Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-71

56 Az országgyűlés felsőházának 71. ülése Itt a társaság hitelezőinek biztosítéka elsősorban, sőt kizárólag maga a törzstőke, tehát egészen helytelen vqlna és egészen más eredményre vezetne, ha azért, mert az egyik társasági hitelező esetleg a maga hitelezői jogával él, ugyanakkor a társaság összhitelezőinek érdekeit veszélyeztetve, a társaság* törzstőkéjét leszállítaná. Az analógia tehát egyáltalában nem áll fenn. mert a hitelező joga és helyzete tekintetében és az egyes társtagok felelőssége tekintetében egészen más matériával állunk szemben. De nem is kell annyira túlmenően védenünk, szinte bürokratikusán és policiálisan az egyes társtagok és a társaság homogenitásának érdekeit, mert hiszen a társaság alkotmánya nemcsak az itt felállított kogens szabályokban, hanem az ő társasági szerződéseiben is kifejezést nyer és a társasági szerződések tekintetében éppen idevonatkiozólag lehetőségeket nyújt a törvényjavaslat 36. §-ának 2. bekezdése, amely lehetővé teszi, hogy a társasági szerződésben eleve megállapíttassanak azok az. esetek, amikor a társaság kívánatosnak tartja, hogy bevonassék egyik vagy másik társtagtól az üzletrész. Kétségtelen tehát, hogy jól és alaposan átgondolt társasági szerződésben provideálni lehet olyan esetekre, hogy a tagok ne játszhassanak össze idegen hitelezőkkel. Természetes, hogy ha az idegen hitelező nem összejátszás útján jut jogokhoz, a helyzet ismét más, de akkor is provideálhat az illető társaság először azzal, hogy a társtag hitelezőjét kifizeti és megszünteti törvényes és nem privilegizált úton és módon a maga homogenitásának veszélyét, másodszor, ha mindennek ellenére betört volna, mint idegen elem, a homogen testületbe, azzal szemben, mint a társaság érdekeit veszélyeztetővel szemben, ott van a bíróság védelme és ott van a 35. § 1» bekezdésének esete, mikor bírói úton is ki lehet zárni valakit a tagok sorából. Annyi minden van itt provideálva, hogy ezt még súlyosbítani olyan jogszabállyal, amely teljesen ismeretlen a külföldi jogban, amely sokkal nagyobb

1 mértékben védené a. testületet, mint a külföldi jogban bárhol megvan, nem tartanám helyes szabálynak, mert ez olyan szabály volna, amely gúzsbakötné a gazdasági életet. Ennek következtében teljes megnyugvással ajánlhatom a réigi szöveget elfogadásra. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Hadik ő excellenciájának indítványát felolvasni. Bezerédj István jegyző (olvassa): Indítványozom, hogy a javaslat 22. §-ának második bekezdése töröltessék és ennek helyébe a következő rendelkezés vétessék fel: «A társaság a felhívás vételétől számított 30 napon belül jogosítva van a végrehajtást szenvedett tagot kizárni és a lefoglalt üzletrésznek a lefoglalást megelőző utolsó mérleg szerinti értékét bírói letétbe helyezni. Ha ezt nem tenné, a végrehajtó jogosítva lesz a lefoglalt üzletrészt bírói árverés alá bocsátani.» Elnök: Amíg a többi indítványok kiegészítők voltak» ez a szöveggel ellentétes indítvány. A módosítás a Képviselőház által elfogadott szöveggel ellentétes lévén, méltóztatnak beleegyezni abba, hogy úgy tegyem fel a kérdést, hogy a Képviselőház által elfogadott szöveggel szembe fogom ezt az indítványt állítani. (Helyeslés.) Kérdem, a t. Felsőházat, méltóztatik-e a 22. %-t a Képviselőház által elfogadott szövegezésben elfogadni, szemben gróf Hadik Jánosnak a szakaszhoz beadott módosító szövegével, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, a többség . elfogadta az eredeti szöveget. Következik a 23. §. 1929. évi december hó 12-én, csütörtökön. Bezerédj István jegyző (olvassa a 23—56. §-ok sorszámát). Elnök: A szakaszok elfogadtatnak. Az 57. §j't majd tessék felolvasni, mert ennél a szakasznál szólásra jelentkezett Teleszky János ő excellenciája. Méltóztassék tehát felolvasni. Bezerédj István jegyző (olvassa az 57. §-t). Elnök: Teleszky János ő excellenciáját illeti a szó. Teleszky János: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Az a körülmény, hogy csak ehhez a szakaszhoz szólok hozzá, nem jelenti azt, mintha a törvényjavaslat összes egyéb intézkedéseit f eltételnül helyeselném. Ellenkezőleg, osztom Hadik ő excellenciájának azt az aggályát, hogy a törvényjavaslat túlságosan aggályoskodó, a gazdasági élettel szemben túlságosan bizalmatlan és ezért félek, hogy a gyakorlatban nem fog olyan mértékben elterjedni a korlátolt felelősségű társaságok térfoglalása, mint aminőben az a gazdasági élet szempontjából kívánatos. Ennek ellenére általánosságban elfogadtam a törvényjavaslatot azért, mert meg vagyok róla győződve, hogyha az élet nekünk fog igazat adni, rövidesen majd oly novelláris intézkedések lgsznek foganatosíthatók, amelyek lehetővé fogják tenni a gyakorlati életben észlelt hiányok pótlását és ezen intézménynek a gazdasági életben való meggyökeresedését. En egyáltalában amennyire barátja vagyok a gazdasági morál megkövetelésének a legnagyobb mértékben, olyan aggállyal látom az utóbbi időben azt a nagy bizalmatlanságot, amely a gazdasági élet tekintetében a gazdasági törvényalkotások terén megnyilvánul. Es habár a t. kormány illetékes közegei megnyugtató nyilatkozatokat tettek a bizottságban a tekintetben, hogy nem változott az a helyzet, amely a múltban volt, hogy tudniillik a gazdasági tartalmú törvényjavaslatokat tulajdonképp a gazdasági miniszterek készítsék elő, és az igazságügyminiszter úr csak kodifikálja, jogi formába öntse, amennyire megnyugtatóknak látszanak ezek a nyilatkozatdk, őszintén megvallva, ha megnézzük újabb törvényalkotásainkat, amelyek a gazdasági élet szabályozását célozzák, mégis azt látjuk, hogy azokban a nagyon tiszteletreméltó doktriner jogászi szempontok túlsúlyban vannak a gyakorlati gazdasági élet követelményeivel szemben. (Ügy van! Ügy van!) Ebből tehát csak azt a következtetést vonhatom le, hogy mégis az igazságügyminisztériumnak ezidőszerint sokkal nagyobb befolyása van ezekre a törvényalkotásokra, mint a múltban, mert nem akarom feltételezni azt, hogy a gazdasági miniszter uraknak a gondolkozása nyilvánul meg mindezekben a törvényjavaslatokban, mert ha ezt feltételezném, akkor igazán a mai válságos gazdasági helyzet okai tekintetében — a világgazdasági vonatkozásoktól eltekintve — más okot, mint ezt, keresnünk igazán nem kellene. Áttérve magára az 57. §-ra, ezt a törvényjavaslatban azért tartom igen fontosnak, mert egyáltalában minden nyilvános számadásra kötelezett vállalat szempontjából a mérleg készítése a legfontosabb. A mérlegkészítés egy nagyon nehéz, nagyon sokat vitatott teoretikus kérdés és gyakorlatilag nagyon nehéz, nagyon nehezen megvalósítható. Tulajdonképpen egy vállalat igazi helyzetét fillérnyi pontossággal, de csak pengőkre menő pontossággal is, feltüntető mérleget összeállítani nem lehet. A mérleg összeállítása mindig becsün alapszik, és minden becsű szubjektív. A mérleg Összeállításánál tehát csak két hiba lehetséges: vagy az, hogy a