Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-72

80 Az országgyűlés felsőházának 72. ülé. lehet. (Ügy van! Ügy van!) En azt mondottam, hogy a tiszttől elvenni a kardot olyan, mint ha a fát megfosztom lombjától. Az csak természetes éppen a polgári törvényekre való hivatkozással is, hogy ha megtámadják a tisztet, kardját használja. Azt a példát is felhoztam, gondolom: a Felsőház bizottsági ülésén, de a Képviselőházban is, hogy el tudok képzelni olyan politikai atmoszférát, amelyben éppen a hadsereg vezetőségét, a tábornoki kart tudatosan támadtatja meg egy alattomos politikai szervezet, hogy lejáratva a tábornoki tekintélyt, rést üssön a hadsereg tekintélyén és lejárassa a katonaság intézményét. Meg vagyok győződve arról, hogy az a tiszt, akinek meg kellene magát védenie, akinek speciális törvények és rendeletek szabályozzák az életét, ha nem bír maga is védekezni a becsülete ellen irányuló támadások ellen, lelkileg összeroppan, egy lelkileg összeroppant tisztikar pedig nem képes úgy teljesíteni magas feladatát, hivatását, amint azt tőle valamennyien megkívánjuk. (Ügy van! Ügy van! a középen-) Éppen ezért mély hálával tartozunk azoknak a felszólalóknak, akik jogilag is bizonyították ennek a szakasznak helyességét. Itt nem arról van szó, hogy a tisztnek más becsülete van, mint egy polgári — hangsúlyozom — gentlemannak. Nincs más becsülete, de méltóztatnak tudni, hogy igen szigorú szabályok szabályozzák a tisztikar életét és szabályozzák azt az etikai felfogást, amely szerint a tisztikarnak folytatnia kell a maga hivatását és szolgálatonkívüli ténykedéseit. Itt kapcsolódom bele Szőke, igen t. barátom felszólalásába a párbaj kérdését illetően. Meg kell állapítanom: ne méltóztassék engem sürgetni, mert a tisztikarban és a hadseregben a beesületügyi intézmények inaugurálása révén olyan intézkedések történtek éppen a párbaj ellen, amelyeket ajánlanom kell a polgári társadalomnak is. Mindaddig tehát, amíg a polgárság ebben a tekintetben nem tart velünk lépést, nekem semmi okom sincs itt sürgetni a párbaj eltörlését. Figyelmeztetnem kell azonban Szőke igen t. barátomat és mindazokat, akik magasabb vallási érzületre hivatkoznak, ne méltóztassanak forszírozni ezt a kérdést, mert a fennálló katonai szabályok szerint abban az esetben, ha a becsületbíróság elrendeli, párbajozni kell. Majd ha elintéztük törvényhozási úton a párbaj kérdését s a magyar ember becsületét törvényben is úgy megvédjük, ahogy azt a magyar ember becsülete megkívánja. ~ mert ma nézetem szerint ez nincs meg (Ügy van!) — akkor lehet majd hozzáfogni olyan szervezetek létesítéséhez, amelyek ki akarják zárni a párbajt, különben az erkölcsi tragikus konfliktust nem lehet kizárni. Mielőtt rövid felszólalásomat befejezném, egy kijelentéssel tartozom az igen t. Felsőháznak. Tudatában vagyok annak, hogy a hadsereg olyan intézmény, amely nem pártoké, hanem az egyetemes nemzeté, és éppen ezért különös kötelességemnek tartom, hogy a hadsereget minden pártpolitikától távoltartsam (Helyeslés.) abból a célból, hogy a nemzet nagy ügyeinek annál fokozottabb mértékben lehessen szolgálatára. (Helyeslés.) Azt hiszem, meg lehet győződve a t. Felsőház, hogy ezt, amit itt férfias nyíltsággal megmondtam, következetesen be is fogom tartani. Méltóztassanak azzal a bizalommal megajándékozni, hogy ezeket az első javaslataimat elfogadni méltóztatnak. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil1929. évi december hó 13-án, pénteken. vánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a íkérdést, méltóztatik-e a katonai büntetőtörvénykönyvről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, ihogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Most határozunk a másik törvényjavaslat felett általánosságban. Kérdem a t. Felsőházat, méltóztatik-e a katonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről és a közönséges büntetőtörvénykönyvek egyes rendelkezéseinek ezzel kapcsolatos módosításairól szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy előszóra katonai 'büntetőtörvényikönyvről szóló törvényjavaslat címét, azután a szokásos módon szaikaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét). Gróf Széchenyi Aladár: Szót kérek! Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A t. honvédelmi (miniszter úr a múlt esztendőben a magyar országgyűlés Felsőházát egy képviselőházi felszólalásában megsértette. Feltételezem, hogy nem szántszándékkal, hanem önkéntelenül, hanem amint mondják: a vita hevében szaladt ki a sértés a szájából. Elvártam volna a t. honvédelmi miniszter úrtól, hogy első felszólalása alkalmából ezt az incidenst szóváteszi és legalább sajnálkozásának ad kifejezést. Ügy látszik, tévedtem ebben a feltevésemben. Mindennek ellenére azonban nemcsak a magam részéről — mert úgy hiszem, hogy a t. Felsőház minden egyes tagjának nézetét is tolmácsolom — kijelentem, thogy a t. honvédelmi miniszter úr minden egyes javaslatát minden animozitás nélkül a legnagyobb objektivitással fogjuk tárgyalni és elfogadni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezeket kívántam megjegyezni. r Elnök: A honvédelmi miniszter úr kíván szólni! Gömbös Gyula hon védelemügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ur! -Igen t. Felsőház! Minthogy tudomásomra jutott, hogy valaki ezt az incidenst szóváteszi, nem tartottam ildomosnak, hogy elejét vegyem annak a kritikának, amely el fog hangzani és vártam az alkalmat, hogy erről a kérdésről nyilatkozzam. Mindenek előtt megkívánom állapítani, Nagyméltóságú ElfLök úr, és igen tisztelt Felsőház, hogy amit én mint képviselő mondottam az ellenzéki padsorokból, az nem tartozik a miniszterre; erről a székről, erről a helyről tehát tulajdonképpen nem is tudok eziránt nyilatkozni. Mindennek dacára meg kívánom állapítani azt, hogy nem általánosítottam annak idején; mert én a kultusztárca vitájánál, szemben azon egyes felsőházi tagok kritikájával, akik kifogásolták azt, hogy a nagy magyar alföldön túlságba menő építkezésekkel a kultúrát terjeszti a kultuszminiszter, én az Alsóházban azt az álláspontomat képviseltem, hogy kijelentettem, hogy őket nemzeti antikváriusoknak tartom. En tehát nem általánosítottam a Felsőházra vonatkozólag ezen megjegyzésemet Másrészt tárgyi megjegyzést tettem egy speciális kérdésben, harmadszor pedig mint képviselő és nem mint miniszter tettem ezt a megjegyzést. Amennyiben a Felsőház magát azonosítaná