Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-82

264 Az országgyűlés felsőházának 82. ülése 1930. évi június hó 2h-én> kedden. sel, és így az ország nagy közvéleménye a Felsőháztól várja, hogy megfelelő objektív kritikát gyakoroljon a kormány ténykedései felett. Azt a körülményt, hogy már napok óta nélkülözzük a szakminiszterek jelenlétét, tulajdonképpen a Felsőház bizonyos lekicsinylésével magyarázom. (Ügy van!) Tudjuk, hogy tegnap valami boletta-javaslatot tárgyaltak a képviselőházi bizottságban, a földművelésügyi miiniszter úr, akinek itt lelt volna a helye, ott sem volt és még sem jelent meg a Felsőházban. Most ma véget ért már a boletta-javaslat tárgyalása, amelyen a pénzügyminiszter úrnak, a kereskedelmi miniszter úrnak jelen kellett lennie, de még mindig üresen látjuk a miniszteri székeket. TJgy látszik, őket a felsőházi tárgyalás nem érdekli. Ezt én a Felsőházra nézve figyelmetlenségnek magyarázom; a magam részére természetesen nem, ímert 'hiszen én nem követelhetem, hogy az^ én beszédemet a miniszter urak meghallgassák. Viszont azonban engem is nagyon kellemetlen helyzetbe juttat ez a körülmény, miután bírálni akarom a kormány működését és bizonyos kérdésekben ott, ahol szükséges, az egyes szakminiszterekkel szemben támadólag is fellépek. Nagyon kellemetlen ezt a szerepet betölteni, ha az illető miniszter urak: nincsenek itt. Lehetséges, hogy lesz kedvük elolvasni beszédemet kivonatosan a sajtóban, semmiesetre sem tudnak azonban olyan válaszokat adni felszólalásomra, amilyeneket a törvényhozás minden tagja joggal elvárhat. A kormány imindenre kiterjedőnek és szervesnek mondott gazdasági politikája egyáltalában nem elégít ki és azzal szemben súlyos ag-: godalmaim vannak. A legjelentősebb kérdésekről kívánok most szólani, elsősorban a súlyos gazdasági helyzetről és főképpen a mezőgazdasági válságról. A mezőgazdasági válságnak három fő oka van : a termelési-, az értékesítési-és a hitelkrizis. Az első a termelési válság, amelynek a legfőbb oka a termelési eszközök drágasága, a kartellek árpolitikája következtében, amiről később kívánok még szelni. Másik oka a túlnagy közterhek, különösen a községi és egyéb önkormányzati terhek, amelyek ima már a gazdatársadalomra nézve elviselhetetlenekké váltak. Végül a külföldi értékesítés nehézségei, amelyek összefüggenek főterm ékünknek, a búzának a kvalitásával. Azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány tenni szándékozik, a búza minősége emelésére, már régen meg kellett volna tenni, már régen meg kellett volna indítani ezt az akciót, nem most, az utolsó percben, amikor az export-kérdés tulajdonkéopen attól függ, tudunk-e olyan húzat termelni, amely igazán exportképes és fel tudja venni a világpiacon a versenyt. Ami a búzakvalitás javítására vonatkozik és azokra az intézkedésekre, amelyeket a kormány erre vonatkozólag tervez, — nagyon helyesen — azokat sürgősen meg kell valósítani. Egyszer már végre meg kell kezdeni ezt az akciót, nagy tévedés volna azonban azt hinni, hogy ezzel a mai helyzeten lehet segíteni. A dolog ma úgy áll. hogy a kisbirtokosok az egész búzatermésnek kétharmadát termelik és ennek a kétharmadrésznek is csak kis százaléka alkalmas arra, — ez a szakértők megállapítása, nein, az én privát véleménven — hogv tényleg exportáljuk. Ennek következtében addig, amíg célszerű intézkedések nem történnek, amis ezt a termelést nem fogják olyan irányban vezetni, amely tényleg azt eredményezné, hogy exportra kiválóan alkalmas minőségű búzákat termeljünk, addig ezek az intézkedések — bár nagyon helyesek és azokat régen meg kellett volna kezdeni, — a mai gazdasági válságon oiem segítenek. ' ".....-/,_••' • ;• •.'• Ami mármost a további intézkedéseket illeti, amelyeket a kormány tervbevett, ezek során következnék az értékesítési krízis megoldása. A krízis azáltal állott elő, hogy a fogyasztás csökkent és nem tudtunk eléggé versenyképesek lenni külföldön. Magyarországnak különleges helyzete van a körülöttünk levő államok autarchikus politikája miatt, amely a nagy vámpolitikai elzárkózás mellett az egyes vámtételekben majdnem prohibit! v jellegű vámot jelent. Európa agrárkrízisén az agrár-export államok bizonyos kooperációja segíthet ós ennek természetesem vámnak bizonyos r politikai előfeltételei, amelyeknek megteremtése után a gazdasági kooperáció tartósságát és eredményességét biztosítani lehetne. T. Felsőház! A válságnak egyik legfőbb oka a hitelkrizis. Ma a mezőgazdasági hitelnyújtás egyáltalában nem olyan mértékű, amely lehetővé tenné a gazdáknak a boldogulását. A túlmagas kamatok, a hitelnyújtás nehézségei lehetetlenné teszik, különösen a mai súlyos-gazdasági krízis idején, hogy a mezőgazdaság mindazokat a költségéket fedezhesse, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfelelően termelhessen. Az a körülmény, hogy a hosszúlejáratú hitéikérdésben eddig tulajdonképpen semmi sem történt, a legsúlyosabban nehezedik a mezőgazdaságra. Elsősorban — ezt már régóta sürgetem — a kisemberek hiteligényein kell segíteni. A kisembereknek az a helyzete, hogy nekik ilyen magas kamatozású váltóhitelekkel keil dolg-ozniok, ez őket egyenesen tönkreteszi. Ez pedig, t Felsőház, a gazdasági társadalom egyéb rétegeire nézve sem közömbös. Ne méltóztassék azt hinni, hogy amikor én ezeknek a kisemberek hiteligényeinek kielégítéséről, ! azoknak felsegútóséről, exisztenciájuk függet: lenségének megóvásáról beszélek, ez egyoldalú kisbirtokpolitika lenne. Ellenkezőleg, ez érdeke az egész országnak, érdeke az egész közgazdaságnak. (Ügy van!) Ha a kormány most egy j bizonyos parcellázási akciót tervez, amellyel segíteni akar a birtokosokon úgy. hogy birtokuk egyes részeit elp arcéi lázzá, ezáltal az illető birtokosok vagyoni helyzetüket rendezhetik, ez nagyon is összefüg-g a kisbirtokosok vásárlóképességével. Hiába fognak itt parcellázni, amikor • már senki sem fogja akarni megfizetni a földnek igazi, reális értékiét. (Ügy van!) Mert ingyen elfogadja mindenki, elfogadja potom áron is, de a reális értéket csak akkor fizetheti meg, ha fizetőképes, ha van miből fizetnie. Elsősorban tehát már ebből a szempontból is mindent el kell követni, hogy a kisexisztenciák hiteligényeit lehetőleg altruisztikus alapon, ol, csó kamat mellett, főleg hosszúlejáratú kölcsö:nök nyujtástávaí biztosítsuk. A hitelválság enyhítése terén főképpen három, intézkedést kell tennünk. Az egyik a függő váltótartozások konvertálása, a másik a váltókamatok leszorítása, a (harmadik az uzsora megremdszabályozása. (Ügy van/). Ha az uzsorát meg fogjuk rendszabáíyozni, akkor ennek nyomában ara is számíthatunk, hogy a Társadalombiztosító által felszámított 24%-os késedelmi kaimat, amelyet kérlelhetetlenül I hajt be, talán szintén leszállítható lesz a nép jóléte érdekében. (Helyeslés.) Én a terményértékesítési ankéten három törvényjavaslattervezetet terjesztettem elő : először a záloglevelek értékesítésének és lom-