Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-89

Az országgyűlés felsőházának 89. ülése 1930. évi július hó 8-án, kedden. 429 mai adóból csak körülbelül 3 millió folyik be, így tehát kereken 8 millió pengő lenne az, ami hiányoznék. Ezt a hiányt kénytelen volnék más adók statuálásával behozni, és én ennyire nem szeretnék menni. Mert bocsánatot kérek, a törvényjavaslatnak azt a jellegét, hogy itt a vámot akarjuk helyettesíteni és tulajdonképpen azért nyúlunk ehhez a szisztémához, mert nálunk mint exportáló államban a vámok nem érvényesülnek, s így tulajdonképpen a véd vám ok helyébe teszszük ezt az adót, nem szeretném megváltoztatni, ebből az elvből nem szeretnék engedni. Ez adja meg tulajdonképpen ennek a javaslatnak legigazibb indokolását, mert — ismétlem, amit múltkori beszédemben mondottam — ha mi nem exportáló állam, hanem importáló állam volnánk, rég ugyanazt tettük volna, amit tettek a többi államok valamennyien, amelyek mezőgazdaságukat az amerikai versennyel szemben védték: felemeltük volna védővámjainkat minden hosszas tanakodás nélkül, talán nem is törvénnyel, hanem egyszerűen úgy, hogy a kormány élt volna azzal a felhatalmazással, amely ma is megvan, hogy valamely gazdasági ág válsága esetén változtasson a vámtételeken. Ezt mi nem tehettük, nem é'ibettünk ezzel és helyette éltünk a törvényjavaslatban szabályozott szisztémával. Éltünk ezzel sokkal mértékletesebben, mint amilyen mértékben élnek ezzel azok az államok, amelyek mint import államok szerepelnek. Méltóztassék megnézni bármely államot: a mi pénzünkre átszámítva 30 pengőnél sokkal magasabb árakat kívánnak a mezőgazdaságnak juttatni. Nem merek feketén festeni, de nem hiszem, hogyha így fejlődnek az árak, ahogy azok ma visszamennek, ezzel a drágítással — hogy ezt a kifejzést használjam — csak meg is közelíthetnők azt a normálárat, amely itt békében hosszú időn át mint átlagár szerepelt és messze lennmaradunk 8 vagy talán 10 pengővel is^ az alatt az ár alatt, amelyet a minket környékező államok mezőgazdái búzájukért kapnak. Ne méltóztassék minket okvetlenül Jugoszláviával és "Romániával összehasonlítani, amelyeknek gazdasági viszonvai i« egében mások, mint a mieink, amely államok sokkal kevésbbé vannak indusztrializálva, mint mi. s amely államok nem követtek olyan kereskedelm politikát, mint Magyarország, ahol a mezőgazdiaság igenis már megfizette részben az iparfejlesztés költségeit a magas árakban. (Ügy van! Úgy van! — Taps.) Ismételten és ismételten egyszerűen demagógiának kell minősítenem azt a felfogást, amely úfry állítja be a dolsrot, mintha a kormány gazdasági politikájában semmi mást nem csinálna, mint azt, hogy a mezőgazdaságnak, mégpedig különösen a nagybirtoknak nyújt bizonyos előnyt ezzel a javaslattal, és semmi mást nem csinálna gazdasági téren. Nem ez az igazság, hanem az, hogv tíz éve van itt egy védővámos politika, amely megdrágította az iparcikkeket, és tíz év után. jó későn sikerült ezzel a megokolással valamit segíteni a mezőgazdaságon. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Kevés dolog fájt nekem annyira, mint az, hogy a mezőgazdák ebben a kérdésben nem foglaltak el egységes álláspontot. Nem akarok szemrehányást tenni, inkább figyelmeztetni akarok, s azt hiszem, van ^ rá jogom, mert ugyanezek közé a mezőgazdák közé tartozom én is. Es ha ma állásomnál fogva természetesen egyenlően és igazságosan kell is gondoznom az összes termelési ágazatokat, ha azok rám vannak bízva, mégis kérve-kérem a mezőgazdákat, hagyjanak fel ezzel a széthúzással, mert különben ennek a széthúzásnak tulajdonítsák azután azt, ha ebben az országban nem lehet olyan gazdasági politikát csinálni, amely a mezőgazdaság érdekeinek megfelel. (Ügy van! Ügy van!) Nem azt értem, hogy a mezőgazdaság olyan politikát kövessen, amely a többi ágazatoknak rovására megy, hanem azt, hogy legalább egységes gazdaközvélemény alakuljon ki azokban a kérdésekben, amelyek megoldásra várnak ebben az országban. (Ügy van! Ügy van!) Beliczey ő méltósága azt az indítványt tette, hogy az 50 aranykoronára vonatkozó paragrafust módosítsuk úgy, hogy — tekintve azt, hogy egyes országrészekben 20 pengőn felüli, 25 és 28 pengős katasztrális tiszta jövedelmek is vannak — bizonyos holdszámhoz kössük ezt a kedvezményt. Bocsánatot kérek, bizonyos mértékig elismerem azt, hogy ezeknek a vidékeknek rosszul esik az, hogy az adó alól nem szabadulnak, különösen ha nem gabonát termelnek, de viszont méltóztassék elhinni nekem, aki szerencsés vagyok mind a két módon gazdálkodni, hogy azért, ha nekem a mai gazdasági viszonyok között választanom kell, én a 20 pengőn felüli katasztrális tiszta jövedelmű földeken gazdálkodom inkább. , Mert tessék elhinni, hogy ma, amikor termelési válsággal küzdünk, amikor a termelési költségek súlyossága akadályozza meg a prosperitást, mert ezeken a földeken a termelési költség csak valamivel vagy semmivel sem több. az jár jól, aki ezeken a jó földeken tud gazdálkodnak, terméseredmények a dupláját teszik ki. Ezért nem tartanám sem célszerűnek, sem igazságosnak azt. hogy ettől az 50 aranykoronától eltérjünk. Ebbe az 50 aranykoronás kategóriába beleesik a törpe szőlőbirtokos országos átlagban, kivéve a Hegyalját és a Balaton vidékét, ahol nagyon magasan vannak a katasztrális tisztajövedelmek felvéve, de általában beleesik két holdig a szőlőtermelő, sőt a homokszőlőnél három holdig, országos átlagban pedig beleesnek a birtokosok öt holdig, és ott, ahol valamilyen okból rossz a föld — mert vagy nagyon szikes, vagy nagyon homokos — 7—8 holdig beleesnek ebbe a kategóriába, vagyis beleesik nagyjából az a rész, amely_ búzát nem értékesíthet. Erre a részre nézve jobb ez a rendszer, minthai csak vámvédelem volna. Méltóztassék megengedni, hogy ráutaljak efv másik szociális intézményünkre is tudniillik arra. hogv a legkisebb iparosoknak, akik segéd nélkül

f dolgoznak, forgalmiadóját ebből az alkalomból töröltem és az idevonatkozó rendeletet már ki is adtam. (Helyeslés.) Ez szociális

r szempontból igen jelentős. Ez az intézkedés a: kisiparnak leggyengébb részét nem annyira pénzügyileg támogatja. — ezt elismerem — hanem sok olyan gondtól, írásbeliségtől, megidézéstől, tárgyalástól szabadítja meß", amely munkavesztessé^orel jár, és így ez az intézkedés lehetővé teszi, hop"^ nyugodtan dolgozzék ebből a szempontból. Ezt a rendeletet — amelyet azt hiszem méltóztattak olvasni — avval egészítettem ki hogv a r rokkantak részére igen messzemenő kedvezményt nyújtottam, amennyiben a rokkantakra nézve^ általában, de azonfelül esetenként való elbírálás alapján is fenntartattaaii azt a kedvezményt, hogvha az a^ rokkant csökkent munkaképességű, ha segédet tart is, mégis forgalmiadómentességet fog élvezni. (Helyeslés.) Természetesen ugyanezt fenntartottam az özvegyekre