Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-97

Àz országgyűlés felsőházának ÔT. ülése áldani fogják ezt a munkát, mert lesz virága lesz gyümölcs a fán. A külügyi kormányzat budgetjénél a tárca dotációját nem kevesbíteném, okkal-móddal emelném is, ha lehetne, de annak keretében célszerű elosztást kellene eszközölni, követségi paloták és beruházások helyett inkább propagandisztikus célokra kellene nagyobb fedeze-, tet teremteni. Az ország mai helyzetében a külügyi kormányra a legéletbevágóbb és legnagyszerűbb hivatás vár és az egész nemzeti közvéleményre megnyugtatólag hat, hogy ez a tárca, súlyának és fontosságának megfelelően, belföldön és külföldön nagytekintélyű államférfiúval van betöltve, akinek hivatottságától és működésétől az egész nemzet sokat vár. (Éljenzés.) A kiegyezés korszakának külügyi politikája elsüllyesztette Magyarország külön államiságát, a külföld csak osztrák birodalmat ismert, a külföldön Magyarország terra incognita volt és legfeljebb csak mint az osztrák birodalomnak egy része volt ismertté téve a közös külügyi politika által, és a nagyhatalmak trianoni tévedése részben ennek is tulajdonítható. A magyar külügyi képviseletnek most az a nehéz feladata van, hogy jóvátegye a volt közös külügyi és képviseleti politika tervszerű mulasztásait és az ország történelmének, harcának és küzdelmeinek a monarchia keretében volt megismertetésével és a trianoni gazj ság leplének lerántásával megnyissa a revízió útját. A honvédelmi tárca személyi és dologi kiadásainak együttes összege a legtöbb az öszszes tárcák között, de van-e, aki ezt sokalná és van-e, aki ne volna hajlandó még nagyobb áldozatokra is a mostaninál? A honvédelem megfelelő erőkkel rendelkezik a belső béke és belső biztonság fenntartására és arra is, hogy a csonka ország határait betörések ellen megvédelmezni tudja, és abban a keretben is, amelyben fennállhat, fenntartsa és átplántálja egy szebb jövő gondolatáért a magyar katonai erényeket. így állván a helyzet, a költségvetés elfogadása vagy megtagadása t súlyos felelősség és feladat elé állítja a törvényhozót. Nézetem szerint kvázi hazafias kötelesség annak elfogadása és támogatása. Ha ez így van, akkor a pártpolitikai szempontoknak háttérbe kell szorulmiok, akkor nem lehet pártpolitikai küzdelmekkel telíteni az ország hangulatát, amely csak nyugalomra és gazdasági megerősödésre törekszik. A miniszterelnök úr ő nagyméltóságát és Gaal Gaston országgyűlési képviselő úr, vagyis az egységespárt és a független kisgazdapárt vezéreinek nyilatkozataiból megállapítható, hogy az országos, nagy átfogó kérdésekben ma nincs véleménykülönbség az egyes pártok között. (Az elnöki széket gróf_ Széchenyi Bertalan foglalja el.) Szerény felszólalásaimban mindenkor kifejeztem azt a felfogásomat, hogy egy megcsonkított, gazdaságilag letiport országban pártoskodásnak nincs helye, s

j ha a pártküzdelmeket csak egy pár esztendőre is ki tudnók küszöbölni^ hatalmas lendületet adnánk ezzel a revízió útjának. Az országban tehát a pártoskodást az én véleményem szerint ki kell küszöbölni. Ha tehát választani kell, alakuljon át a kormány személyi változtatás nélkül; vagy ha kell, változtatással választási kor931. évi május hó E8-án, csütörtökön. 143 mánnyá, tanúsítson teljes érdektelenséget a jelölések és a választások előkészületei tekintetében, a főispánokat és főszolgabírákat ezekből kapcsolja ki, s bizton merem állítani, hogy egy olyan parlamentet fog a magyar nép alakítani, amely az ország érdekeinek és egy tisztultabb közszellemnek is megfelel. Az ilyen parlamentből kialakítandó és kiemelendő kormány és többség joggal hivatkozhatik majd a nemzet akaratára, és ezen az alapon állva, a' nemzet még nagyobb áldozatos munkára is kész lesz, s a parlamentarizmus elvének megvalósításával minden magyar egy táborban fog állani az ország nagy érdekeinek megoldására. De befejezem felszólalásomat az általam kifejtettek konzekvenciájával: befejezem azzal, hogy az ország érdekében kötelességemhez híven a költségvetést és az azt becikkelyező törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Wolkenberg Alajos Ő méltósága. Wolkenberg Alajos: Nagyméltóságú Elnök Urí Igen t. Felsőház! A legrövidebben kívánok felszólalni, de nem mulaszthatom el, hogy ki ne fejezzem köszönetemet Somssich László ő excellenciájának tegnapi felszólalásában érvényesített azért a gondolatáért, hogy mindenesetre a Felsőház tekintélyét alacsonyítja le az, hogy az utolsó pillanatban hívnak össze bennünket s az ilyen súlyos dolgokat, mint, aminő a költségvetés is, kénytelenek vagyunk a legzárosabb határidőn belül megoldani, ami azelőtt egy hetet is igénybevett. Ehhez, mondom, hozzájárulok, annál is inkább, mert a Felsőháznak olyan kevés a tárgyalási ideje, hogy olyan dologra, amely dolog tulajdonképpen nem képezi a törvényhozás munkáját, mint például valamely állásfoglalásra, ideje sem jut. Pedig ilyen kérdések vannak és ezek nagyon fontos kérdések. Az egyik ilyen igen fontos kérdés az, amelynek okirata most érkezett be a mélyen t. kormányhoz, most, amikor mindenütt keressük a megtakarításokat. Célzok arra a memorandumra, amelyet az állás-, illetőleg jövedelemhalmozásról terjesztettek fel a mélyen t. kormányhoz. Magam tudom a legjobban, hogy mennyire elhibázott alapon dolgozik ez a memorandum, mennyire nem meríti ki azokat a szempontokat, amelyeket ki kellene merítenie, hogy igazságos legyen a memorandum; smondom, magam tudom ezt a legjobban, azonban úgy gondolom, hogy ez a memorandum megérdemli a kormány figyelmét. Tudniillik erre a kérdésre a kormánynak gondosan rá kell tennie a kezét, mert különben nagyon meg fogjuk ütni lábunkat az ifjúság előtt, a végzett ifjúság előtt, amely rettenetes nyomorúságban van, amely kér egy darab kenyeret és nincs rá mód és út, hogy azt a ^kenyeret megkapja. Ezt a kérdést tehát a mélyen t. kormány figyelmébe, nagy meggondolásába és gondos kezelésébe ajánlom. A másik kérdés, amelyre nézve szintén ki kellett volna alakulnia egy egészséges közvéleménynek, a szünidő megrövidítésének kérdése. Azzal a megrövidítéssel, ami történt, tulajdonképpen a gyermek — világos — nem kap semmit. Tulajdonképpen a gyermek sem nyer vele semmit, de a Balaton-kultusz sem nyer vele semmit, a szülőket pedig egyenesen zavarba hozza. Erre nézve is kellett volna közvéleménynek kialakulnia és nem kellett volna engedni