézkedése a vezetékjog megalkotása. A vezetékjog azokon a technikai, biztossági és magánjogi nehézségeken kíván segíteni, amelyek a nagyobb feszültségű vezetékek elhelyezése körül merültek fel. A villamosítási mozgalom fejlődési irányának ugyanis az energiafejlesztés központosítása és ennek révén a helyi ellátásnak háttérbe szorulása a nagyfeszültségű távvezetékeken lebonyolódó távolsági ellátással szemben a legidőszerűbb jellemzői. A törvényjavaslat a megváltás tekintetében méltányosságra törekszik, amennyiben a megváltás határidejét az üzembehelyezéstől számított 30. évben tűzi ki. A háramlás tekintetében a törvényjavaslat az energiatelepek háramlásának kimondásától eltekint, viszont a vezetékeket illetően úgy intézkedik, hogy a távolsági vezetékek az engedélyidő leteltével az állam, az elosztó hálózatok pedig az érdekelt községek javára háramóljának. Ezen intézkedések a fejlődés irányát az állami, illetve közületi gazdálkodás felé igyekszenek terelni. A törvényjavaslat indokolása szerint kétségtelen ugyanis, hogy a villamos energiaszolgáltatás általános és a gazdasági élet minden ágára kiható jelentőségénél fogva olyan vállalkozásnak tekinthető, amely a legnagyoibb mértékben megtűri az államosítást. v Több országban — csak Angliát, Németországot és Svaicot említem — a villamos gazdálkodás az állami, illetőleg közületi gazdálkodás irányában fejlődött. Olaszországban haramia« útján érvényesül az állami gazdálkodás iránvzata. A^ törvényjavaslat azonban számol az államháztartás mai nehéz helyzetével, és így a villaimosítási tevékenységet egyelőre a magánvállalatok kezében hagyja meg. A javaslat módot nyújt arra, ihogy közhasználatú yillamosmüvek a hazai ipar fejlesztéséről szóló vonatkozó törvénycikkek alapján kedvezményben legyenek részesíthetők, ha bizonyos közérdekű feltételeknek megfelelnek. A javaslatnak további kiemelkedő intézkedése az Országos Energiagazdasági Alap léteiéi, évi február hó 14-én, szombaton. sítése, amelynek a bírságpénzek és az állami költségvetés keretében évenként megállapítandó hozzájárulás képezik jövedelmét, és amely Alap az ország energiaellátásának fejlesztésére szolgál. Hangsúlyozni kívánom, mélyen t. Felsőház, hogy a törvényjavaslat eredeti szövegének azon intézkedését, hogy ezen Alap táplálására a közvetlen fogyasztóknak ellenérték fejében szolgáltatott villamos energia után villamossági illeték szedése rendeltessék el, a Képviselőház együttes bizottsága nem fogadta el. Ezen villamossági illeték a szolgáltatott energia ellenértékének legfeljebb két százaléka lehetett volna. Az energiát szolgáltató vállalat lett volna köteles azt fizetni, de a fogyasztóra hárította volna át. Végül az Országos Energiagazdasági Tanács szervezésével a törvényjavaslat olyan tudományos készültségű és gyakorlati szakférfiakból álló véleményező és tanácsadó testületet kívánt megalkotni, amely a törvény végrehajtásával és az energiagazdálkodás fejlesztésével kapcsolatban felvetődő elvi jelentőségű és vitás kérdésekben az egyoldalú érdekeltségi befolyástól ment, tárgyilagos bírálatot tud gyakorolni. Ez volna az energiáról szóló törvény általános indokolásának rövid ismertetése. A Felsőház közgazdasági és közlekedési, valamint pénzügyi bizottsága két ülésben tárgyalta ezt a fontos törvényjavaslatot a lehető legnagyobb alapossággal és szakértelemmel. Méltóztassék megengedni, hogy e helyütt a magam részéről is a legmélyebb részvéttel emlékezzem meg illusztris tagtársunkról, boldogult Kandó Kálmánról, a javaslatnak eredetileg felkért előadójáról. Kandó Kálmán a legnagyobb alapossággal és szakértelemmel foglalkozott a törvényjavaslattal és a hagyatékában, talált iratok tanúságot tesznek arról, mennyire mélyedt bele ez a kiváló tudós ennek a törvénynek szellemébe. Azt hiszem, mindannyian fájlaljuk, hogy illusztris tagtársunknak körünkből való szomorú eltávozása folytán nem ő az, aki ezt a törvényjavaslatot a mai ülésen ismerteti. A Felsőház együttes bizottsága a törvényjavaslaton számos módosítást eszközölt, amelyekről a bizottság együttes jelentése ibeszámol. En csupán-a legfontosabb módosításokra leszek bátor röviden utalni, egyebekben utalok a bizottság terjedelmes együttes jelentésére. Elsősorban r megemlítem, hogy a törvényjavaslat 10. §-ában, ahol r arról van szó, hogy törvényhatóság, megyei város és község egyenlő feltételek mellett más pályázóval szemben előnyben részesíttetnek, az együttes bizottság szükségesnek tartotta az «állam» szónak közbeiktatását is, mert magától értetődik, hogy az államnak magának nem lehet kevesebb joga, mint a törvényhatóságnak, városnak vagy községnek. Miután azonban ez a törvényjavaslatban nem jutott nyiltan kifejezésre^, a bizottság szükségesnek tartotta ennek pótlását. ^Ugyancsak módot kell adni nemcsak a községeknek, városoknak, hanem ezek valamilyen társulati formájának is arra, hogy ezeket az engedélyeket kérhessék. A 11. §-nál a bizottság szükségesnek tartotta, hogy a kedvezményben részesítendők között az energiaszolgáltatás céljaira alakult szövetkezetek ugyancsak megemlítendők legyenek. A 15. § .harmadik, az építkezés ellenőrzéséről szóló bekezdésének kihagyását véleményezte a bizottság, és pedig elsősorban takarékossági okokból. Lényeges megszorításokat tartott a bizottság szükségesnek a 49, §-nál, amely az üzemi