Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-93

52 Az országgyűlés felsőházának 93. ülése igen sok lehetőséget nyújtana az állás nélküli intelligenciának elhelyezésére. A termelés átszervezésének azonban másik előfeltétele az, hogy végre intézményes gondoskodás történjék a szövetkezetek hiteléről, mert e nélkül a termelési központok sem tudnak semmiféle eredményt elérni. A kormány foglalkozott azzal a tervvel, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet kiépítésével a hitelforrást a szövetkezetek részére biztosítsa. Nagyon kívánatos volna, hogy ez a terv mielőbb (megvalósuljon és ezzel orvosoltassék a szövetkezeteknek igen nagy, igen régi sérelme, amely példa nélkül áll Európában. T. Felsőház! A németbirodalmi gyűlésen hangzott el egy felelős államférfiú szájából az a kijelentés, hogy Németországinak vagy árut vagy embert kell exportálnia. Azt hiszem, ez a megállapítás Magyarországra is ráillik. (Báró Szterényi József: De mennyire!) A mi szűk határaink között a lakosság alig tud megélni és az intelligencia, különösen a feltörő fiatalság, semmiféle elhelyezkedést találni nem tud. Az a takarékossági hullám, amely most végigseper az országon, és amelynek talán nemcsak objektív okai, hanem pszichológiai okai is 'vannak, még fokozza a válságot. Hogy ez hova fog vezetni, arról talán jobb nem is beszélni, de annál többet kell rágondolni. Ha azonban 'a kormány az általam előbb vázolt módon 'megteremtené a mezőgazdasági többtermelésnek előfeltételeit termelési központoknak létesítésével, meg vagyok arról győződve, hogy akkor nemcsak a nemzet jövedelme emelkednék, hanem igen sok alkalom nyílnék ezeknek a szegény állás nélküli embereknek elhelyezésére. ' . Amikor tehát a takarékossági törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom, tisztelettel kérem a mélyen t. kormányt, hogy ezeket a gondolatokat megfontolás tárgyává tenni és a mezőgazdasági termelés átszervezésére nézve a szükséges intézkedéseket megtenni méltóztassék. (Helyesíés és taps a baloldalon és a középen.) ' Elnök: Zelenka ő méltóságát illeti a szó. Zelenka Lajos: Nagyméltóságú Elnök TTr, mélyen t. Felsőház! Mint a tisztviselői karnak is egyik tagja, örömmel üdvözlöm és hálásan köszönöm az előttem szóló Szterényi ő nagyméltóságának azt a felszólalását, amellyel a magyar tisztviselői kart az őt ért méltatlan, igazságtalan támadásokkal szemben megvédelmezni méltóztatott. Meg lehet arról győződve úgy ő nagyméltósága, mint a mélyen t. Felsőház is, hogy a magyar tisztviselői kar hálás azért a védelemért, amellyel a Felsőház a tisztviselői kar ellen intézett méltatlan támadásokat fogadja és visszautasítja. Ez a kar továbbra is eleget fog tenni hazafiúi kötelességének, mert hiszen — 'amint méltóztatnak tudni — kétségtelen az, hogy a tisztviselői kar az országban nemcsak a múltban, hanem a jelenben is egyike azoknak a társadalmi osztályoknak, amelyek különösen nemzeti szempontból a legerőteljesebbek és a tisztesség, a becsület szempontjából is a legintaktabbak voltak. (Báró Szterényi József: Ez így van!) Ő nagyméltósága helyesen jegyezte meg, hogy egyes apró dolgokból nem lehet általánosítani. Az a tény, hogy túlnagy a tisztviselői kar, szintén^nem e kar hibája, hanem — nagyon helyesen méltóztatott ő nagyméltóságának rámutatni erre — hibája, illetőleg nem is hibája, hanem folyománya Trianonnak, amely elől magyar ember .el nem zárkózhatik. Ez a hely1930. évi december hó 19-én, pénteken. zet folyton javulni fog, mert hiszen az idők menetelével azok a tisztviselői tömegek, amelyeket Trianon kényszere ideutalt, lassan-lassan nyugalomba fognak vonulni, és lassan helyre fog állni a normális rend. ö nagyméltóságának a dugsegélyre vonatkozólag ismertetett álláspontjával, felfogásával azonban nem érthetek egyet, ö nagyméltósága maga is elismeri, hogy az úgynevezett dugsegély folyósítása körül van hiba, de azt állítja, hogy a régebbi kormányok alatt is voltak nem dugsegélyek, hanem jutalmak és segélyezések. Voltak jutalmak, voltak segélyezések, lesznek jutalmak, lesznek segélyezések, 'mert szükséges, hogy segélyezések és jutalmak legyenek, azonban a tisztviselői karban és az ország közvéleményében olyan felfogásnak tápot adni, mintha a tisztviselő nem tartoznék teljes erejével szolgálni és hivatalát ellátni és ha kötelességét nem tudja elvégezni a hivatalos órák keretén belül, azon túl nem köteles dolgozni, — mert ez nemcsak a bírói karra áll, hanem áll az általános tisztviselői karra is — ezt a szűkkeblű felfogást nem tartanám az állam és tisztviselői kar érdekében állónak. Ügy kell berendeznie a dolgokat a kormánynak, hogy megfelelő munkabeosztás legyen, arányosan legyen elosztva a munka, legyen megfelelő személyzet, legyen számítás arra is, hogy a sürgős dolgokat sürgősen, soron kívül kell elintézni, amellett azonban, hogyha mégis akad olyan munka, amelyet a ^tisztviselő nem képes elvégezni a hivatalos órákon belül, tartozik a hivatalos óra után is dolgozni. Nem a napszámért dolgozik a tisztviselő, hanem abból a kötelességből kifolyólag, amelyet elvállalt esküjében, és^ különösen ma, midőn a tisztviselői kart •működésében és magatartásában elsősorban a nemzetig érdek kell hogy vezérelje és irányítsa, mert jszerény nézetem szerint elsősorban a tisztviselői karon, annak kötelességteljesítésén, munkabírásán, szellemén és morális felfogásán áll vagy dől el Naigy-Magyarország elérésének lehetősége. Ezeket voltam bátor idevonatkozólag tiszteletteljesen megjegyezni. Ami magát a szőnyegen lévő törvényjavaslatot illeti, én is örömmel üdvözlöm a mélyen t. kormányt azért, hogy ezzel is folytatja azokat az alapvető munkákat, amelyek az egyszerűsítés jegye alatt már eddig is folytak. Az idő rövidségére való tekintettel méltóztassék megengedni, hogy nagyon röviden csak egykét kérdést tárgyaljak kihasítva, kivetve a javaslatból. A törvényjavaslat 4. §-a diszkrecionális jogot ad a kormánynak áthelyezésekre egyik minisztériumból a másikba miniszteretanácsi hozzájárulással, a minisztérium egyik státusából a másik státusba egyszerű miniszteri rendelkezéssel. Ezt helyeslem. Joga van a kormánynak ehhez, mert ha célt akarunk érni, akkor lehetetlen, hogy amíg az egyik kormányzati ágban túlsók a tisztviselő, a másikban^ túlkevés,^ azért, mert külön kormányzati ágról van^ szó, ne leihessen áthelyezni. Ámde nagyon kérem a kormány mélyen t. tagjait, különösen a pénzügyminiszter urat és érdekelt miniszter urakat, szíveskedjenek ezzel a diszkrecionális joggal úgy élni, hogy annak politikai vonatkozásai ne legyenek. E végből nagyon óhajtandónak tartanám, ha a törvényjavaslatba be volna szúrva, hogy át lehet helyezni annak a tárcának keretén belül «indokoltan»'. Ennek a szónak a belefoglalását helyesnek tartanám, de nem fektetek erre külön-