Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-71

Az országgyűlés felsőházának 71. ülése 1929. évi december hó 12-én, csütörtökön. 53 három pengő, amely után természetesen meg van engedve, hogy osztalékot is fizessen. Azt hiszem, ez nem egyezik meg a realitással. A magam részéről a részletes tárgyalás során kívánok egyes indítványokat tenni és ezért befejezem felszólalásomat. A javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra soron következik Szőke Gyula ő méltósága, de úgy veszem észre, hogy nincs itt. Tehát kérdem, kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólani? Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Kíván az igazságügyminiszter úr a szólása jogával élni? Zsitv^y Tibor igazságügy miniszter: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen tisztelt Felsőház! Nagy megnyugvással láttam úgy a Képviselőház bizottságában és plénumában, mint a mélyen t. Felsőház bizottságában és plénumában azt az egyenlő és egyöntetű akaratot, amely a kft. intézményét itt Magyarországon megvalósítani kívánja. Sajnálattal láttam azonban azt, hogy egy-két részletkérdésben észrevétel hangzott el a javaslattal szemben, holott legjobb meggyőződésem szerint annyi szakretortán meut keresztül ez a javaslat, annyira meghányták, vitatták ennek minden egyes részletét, hogy szerény meggyőződésem szerint részleteiben is éppen olyan helyes, mint ahogyan általánosságban méltóztatott magának az intézménynek létesítésére irányuló intézkedéseket teljes mértékben aláírni. Hadik ő excellenciája is elfogadta általánosságban ezt a javaslatot és azt hangsúlyozta, hogy a részleteknél kívánja részletesen is indokolni kifogásait. A magam részéről mégis legyen szabad már most néhány észrevételt tennem azokra, amiket most méltóztatott előadni. Sorra veszem. Először is észrevételt tett az előadó úrnak igen szép előadása során tett egyik megjegyzésére, amely a kereskedelmi törvény 5. §-ára vonatkozott. Nekem az a tiszteletteljes

1 szerény véleményem van, hogy azt hiszem, itt félreértés van Hadik ő exeellenciájának és Gaár ő méltóságának véleménye között. Ha magának a kft. intézményének struktúráját a kisemberekkel való viszonylatból vizsgáljuk, akkor ne méltóztassék úgy vizsgálni a dolgot, mintha itt most arról volna szó, hogy a kereskedelmi törvény 5. §-ában egyedenként kisiparosnak minősített egyénekre nem kötelező kereskedelmi törvényes szabályokat akarnánk rájuk oktrojálni, hanem az egyesülés folytán előálló mégis csak nem kisiparosi jelentőségű, hanem tőkében nagyobb jelentőségű intézményre szabunk szabályokat, amely szabályok ebben a vonathozásban, az egyesülés folytán előálló nagyobb gazdasági erővel szemben már nem lesznek túlzottak, már nem lesznek olyan elviselhetetlen terhekkel járók. . A kereskedelmi törvény 5. §-a azt akarta biztosítani, hogy még a rendes, közönséges ke^ reskedőkre vonatkozó könyvvezetési, mérlegszerkesztési, leltárszerkesztési kötelezettség és mindaz a fokozott felelősség, ami a rendes kereskedőnek állásával jár, ne terjesztessék ki az ily kis egyedekre. Ha azonban ezek társulás révén egy kereskedelmi társaságot alkotnak, a kereskedelmi társaságok szempontjából azt kell nézni, hogy vájjon mint kereskedelmi társaságra nézve, túlzották^e azok a szabályok, amelyek itt szerepelnek. Megvallom egészen őszintén, hogy ő exeellenciájának előadásában közelebbről nem láttam megjelölve ezeket a túlzásokat. Talán taFELSŐHÁZI NAPLÓ. V. lálkozom majd ezekkel az észrevételekkel a részletek során. Ma csak arra vagyok kényszerítve, hogy Glücksthal ő méltóságának a bizottságban tett egy-két megjegyzésével kapcsolatban keressem, hogy talán itt, vagy ott és hogy hol látnak túlzást. Glücksthal ő méltósága azt mondotta, hogy borzasztó nehézkes például a taggyűlés összehívására vonatkozó szakasz. Méltóztassék megnézni akár a német kft.-nek, akár a német kft.-törvénynél sokkal szigorúbb osztrákkft.-törvénynek szabályait, ahol nem kevesebb, hanem sokkal több formalitástól függ egy taggyűlés összehívása. Nincsenek meg azok a könnyebbségek, amelyeket a magyar kft.-törvény hoz, hogy a magyar kft.-nek, korlátolt felelősségű társaságnak voltaképpen nem is kell taggyűlést tartania, hanem elegendő, hogy a tagok írásban beadják votumuk

at, tehát egy merőben könnyű, egyszerű érintkezési formalitássá zsugorodik le a taggyűlés és nem olyan nehézkes, mint például Németországban, ahol ajánlott levélben kell mindenkit jóeleve meghívni arra a taggyűlésre. Nálunk is így van akkor, ha a tagok között vita van. De (ha a tagok között egyetértés van, akkor semmiféle formalitás nem köti a kezüket és ez is a helyes, mert hiszem., ha valamit egyértelműi eg akar egy taggyűlés, egy társaság megvalósítani, akkor ehhez nem formalitások kellenek, hanem minél egyszerűbb lerögzítése a konszenzusnak. Ezt pedig lehetővé tesszük, tehát ne méltóztassék attól tartani, hogy itt rendkívül nehéz, a hasonló európai intézményeknél^ ismeretlen, nehézkes, bürokratikus jogszabályokkal állunk szemben. De tovább megyek. A megalakulásnál ez a mi törvényünk azt kívánja a társaságtól, hogy legalább ügyvéd által ellenjegyzett társasági szerződés jöjjön létre. Ennek megvan a maga értelme, inert hiszen olyan specialiter jogi szaktudást igénylő szerződésről van szó, társasági szerződésről, hogy ha közjegyzőt nem is kívánunk feltétlenül, szükséges legaláibb ügyvéd közreműködését kívánni, aki a maga jogi tudásával egyszersmind felelős azért anyagilag és büntetőjogilag, hogy valóban helyesen és a törvény szerint alakult meg

1 az a társaság. De ha ezt talán túlzott formalitásnak méltóztatnak tekinteni, méltóztassék megnézni a német törvényt, amely kifejezetten közjegyzőig közreműködést kíván egy ilyen társasáig létrehozására. De azt hallottam, hogy néldául túlzott korlátozások vannak — mint ahogyan méltóztatik mondani — és a gazdasági élet túlzott korlátozásokat nem tűr. Téliesen egyetértek elvben Teleszky ő excellenciájával. Nincs szerencsétlenebb dolog, mint ha jogász, szobatudós, profeszszor, vagy akárki- aki nem a gyakorlat embere, a közgazdasági életnek akar normákat felállítani, mert a közgazdasági élet a maga egészséges normáit maga termeli ki és lehetetlen dolog, hogy jogászok akarjanak a gazdasági életre normákat ráoktron'álni, mert azok nem eredményeznek mást, mint a jogászi gondolkodás csőd^ jét, ugyanakkor nedig, vele együtt- a gazdasági élet csődjét is. (Ügy van! Ügy van! — Gróf Hadik János: Sajnos, ez a leggyakoribb!) Nem erről van szó, t. Felsőház. A legnagyobb mértékben távol áll tőlem ez a gondolat; a legnagyobb mértékben tiltakoznom kell még a feltevés ellen is, hogy ennek a törvényjavaslatnak, amely talán mégsem lehet olyan rossz, ha mindenki általánosságban elfogadja és csak egy-két tétele ellen tesz észrevételt bármelyik szabálya, még kifogásolt szabálya is, alkalmas volna arra, hogy gúzsba kösse a magyar gazdasági életet. 10