Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-71

Àz országgyűlés felsőházának 71. ülése 11 nem fizethet osztalékot. Már pedig tudjuk azt, t. Felsőház, hogy különösen a maiakhoz hasonló nehéz gazdasági viszonyok között mit jelent egy vállalat hitelére, jövőjére nézve az, ha osztalékot nem fizet. Feltétlenül helytelennek kell tehát tartanom ezt a rendelkezést. De helytelennek tartom azt a rendelkezést még egy másik okból is, abból az okból, hogy az a lehető legkönnyebben kijátszható. A tőzsdén jegyzett értékek ugyanis bármely pillanatban eladhatók. Éppen azért nagyon helyes az, amit Glücksthal ő méltósága a bizottságban mondott, hogy a tőzsdén jegyzett értékeknél tulajdonképpen nem is lehet nem realizált nyereségről beszélni, mert az olyan nyereség, amely bármely pereben és kétségkívül realizálható, tulajdonképpen realizált nyereség is. Minden vállalat, amely e törvény rendelkezésének szigorú alkalmazásával nem tudja nyereségét kimutatni, nem tudna osztalékot fizetni, sőt esetleg igen tekintélyes veszteségeket volna kénytelen kimutatni, annak ellenére, hogy nyereségben van, ennek öszszes hátrányos következményeitől szabadulhat akkor, ha ezeket a tőzsdén jegyzett értékeit eladja és esetleg azután, ha ő bízik bennük, egypár nap múlva, amikor a mérleget már megcsinálta, visszaveszi; azokat tehát a márlegkészítés előtt eladja, a mérlegkészítés után pedig visszaveszi. Nem is kell feltételezni, hogy ez színleges adás-vétel lesz, bár a legtöbb esetben az lesz. Ez tehát valóságos adás-vétel lesz, és így semmiképpen kifogás alá nem eshetik, csak* megszoktatjuk a közönségünket arra, hogy lehetőleg kikerülje és megkerülje a törvényes rendelkezéseket. Ez ped;g olyan dolog, t. Felsőház^ amely éppen a gazdasági morál szempontjából nem kívánatos. Es különösen veszedelmes, hogy amikor egy új gazdasági intézményt adunk kis, aránylag kellő gazdasági műveltséggel nem bíró emberek kezébe, akkor ezt az intézményt úgy alkossuk meg, hogy az azt szabályozó törvényekbe olyan rendelkezést veszünk fel, amelyet saját jól felfogott érdekükben nem egy esetben ki kell játszaniuk, és ezzel rávezessük őket arra, hogy keressenek kijátszási módokat ott is, ahol ez a gazdasági életet rendkívül veszélyezteti. Mindezeknél fogva én a törvényjavaslat 57. §-a második bekezdésének első pontját nem fogadhatom el, hanem ahhoz a következő módosítást vagyok bátor benyújtani (olvassa): «Az olyan értékpapírt és árut, amelynek tőzsdei ára van, legfeljebb azzal a tőzsdei árfolyammal lehet számításba venni, amellyel az értékpapír vagy áru az üzleti év utolsó napjában bírt.» Ez megfelel a kereskedelmi törvény 199. §-a 2. pontjának azzal az eltéréssel, hogy itt árukról is szó van, nemcsak értéküapirokróL Nagyon kérem a t. Felsőházat, hogy az általam felsorolt indokok alapján ezt a javaslatomat elfogadni méltóztassék. (Elénk helyeslés.) Elnök: GróT Hadik János ő excellenciája kíván szólni. Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök úr! Tisztelt Felsőház! A magam részéről indítványt kívántam előterjeszteni. Tekintettel azonban arra, hogy mindenben egyetértek Teleszky Jánosőexcellenciája javaslatával és annak indokolásával, tárgytalannak tekintem, hogy újabb indítványt terjesszek elő. Elnök: Kíván-e még valaki a szakaszhoz szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr Ő excelenciáját illeti a szó.. ?°. évi december hó 12-én, csütörtökön. 59 Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Teleszky János ő exeellenciája azt mondotta beszéde során, árnak bevezetéseképpen, hogy sajnálattal látja, hogy közgazdasági kérdésekben nem a közgazdasági miniszterek, hanem a doktriner álláspontot képviselő igazságügyminiszter az, akié a döntő szó. Mély tisztelettel kell visszautasítanom ezt a feltételezést éppen a gazdasági miniszter urak részéről, mert hiszen ebben a kérdésben nemcsak a közgazdasági miniszter urak, hanem a közgazdaságnak igen jelentékeny tényezői is teljesen egyetértenek velem, s méltóztassék megengedni, ha itt doktrinerizmusról van szó, én irkább abban fedezhetem ezt fel, hogy a régi és a mai gazdasági életben világszerte el nem ismert elvekhez mereven ragaszkodva, a közgazdasági életben bizonyos kishitüséggel fogadunk olyan a haladás felé tendáló intézkedéseket, melyek igenis szolgálják azt, amire méltóztatott bevezető szavaiban utalri, a gazdasági morálnak és az intézmények megújhodásának célját. Azt méltóztatott mondani, hogy nehéz feladat elé állítja ez az új törvény a mi közgazdasági életünket, mert a titkos tartalékok lehetőségét zárja ki. tijból hangsúlyoznom kell és én azt hiszem., ez okozza sok helyen a félreértést, hogy ennek a mérlegelési szakasznak az a pontja, amelyet kifogás alá méltóztatott venni, nem törekszik az abban létesített szabályok kimerítésére, csak módot és lehetőséget ad arra, hogy amennyiben ' nem realizált nyereségekkel rendelkezik egy vállalat, azt ne kelljen látatlannak hagyi;ia, hanem ha kívánja, módja és alkalma legyen nem titkos tartalékolás alapján elrejteni, hanem nyilt tartalék alakjában a világ előtt felfedni. Egyebekben méltóztassanak megengedni, hogy magával a kérdéssel rendszeresebben is foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Magának ennek a mérlegszakasznak mostani konstrukciójában az az indoka, hogy a lehetőség szerint reális legyen a mérlegelés és hogy nem realizált nyereségeket ne lehessen feloszlatni. Mindenesetre jellemzőnek kell mondanom — s részemre ez igen megnyugtató — Teleszky János excellenciájának azt a kijelentését, hogy az 57. §-nak Összes többi szigorító rendelkezéseit ő is elfogadja. Ez azt 'bizonyítja, hogy mégsem lehet annyira tökéletes, minden körülmények között bevált és túl nem haladható szabály a kereskedelmi törvénynek 199. §-a, mert hiszen abban az a szabály is foglaltatott, hogy az ingatlanokat azon a napon való érték szerint lehetett felértékelni, egyéni becsű alapján, amely napon a mérleg készült. A közeimült és a távolabbi múlt tanulságai mutatják, hogy milyen visszaélésekre vezetett ez, a helyzet, ennek következtében csak örömmel konstatálom, hogy az ingatlanokra vonatkozólag el méltóztattak fogadni azt az álláspontot, amely álláspontnál az indokok teljesen azonosak, mint az árfolyamértékkel bíró értékpapírokra vonatkozó rendelkezésnél. (Ügy van!) Tökéletes mérlegszabályokat senki sem fog alkotni, mert ahol annyira relatív tényezőkkel van dolgunk, amelyek becsléstől függnek és ahol értékelésnél eltérhetnek a társaság érdekei, a társaság hitelezőinek érdekeitől, eltérhetnek a társaság tagjainak érdekei mindezektől és végül a mérlegszerkesztők tantiémje és egyéb érdekeltsége folytán eltérhet érdekük az előbb említett mindhárom kategóriától, ott ne méltóztassék várni a világtól, a jogásztól, a közgazdásztól, az élet által létrehozott, természetesen kitermelt normáktól sem olyan tökéletes jogszabályt, amely minden visszaélésnek gátat vet-