Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-82
2C8 Àz országgyűlés felsőházának 82. ül Rátérek mármost iaz alföldi kopárfásítási akcióra. Erről az 1923 : XVIII. te. gondoskodik. Takarékosság címén 1,500.000 pengőből már csak 310.000 pengőt vettek fel a költségvetésbe, 28 erdőmérnököt kény erűiktől megfosztottak . . . (Mayer János földmívelésügyi miniszter: A költségvetésben 600.000 pengő van a beruházással együtt!) A költségvetésben azon tétel alatt, amely a kopár területek fásítására vonatkozik, 310.000 pengőt vettek fel és 28 exdőmérnöiköt kenyerüktől megfosztottak ugyanakkor, amikor előre látható volt, hogy mégis csak vagy javul a helyzet, vagy egy másik kormány jön a jelenlegi kormány helyébe, (Derültség.) amely, ha ezt az ügyet fel fogja karolni, akkor nem lesznek megfelelő szakértők, és megint egészen Laiikus embereket kell beállítani azok helyett, akiket most elbocsátottak és akik betanult emberek voltak, lakuk nagyon szépen végezték munkájukat. Az ilyen szegény embereket nagyon súlyosan érinti e takarékosság, holott más dolgokban a takarékosság nem nagyon szerepel ott, ahol nagyobb tételek vannak, hiszen leszek bátor erre is röviden rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) Meg kell valósítani minden faanyagra az egyfázisú forgalmiadórendszert, ami a tűzifánál már meg is van, három és fél év óta megvan már erre a felhatalmazás, de azért még mindig nem történt semmi. A legutóbb arról értesültem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr engedélyt adott a Máv.-nak 3000 vágón külföldi származású tűzifa behozatalára. Ha ez nem felel meg a valóságnlak, méltóztassék megcáfolni. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Meg is cáfolom!) Akkor készséggel ki fogom jelenteni, hogy engem rosszul informáltak. Mármost ugyanakkor történt ez, amikor a hazai tűzifa körülbelül kétszer annyit kínált fel, minit amennyi a Máv. szükséglete, és történt ez, amikor nagyon -sok relációban olcsóbban lett felajánlva. Lehetetlen álláspontnak tartom, hogy ugyanakkor, amikor az erdőgazdaság fejlődését kívánjuk, akkor kevés fatermelésünik értékesítéséről sem gondoskodunk megfelelően. Kérdem a földmívelésügyi miniszter urat, hol volt akkor, amikor a magyar önkormányzati hivatalokat a folyó hó 11-én kiadott miniszteri rendelettel a fával való fűtéstől eltiltották? Talán nem is méltóztatik tudni, hogy a fával való fűtéstől eltiltották az Önkormányzati hivatalokat 1 ? (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Hazai szénnel!) Ennek van értelme ott, ahol a fának szénnel való helyettesítése a takarékosság szempontjából szükséges, de ott, ahol annak a fának az ára, amely felkínáltatik, a legtöbb relációban olcsóbb, mint a széné, a hazai szén és a külföldi szén kedvéért megbénítani a magyar tűzifának megfelelő értékesítését, ez elfogadhatatlan dolog, és nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogyha ezt a rendeletet nem ismeri, méltóztassék előkerestetni és intézkedni, hogy ez meg legyen változtatva. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Széntüzelésre vannak berendezkedve! Eddig külföldi szénnel tüzeltek, fával sohasem tüzeltek!) Amint látom, ezt a kereskedelemügyi miniszter úr és a belügyminiszter úr rendelték el, ebből tehát azt következtetem, hogy a földmívelésügyi miniszter urat a tűzifa értékesítésének kérdése már egyáltalában nem érdekli. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: A minisztertanács!) Akkor miért a kereskedelemügyi és belügyminiszter urak intézik ezeket a dolgokat és miért van kihagyva a földmívelésügyi miniszter úr? Hát vagy nem érdeklődik, êse 193Ö. évi június hó 24-én, keddeú. vagy pedig kihagyjak, ami jogtalan, és akkor méltóztassék befolyását a minisztertanácsban ebben az irányban érvényesíteni. A mezőgazdasági és erdőtermények értékesítése dolgában mégis csak az a természetes, hogy az érdekeltség a földmívelésügyi miniszter úrhoz, a mezőgazdaság és erdőgazdaság legfőbb őréhez fordul ós nem más szakminiszterekhez. Az erdészeti kérdéseknek közmegnyugvásra való megoldását megnehezíti a földmívelésügyi miniszter úrnak az a legutóbb elfoglalt álláspontja, hogy az Erdészeti Egyesületet mint érdekképviseletet egyáltalában nem ismeri el. Ha a Gyosz.-t el lehet ismerni a gyáripar, az Omke.-t a kereskedelem és az Omge.-t a mezőgazdaság érdekképviseletéül, miért nem lehet az Országos Erdészeti Egyesületet is mint érdekképviseleti szervet elismerni? (Egy hang a jobboldalon: El is kell ismerni!) Igen, el is kell ismerni, de ez elől a földmívelésügyi miniszter úr egy leiratban teljesen elzárkózik, dacára annak, hogy rámutattunk azokra a szempontokra, amelyek miatt ez kívánatos és jogos. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Minisztériumot akar játszani az erdészeti egyesület!) Nagy tévedés, semmiféle minisztériumot nem akarunk játszani, csak rámutatunk arra a lehetetlen javaslatra, amelyet méltóztatott az erdőtörvényre vonatkozólag nekünk megküldeni. Mi nem jászottunk semmiféle minisztériumot, hanem argumentumokkal győztük meg a miniszteriális urakat arról, hogy igenis, a mi kifogásaink helytállóak, és ha csak azóta ő excellenciája nem másította meg a véleményét, akkor helyeslőleg méltóztatott tudomásul venni, mivel én bebizonyítottam azt, hogy a tárgyalásokat úgy vezettem, hogy azokat az ellentéteket, amelyek a minisztérium és az egyesület között voltak, kiküszöböltük, és közmegnyugvásra, közmegelégedésre oldottuk meg ezt a kérdést. Nem minisztériumot akartunk tehát játszani, hanem mint szaktestület, véleményt akartunk adni és ragaszkodnunk kell^ ahhoz, hogy véleményt adjunk ezekben a kérdésekben, mert hiszen ne méltóztassék azt hinni, hogyha már valaki miniszteri tanácsos vagy államtitkár, vagy miniszteriális tisztviselő, az már mindent a legjobban tud. Ök a hűróban dolgoznak, ha behívnak oda embereket, akkor gyakorlati érzékük is lesz, de nagyban-egészben mégsem lehet arra az álláspontra helyezkedni^ hogy az, amit egy segédtitkár a (miniszter nevében kiad, a legbölcsebb dolog, és ott már (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ezt nem mondtam!) nem szükséges az érdekképviseletek hozzászólása. Igenis szükséges, de a legnagyobb igazságtalanságot és a legnagyobb elzárkózást konstatáltuk abban, hogy a földmívelésügyi miniszter úr nem akarja elismerni az erdészeti egyesületet, mint érdekképviseletet. En azt hiszem, hogy ezt az erdészeti főosztály nem engedi meg a miniszter úrnak. (Derültség.) Onnan ered az egész. Megvan az alapja annak, hogy miért mondom ezt. Azoknak a brutális, háborús rendeleteknek ügyében, amelyek visszavonását kértük, így a 3296. számú rendelet visszavonását, a földmívelésügyi miniszter úr nekem, mint az erdészeti egyesület elnökének, megigérte, hogy összehív bennünket egy tanácskozásra, ott fejtsük ki a miniszter úr előtt az álláspontunkat. Mi történt? Két hónap előtt volt ez a megállapodás, állandó sürgetés volt, háromszor levélírás, — nem mondhatom, hogy levélváltás, mert választ nem kaptunk rá (Derültség.) — tehát háromszori levélírás után még mindig nem történt semmi.
