Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-96

116 Az országgyűlés felsőházának 96. ülése 1931. évi május hó 27-én, szerdán. A haza érdekének szolgálata nemcsak joga, de kötelessége minden polgárnak. Ez a kettős indíték vitt engem rá arra, hogy külpolitikai tájékozódásaimmal az országnak hasznára Jegyek. Egy lépésem sem volt, sem kezdete előtt, sem folyásában, sem eredményeiben titok azok előtt, akiket hivatalosan is illet. Hogy használtam-e, vagy nem használtam, e felett lehetnek ellentétesek a nézetek, de a jóhiszeműséget nem engedem magamtól elvitatni, valamint utólag, mindent áttekintve én sem vitatom a jóhiszeműségét annak a ténynek, mely szerint 1930 július 2-án egy apokrif beszéd nekem tulajdonítva, • a Fels'őház asztalára tétetett. Egy beszéd, amelyet sem nem mondtam, sem nem írtam, sem nem diktáltam, mint ahogy az a nyilvánosság előtt már tisztázva is lett. Az ügy az én lelkemben semmi keserűséget nem hagyott, különben is minden keserűséget és minden egyéni érzést, minden rokonszenvet, minden ellenszenvet, örömnek és szenvedésnek az ingerét, kedvenc eszméket, elgondolásokat, minden elképzelhető hajlamot és vágyat félre kell tenni és alá kell rendelni akkor, amikor az ország súlyos helyzete döbbenetes komolysággal parancsolja mindnyájunkra az egyetértést, az együttes, céltudatos, komoly, kemény, meggondolt, de elszánt együttmunkalkodást, azt a szerves és rendszeres cselekvőséget, amely a hadviselés terén az egy fej elhatározásában és az egy váll felelősségében bírj a 3 elentőseget. Èz nem a nemzet elhatározásának és felelősségének kizárását jelenti, hanem azt a felemelő, die egyszersmind leroskasztó nagyságú feladatot, amelynél fogva egy politikai vezérnek az állam egész életéből, a nemzet örökkévaló lelkéből kell megszerkesztenie elhatározását és hogy az egész nemzet felelősségének súlyát éreznie és hordoznia kell úgy a jelenvaló nemzedék, mint ' az egész történelem előtt. ••• Ez a feladat a maga sok dicsőségével, de még több terhével és szenvedésével tíz esztendő óta osztályrésze Bethlen István gróf miniszterelnöknek. (Éljenzés.) Az ő tényei felett akár a gáncsolás, akár az elismerés formájában az egyéni véleményalkotás jogosu'U és teljesen szaibad. Tényei és kormányzata egészének gáncsoló elbírálásánál azonban nem szabad elfelejteni azt, hogy az !

a (tíz esztendő, amelyre az ő miniszterelnöksége esik, az egész földkerekség életében dúló tudatalatti és tudatfeletti erők, képzetes mennyiségek, ismeretlen minőségek korszaka volt, amelynek hatásaival és örvényeivel még a nagy győztes hatalmasságok büszke diplomáciái is csak sötétben tapogatózva tudtak a pontos tájékozottság látszata megmentésének nagyon csekély sikerével kísérletezni. Külpolitikai érintkezésem során meggyőződtem még jobban afelől, amit addig is tudni véltem, hogy az országok nemzetközi viszonylatában a kétszerkettős érdek a döntő. Faji rokonszenv, vallási, világnézeti egyezőség, történelmi emlékek vonzása, történelmi érdekeik méltatása, mind csak a díszítmény jelentéktelen szerepét töltik be, a döntő fájdalom, — az érdek, ridegen leegyszerűsítve az anyagi érdek. A kormány külpolitikájában ezt a helyes felismerést látom érvényesülni és látom a bölcseséget is, amellyel a kormány a maga terveit ezekre az alapokra helyezi. A költségvetésből azt is látom, hogy mindazokra á szempontokra figyelemmel van, amelyek a 'kenyérkérdésnekijesztővé riőtf fontossága idejében a nénjólét anyagi részében is biztosítékot tudnak nyújtani a magasabb valláserkölcsi színvonal kifejlődésére. A kormány politikájával egybehangzó külpolitikai jelenségekből meg lehet állapítani, hogy az északkelet felől fenyegető gazdasági és valláserkölcsi veszedelem végre közös érdekeknek felismerésére bírta az európai államokat és megvan a reménység, hogy a felismert közös érdekeknek légkörében megkezdődik a revizió és megvalósul az integritás. A területi integritást meg kell előzni a magunk hibájából meghiányosított jogi integritásnak, a magyar állam szuverenitása teljességének birtokbavétele és érvényesítése útján. Abban a hitben hogy a magas kormány mind külső, mind belső politikájában a nemzet legsajátosabb érdekeinek szigorú védelme és érvényesítése mellett az egész művelt Európát azonos érdekkörbe (kényszerítő érdekek parancsától vezetteti magát, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következikSomssichLászló gróf ő excellenciája. Gróf Somssich László: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Mielőtt felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára rátérnék, sajnálattal szóvá kell tennem ismét azt az eljárást, amelyet az igen t. kormány a költségvetés tárgyalásánál követ ;a Felsőházzal szemben. Minden évben visszatérő jelenség az, hogy a legszűkebb és legrövidebb időre szabott postamunka módjára tárgyaltatja le a költségvetést a Felsőházzal. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, .a Felsőház tekintélyén és méltóságán esik csorba, (Ügy van! jobb/elől) ha a Felsőház egyszerűen szavazógéppé süllyesztetik le. A magam részéről ez ellen a bánásmód ellen a leghatározottabban tiltakozom (Helyeslés jobbfelől.) és nagyon kérem az igen t. kormányt, hogy a jövőre nézve ettől a módszertől tartoz. kodjék. (Helyeslés.) Áttérek ezek után beszédem tulajdonképpeni tárgyára. Azt, hogy a világ gazdasági válságának megoldása mennyire sürgős és időszerű probléma, mi sem bizonyítja jobban, minthogy világszerte már két éve folynak a nemzetközi tárgyalások a megoldás előbbrevitelére. Sajnos azonban ezek a nemzetközi fórumok — és itt elsősorban Genfre gondolok — nem tudják előbbre vinni a problémát a gyakorlati megoldás terén és így egyes államok kísérlik meg bajaikon segíteni az által, hogy egymással szomszédos államok közelebbi gazdasági nexusra lépnek, mert ezt indokolják leginkább az ő gazdasági viszonyaik és földrajzi fekvésük. Egy-egy ilyen közeledés azonban rögtön kiváltja a világ areopágjának tiltakozását, mint olyan lépés, amely sérti a többi állam gazdasági érdekeit. Gyakorlatilag megvalósítható megoldást azonban ez a fórum nem tud ajánlani, mert azonnal felülkerekedik a politikum és legfeljebb hangzatos szólamok köntösébe burkolt ajánlásokat kapnak az egyes^ nemzetek, amelyeket azután egy újabb bizottság elé utalnak, amely esetben pedig ismerjük az ügyeknek sorsát. Mindaddig nem gondolhatunk a gazdasági élet normális fejlődésére és ezzel a válság megoldására, amíg gazdasági téren nem bir minden állam egyenlő jogokkal, amíg a gazdasági téren egy bizonyos ököljog uralkodik,^ amely csírájában elfojtja minden állam egvéni kezdeményezését. (Ügy van! Ügy van!) Most bosszulja meg magát igazán az a geográfiai és gazdasági analfabétizmus, amely a békeszerződéseket gyártotta és csinálta, (Ügy van! Ügy van!) amelynek alapja