Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-97

146 Az országgyűlés felsőházának 57. üléi számára, azt az Ullői-út 20—22. számú házat fel kell építeni. A fiókban maradt minden. Amikor végre a múlt esztendő folyamán a kultuszminisztérium ebben a tekintetben megszoríttatott, akkor azt mondotta: egy krajcárt sem adok, vehetitek onnan, ahonnan nektek tetszik, de csak az én engedelmemmel. Ha minket ennyire megszorítanak és ennyire függünk, akkor nem lehet meg az az igazságosság, amelyre vágyunk. Befejezem. Ezeknek a dolgoknak ellenére a költségvetést abban a reménységben fogadom el, hogy egy év múlva közelebb leszünk azokhoz a célokhoz, amelyekért itt nemcsak tanácskozunk, hanem amelyekért állandóan epedünk és amelyekért állandóan valamenynyien dolgozunk, tudniillik a revízió, az integritás kérdéséhez. Adja Isten, hogy úgy legyen! A költségvetést elfogadom- (Elénk éljenzés és taps. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A következő szónok Beliczey Géza felsőházi tag úr ő méltósága. Beliczey Géza: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Elismerem, hogy a kormány és az érdekképviseletek Magyarországon behatóan foglalkoztak és foglalkoznak a, búzatermelés és értékesítés kérdésével. Ami a termelést illeti, itt általános közvélemény alakult ki és ez az, hogy Magyarországon olyan búzát termeljünk, amelyet a külföld keres, amelynek lisztje megfelelő arra, hogy külföldön használhassák. Etekintetben a földmívelésügyi kormány igen messzemenő kísérleteket tesz. Hiszen csak mostanában hallottuk a földmívelésügyi miniszter úrnak azt a kijelentését, hogy az idén is 100.000 q típusbúzát fog a gazdaközönség rendelkezésére bocsátani, amely típusból azután kialakulna az a búzamennyiség és minőség, amely a külföldnek meg fog felelni. Ez nagyon helyes dolog. Csak azt a megjegyzést legyen szabad erre tennem és szerény véleményemet nyilvánítanom, hogy akármilyen típusbúzát fogunk Magyarországon megállapítani, a külföld részére búzát nagy mennyiségben csakis keverés által fogunk tudni előállítani, ami természetesen a kereskedelemnek lenne a feladata. Az értékesítés már sokkal nehezebb kérdés, mert itt beleszól a külföld, a külföldi konjunktúra, azután beleszólnak a termelési költségek is. De e tekintetben is a kormány igazán mindent elkövet. Hiszen hallottuk és olvassuk, hogy már körülbelül négy és fél millió métermázsa el van helyezve az idei terményből, azonkívül most folytatnak kereskedelmi tárgyalásokat, remélhetjük tehát, hogy a búza árát illetőleg is olyan ár fog kialakulni, amelylyel a gazda körülbelül megtalálja számítását, de legalább is^ termelési költségét meg fogja kapni. A kormány mindenesetre országos szempontból fogja fel ezt a kérdést és készíti elő az ügyet, de azt hiszem, az országos kérdés mellett elférnek az egyes vidékek kívánságai is és ezeket a kormánynak honorálnia kell. Ez alatt a vidék alatt értem a magyar Alföldet. A magyar Alföldön már régen megterem az a típusbúza, az úgynevezett tiszavidéki búza, amelyet a külföld a háború előtt, még mielőtt a Manitoba az európai piacra jött, nagyon keresett. Nagyon keresett búza volt és ma is az. Nem mondom, hogy az egész magyar Alföldön mindenütt megvan ez az egyöntetű típusbúza, de mert mint említettem, nagy mennyiségben csakis keverés útján fogjuk tudni előállítani a külföld részére a búzát, itt feladata volna a kormánynak tárházakat épí1931. évi május hó E8-án

} csütörtökön. teni, a búzát ezekben a tárházakban összegyűjteni és keveréssel a külföld részére a kereskedelemnek átadva, exportálni. Mert ha nincs is egyforma típusú búzánk az Alföldön, merem állítani, hogy a legjobb búza az Alföldön terem. E tekintetben, úgy tudom, egynéhány vármegye, így Békés, Szolnok, Jász-Nagykun és Csongrád vármegyék — nem tudom, hogy több vármegye foglalkozott-e ezzel a kérdéssel — felirattal fordultak a földmívelésügyi kormányhoz és kérték, hogy ezekben a vármegyékben — hiszen a kormány ehhez több területet is csatolhat, ez a földmívelésügyi kormányzattól függ — nyilvánítsa ezeket a területeket zárt területekké és itt a búzát márkáztassa. Meggyőződésem, hogy ha a külföld figyelmét erre felhívjuk, feltétlenül keresni fogja a külföld ezt a búzaminőséget és így ezen könnyebben túladhatunk. Viszont nem lesz ártalmára ez a körülmény a többi vidék búzatermelőinek sem, mert azáltal, hogy itt a piac megkönnyebbül, természetesen az árak más vidékeken is emelkedni fognak- Erre nézve azonban még eddig nem ismerjük a miniszter úr ő nagyméltóságának véleményét és állásfoglalását. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetése két és fél millió pengővel kevesebb lesz a jövő évben, mint ebben az esztendőben volt. Sajnálattal állapítom meg azért, mert csak egy tételt ragadok ki a költségvetésből, és ez a vízügyek szolgálata. A vízügyek szolgálata összesen 5,700.000 pengőben kontempláltatik. Ebbe bele van szorítva a folyók hajózhatóvá tétele, kikötők építése, gátak emelése, azután még több ilyen tétel, szóval igen sok fontos tétel és azonkívül van benne még egy tétel, folyók szabályozásának kísérleteire és öntözési kísérletezésre 40.000 pengő. Véleményem szerint talán az egész magyar költségvetésben nincs fontosab'b tétel, mint a vízügyek szolgálata és ebben is különösen és elsősorban az öntözést tartom szükségesnek, mert hiszen a többi azután ezzel függ össze. Hallunk gyönyörű csatornaterveket, halljuk a vízrezeryoárok építését. Ez mind igen helyes, de lehetséges, hogy a mai viszonyok, körülmények közt mindezt megtenni nem lehet, bár teljesen osztozom Ruffy-Vargha ő méltóságának abban a kijelentésében, amit legutóbbi tanulmányában olvastam, amelyet Spanyolországon végzett, hogy minden technikai mű, terv és akármilyen technikai tervezet keresztülvihető, mert végeredményben számtani műveletté devalválódik. Ezen a téren, az öntözés terén a földmívelésügyi kormányzat nagyon keveset tett. Bocsánatot kérek, hogy ezt mondom. A földmívelésügyi kormányzat ugyan foglalkozott már e téren — úgy emlékszem — a Kegleviehkutakkal, amelyek beváltak olyan helyeken, ahol mélyfúrással vizet lehetett a gazdaságok számára keríteni. De úgy látszik, általában ez a mód nem felelt meg. Vannak azonban egyes magántulajdonban lévő öntözések, amelyeket mintául lehetne venni és szaporítani lehetne. így például Békéscsaba megyei városnak van egy öntözött rétje, amely 20 évvel ezelőtt terméketlen szik volt. Ma ügyes vezetés és Öntözés mellett rizst termelnek rajta,* s a mellett, hogy rétjük kitűnő, ez a városnak hasznot is hajt. Magyarországon, különösen az Alföldön, ismerjük a közlegelőket; vannak községi legelők, vannak társulati legelők, szóval meglehetős nagyterületű legelők vannak kisemberek csoportosulásainak kezében. Ha az ember nyá-