Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-82

Az országgyűlés felsőházának 82. ülése 1930. évi június hó 24-en, kedden. 257 neki drágábban (kell termelnie, másfelől drágábban kell fogyasztania, mint amennyiért termelhetne és fogyaszthatna, ha észszerű állapotok volnának ezen a kontinensen. Van-e annak értelme, — hogy egy-két példát említsek — hogy nem tudom hányezer méter magasságban a tenger színe felett húzat próbálnak termelni egy 40 és nem tudom hány schillinges keletkezési ár mellett, csak azért, hogy a ma divatossá vált önellátási elvnek elég legyen téve? Vagy van-e annak értelme, 'hogyha Berlinből Budapestre untazom, aikkor öt nagy ízzólámp agy árral találkozom, pusztán azért, mert minden állam egy ízzólámpagyárat akar? Azt hiszem, ez sehogyan sem helyes és nem állja meg a helyét. Ennek következtében azt hiszem, hogy itt igen könnyen bizonyos közlekedésekkel és bizonyos kiegészítésekkel meg lehetne teremteni a helyes alapot. Az európai vámsorompókna'k fokozatos leépítése szerény nézetem szerint mindenesetre racionalizálást jelentene, amelyre vonatkozólag az a nézetem, hogy ezt <meg is kellene csinálni, ha egyáltalában azon a nézeten vagyunk, hogy az európai nemzetek gazdasági helyzetén segíteni kell. Nagyon jól tudom, hogy ez. máról-holnapra nem lesz keresztülvihető, hogy ennek a dolognak igen sok akadálya van, tekintettel azonban arra, hogy láttam, hogy nemcsak a nagy Briand, nemcsak Loueheur igen nagy koncepciójú agyában élnek ezek a gazdasági tételek, egy bizonyos bizalommal nézek a jövő elé, de félek attól, hogy addig, amíg ebben a vonatkozásban ez a kérdés megoldható lesz, mi már annyira leromlottunk, hogy ebből a mi részünkre nem lesz köszönet. Ennek következtében sokkal inkább hajlanék a Mándy Sámuel felsőházi tag úr tegnapi beszédében nagyon érdekesen elmondott azon elgondolása felé, hogy mindent meg kell próbálni és meg kell csinálni, hogy Ausztriával és Németországgal valaminő formában a vámközösséget megteremtsük. Egypár szót szeretnék még szólni a búza és a rozs értékesítése érdekében szükséges intézkedésekről szóló, most benyújtott törvényjavaslatról. (Halljuk! Halljuk!) , Igen t. Felsőház! A törvényjavaslat abban a formában, ahogyan most napvilágot látott, nem lett a mezőgazdasági érdekképviseletekkel teljes egészében ismertetve. Nagyban és egészben azonban, különösen ama körülmény miatt, hogy végre-valahára a kormány rászánta magát ebben a nyomorúságos időben a magyar mezőgazdaság érdekében valamit csinálni, a magam részéről őszinte örömmel üdvözlöm azt, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalában benyujtatott. Nem értem egészen jól és nem tudom, hogy tulajdonképpen miért nem állt a magyar mezőgazdaság teljes egészében és mint egy ember a kormány e javaslata mellé akkor, amikor az intézkedésekkel mégis csak, mondjuk, körülbelül 45 milliót akar a magyar mezőgazdaságnak: juttatni és a törvényjavaslatban lefektetett intézkedésekkel emberileg mindent megtett, hogy azokat az intézkedéseket, tekintettel arra, hogy mesterséges intézkedések, mégis a lehetőség szerint minél inkább a való élethez simítsa hozzá. Ismétlem, nem tudom megérteni, hogy a magyar mezőgazdaság általánosságban nem mint egy ember áll a kormány mögött. Nem tudom ezt máskép magamnak megmagyarázni, mint hogy ez egy nagyon sikerült sajtókampány befolyásának tulajdonítható, amely most már hetek óta az összes lapokban folytattatik és amely bizonyos politikai vonatkozásokban a magár mezőgazdaságot befolyásolni akarja és elterelni azoktól a gazdasági alapoktól, amelyekre tulajdonkópen ez az egész kérdés fel van építve. (Úgy van! Ügy van! a középen.) Kötelességemnek tartom szembeszállani azokkal a különösen szociáldemokrata részről a Képviselőházban elhangzott állításokkal, amelyek ezt a kérdést úgy állítják be, hogy ez kizárólag és egyedül csak a nagybirtoknak kedvez, a kisembereknek ablból semmi hasznuk nem lesz. (Felkiáltások a középen: Épen ellenkezőleg!) Szükségesnek tartom, hogy ezzel az állítással a való tényt a rendelkezésre álló adatok alapján szembeállítsam. Előveszem a Statisztikai Szemlének vonatkozó füzetéit, amelyben nagyon világosan és értelmesen meg van magyarázva, hogy ebben a vonatkozásban hogyan áll a kérdés. Hogy ebben a kérdésben világosan lássunk, elsősorban meg kell állapítani azt, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő búzának és rozsnak mekkora hányada uradalmi gabona és mekkora hányada nem; meg kell állapítani azt, hogy a közép- és nagygazdaságokban, illetve a kisgazdaságokban mennyi gabona terem. Ezt a mezőgazdasági termelési statisztika újabban szintén megállapítja. Itt leszek bátor mindjárt pontos adatokat felolvasni. Alapulvéve az 1925—1926. évi termést, amely alkalommal 20,387.000 métermázsa búza és 7,980.000 métermázsa rozs termett, a következőkép oszlik meg az egyes termelési kategóriák között a termények mennyisége: búzában a 20 katasztrális holdon aluli birtokokon termeltetett 8,900.000 mázsa, a 20—100 kat. hold' közötti birtokokon 4,700.000 mázsa, a 100—1000 kat. hold közötti birtokokon kerekszámban 3,500.000 mázsa és az 1000 holdon felüli birtokokon 3,100.000 mázsa búza. A 100 holdon aluli birtokokban termett tehát összesen 13,600.000 mázsa, a 100 holdon felüli birtokokban 6,700.000 mázsa. A rozsnál viszont úgy áll a helyzet, hogy az előbb, említett kis kategóriákban 5,200.000, a nagyobb kategóriákban pedig 2,700.000 mázsa termeltetett. Most kutatni kell azt, hogy a gazdasági csoportok ellátottjainak száma mekkora. Az 1920. évi népszámlálást véve alapul és hozzáadva a természetes szaporodásból származó többletet, a következő kép tárul elénk. Magyarország mezőgazdasági népessége, középés nagybirtokos és bérlő mezőgazdasági foglalkozású 70.000 lélek volt 1910-ben, 1926-ban Magyarország mai területén 30.000 lélek volt, egyéb foglalkozású 5000. Kisbirtokos és bérlő mezőgazdasági foglalkozású 2,282.000, egyéb foglalkozású, de mezőgazdasággal is foglalkozó 507.000. Gazdasági tisztviselő 17.000, gazdasági cseléd 640-000, gazdasági munkás 1,746 000. Vagyis az összes lakosság, amely kizárólag mezőgazdasággal foglalkozik és mezőgazdasággal is foglalkozik, 5,227.000 lélek. Természetszerűleg itt fel vannak véve a gyerekek is, minden hozzátartozó. A közép- és nagybirtokosok, a közép- és nagybérlők, az Összes gazdasági tisztviselők, a gazdasági cselédeknek körülbelül 90%-a és a gabonával bevetett terület nagysága alapján a gazdasági munkásoknak legalább 60%-a a nagyobb birtokkategóriákból alimentálódik. A mezőgazdasággal és földmíveléssel is foglalkozó egyéb foglalkozású népesség fennmaradó részét már kisgazdák tartják el. Ezen az alapon a közép-és nagygazdaságok 1,680.000 egyént, a kisgazdaság pedig 3,550.000 egyént tartottak el az 1926-ik évben. A két gazdaságcsoport által eltartottak élelmiszerszükségletét, valamint a gazdasági csoportokra 42*