Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-82
260 Az országgyűlés felsőházának 82. ülése 1930. évi június hó 24.-én, kedden. sem. A monarchia idejében Saazban alakult ki a komló értékesítési központja. Ez megmaradt, az elmúlt esztendeig, a közbülső vámsorompó felállítása dacára is. A földmívelésügyi kormány, látva annak a helyzetnek a tarthatatlan voltát, hogy Magyarország sörgyárai idegen komlót kénytelenek használni, amivel kereskedelmi mérlegünk tölbib millióval károsodik és hátrányos helyzetbe jut, három évvel ezelőtt elhatározta, hogy legalább annyi komlótérmő területet kell az országban létesíteni, a'mely fedezni képes az itteni sörgyárak szükségletét. Errenézve felhívást intéztek a gazdaközönséghez azzal, hogy állami előleggel fedezik a nagy beruházásig költségeket, mely hatszázalékos kamattal tíz év alatt volna visszafizetendő. Ez alatt a három év alatt a komlótermelés ténylegesen felemeltetett 451) katasztrális holdra, amely most teljesen képes volna fedezni a sörgyárak összes szükségletét. Ezzel szemben az a helyzet alakult- ki, hogy a magyarországi komló értékesíthetetlen, mert ugyanaz a minisztérium, amely a hitelt nyújtotta a telepítéshez,, egyidejűleg egy másik osztályban a vámszerződéseken dolgozott, de ott egyáltalában nem vették figyelembe azt, hegy itt szubvencióval komlótermelés létesül és megkötötték a osehekkel a kereskedelmi szerződést, amely szerint 20 aranykorona vám mellett behozható a külföldi komló. Ebből kifolyólag minden állam behozatja íhozzánk a komlót 20 aranykoronáért, kifelé pedig Magyarországból pedig csak 120-tól 200 pengőig terjedő vámmal lehet kivinni a komlót. A megállapodás eleinte az volt, hogy Magyarországból a komlót Saaziba yiszilk a közbenső vám ellenére, ott a cseheknél lévő raktárakban elhelyezik és onnan fogják értékesíteni. 1927-iben történt az első kivitel. Akkor még eladták világparítási áron a csehek a komlót, 1928-ban azonban már megtagadták a közreműködést, lezárták a komló értékesítésére a határt s csak úgy voltaik hajlandók visszaereszteni, ha 'megfizetjük a 120 pengő vámot. Végül sok huzavona után elkótyavetyélték a komlót 100 pengős áron, annak ellenére, Ihogy ahhan a prospektusban, amelyet a földmívelésügyi kormány a gazdák között terjesztett, azt Ígérték, hogy 800 pengőért lehet a komlót értékesíteni. 1929-ben már sehogy sem eresztették be a komlót. Erre csináltak itt hamarjában egy raktárt s azután az a helyzet állott elő, hogy jugoszláv területről, Bácskából heözönlött ide á komló, úgyhogy a mienket 40 pengőért lehetett fele arányban értékesíteni, a másik felét elégették. így állt a segítség dolga, holott a gazdák elsőrangú komlót termeltek, amit a saazi 'központ írásban ismert el, Ihogy az teljesen egyenlő minőségű a saazi komlóval. Ma ezeken a komlótelepeken katasztrális holdanként 2400 pengő megterhelés van állami beruházási hitel formájában, amelynek kamatait felszámítják a komlótermelők terhére, annak ellenére, hogy a komlót nemhogy értékesítenék, d'e elégetik. A helyzet csak úgy volna javítható, ha a kormány felemelné a komlóvámot. Ugyanezt teszik a többi országok is. A baleset, amely voltaképpen előidézte ezt a helyzetet, az, hogy az utóbbi években mind Németországban, mind Csehországban, főképpen pedig Jugoszláviában mértéktelen módon felemelték a komlótermelést, úgyhogy oly óriási komlótömegek állottak elő, hogy a tavalyi esztendőben a komló eladhatatlan maradt egész Európában és így a jövő évre már a raktárakban fekszik a szükséglet. Hogy a további romlást megakadályozzák, Németország és Jugoszlávia területén a már betelepített komlót fele arányban kiirtották, Németország pedig felemelte a vámot 100 márkáról 150 márkára, hogy oda be ne jöhessen a cseh komló. Éppen itt van a kezemben a saazi komlótermelők újságja, amely e felett jajgat, ez tehát már faktum. Nem kívánnak tehát a komlótermelők semmi olyan lehetetlen dolgot, amit a kormány meg nem valósíthatna, midőn azt kívánják, hogy azok, akiket állami hitellel beugrattak a telepítésbe, — és ma egy hold földnek egy évi művelési költsége 400—450 pengő, az elért eredmény pedig 50—60 pengő egy kataszter holdon — a mai nyomott gazdasági viszonyok mellett ne menjenek tönkre telepítésükkel. Azt kérik a komlótermelők a mélyen tisztelt kormánytól, méltóztassék a vámot 125 aranykoronára felemelni. Ennek ma megvan a lehetősége, minthogy a csehek felmondták a kereskedelmi szerződést. Az egyedüli ország, amellyel szemben a komlókivitellel és behozatallal kapcsolatban megegyezés volt, Csehország, a többi tehát csak reciprocitás útján részesült hasonló elvámolásban. Eleget lehetne tehát tenni a komlótermelők kérésének. A másik dolog, amelyet a komlótermelők nevében bátor vagyok előterjeszteni, az, hogy teljesen lehetetlen, hogy a nyújtott hitel után kamatokat számítsanak fel arra az időre, amidőn a rosszul megállapított vám miatt eladhatatlan a komló. Azt kérik tehát a komlótermelők általam a mélyen t. kormánytól, méltóztassék arra az időre, amíg a vámot annyira felemelik, hogy a komlót itthon meg tudjuk védeni az idegen behozataltól, a nyújtott beruházási hitel kamatát törölni. A harmadik dolog pedig, amit kérnek, hogy a dugványok árát, amely dugványokat külföldről hozatott be a földmívelésügyi minisz : térium, s amelyért 360 pengővel terhelték meg holdanként a telepítési számlán, méltóztassék a földmívelésügyi kormánynak törölni. Hiszen ha a földmívelésügyi kormány gyümölcsfákban, erdei csemetékben mindenkinek készséggel rendelkezésére áll, akik gyümölcsfatelepítéseket akarnak létesíteni, akkor miért nem áll rendelkezésükre a komlótermelőknek, akiket az állam ugratott bele a telepítésbe? Legalább is a dugványok árát vállalhatná a földmívelésügyi minisztérium. Ezekben »kívántam feltüntetni a komlótermelők mai helyzetét. Igen kérem a mélyen t kormányt, méltóztassék helyzetükön segíteni, hogy ne kelljen kiirtaniok a már termőképes komlótelepítést, amelyet a váizolt helyzet mellett fenntartani képtelenek. A költségvetést minden tételében elfogadom. (Éljenzés és taps a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Eluö!<: Szólásra következik Igaz Béla Ő méltósága. Igaz Béla: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! Az 1930/31. évi állami költségvetés, amelyet tárgyalunk, a takarékosság jegyében született meg, amint ezt előttem, azt lehet mondani, minden felszólaló már megállapította. Figyelemmel volt a nagyméltóságú kormány az ország nehéz anyagi viszonyaira és épj>en azért az egész vonalon mérsékelte a kiadásúikat, hogy biztosítsa a« állami háztartás egyensúlyát, a nélkül, hogy az adózó polgárokra újabb terheket rónia, meg lévén győződve róla,
